Nyílászárócsere után miért lesz penészes a fal? Hogyan védekezzünk?

A hűvösebb idő beköszöntével minden évben előjön ez a téma, ugyanis akik nyáron lecserélték nyílászáróikat korszerű, jó hőszigeteléssel ellátott ablakokra, azok talán most találkoznak először ezzel a jelenséggel. Egy kis odafigyeléssel, és néhány praktikával azonban megelőzhetjük, hogy komolyabb gondunk származzon a túlzott párásodásból.

A probléma

A téli hónapokban gyakrabban hallani olyan panaszt, hogy az ablakbélések penészesednek és az ablaktáblákon kondenzvíz képződik. A kondenzvíz a levegő lehűlésekor keletkezik.

Az okok

Ha a külső falakon penészgomba jelenik meg, akkor ez nem az erős esőzéstől van, amely a falakat kívülről indulva átáztatja, hanem ezt a helyiségekben lévő levegő nedvessége okozza, amelyik a hideg falfelületekre lecsapódik. Az emberek – érzékelésük alapján – hajlanak arra, hogy a hideg évszakban becsukják az ablakokat és ajtókat, hogy a helyiségekben megtartsák a meleget. A téli hónapokban azonban a külső falak erősen lehűlnek, amely lehűlés a külső falak belső oldaláig hat.

A belélegzett levegőnek van egy láthatatlan tulajdonsága: a hőmérséklettől függően nagyon sok nedvességet képes felvenni. Így például egy köbméter levegő 20 °C hőmérsékleten és 100%-os légnedvesség mellett 17,5 g vizet tud megtartani vízpára formájában. Ha ezt a levegőt 0 °C-ra lehűtjük, akkor 12,5 g kondenzvizet nyerünk, mivel a 0 °C-os hideg levegő csak 5 g vizet tud megkötni.

A lakóhelyiségekben minden bizonnyal soha nem alakulnak ki a fent leírt jelenségek, mivel a relatív légnedvesség normál esetben 40 és 60% között alakul, és a külső falak belső felületei sem hűlnek le 0 °C-ra. Ha azonban a 20 °C-os meleg teremhőmérséklet 60%-os relatív légnedvesség mellett körülbelül 10 g vizet tud megkötni, és a 8 °C-os meleg teremhőmérséklet azonos légnedvesség mellett csak körülbelül 5 g vizet, megérthető az, hogy a külső falak hideg felületein nedvesség csapódik le.

Összefoglalva

Rosszul hőszigetelt külső falak esetén alacsony külső hőmérséklet mellett fennáll az a veszély, hogy a belső falfelület erősen lehűl. Ahhoz, hogy elkerüljük a kondenzvíz-képződést , a helyiségben alacsonyan kell tartani a relatív légnedvességet. A kondenzvíz képződése a falfestésen, tapétákon és vakolaton hosszabb időn keresztül veszélyes lehet, mivel ilyenkor megjelenik a penész és a kristálykivirágzás. Ezek egészségügyi problémákat okozhatnak, és az adott anyagot is szétroncsolják. Kondenzvíz-képződés a belső falfelületen, különösen a magas légnedvességgel bíró helyiségekben (fürdőszobák, konyhák, hálófülkék és olyan helyiségek, ahol sok a növény) jellemző. A nedvesség fokozódását a lakóhelyiségekben célirányos szellőztetéssel kell kompenzálni.

Ajánlások beruházók és lakók számára

A lakások szellőztetése higiéniai és egészségi szempontból szükséges. A rendszeres szellőztetés során kivezethetők a helyiség használatából adódóan keletkező gázok, szaganyagok és a magas légnedvesség. A megfelelő szellőztetéssel – nagyon magas légnedvesség esetén – a kondenzvíz által kiváltott épületkárok is elkerülhetők. A levegő kicserélése képes erőteljesen befolyásolni a helyiségekben lévő relatív légnedvességet. Alaphelyzetként azt tanácsoljuk, hogy a teljes helyiséglégteret kétóránként a külső levegő beeresztésével cseréljék ki. Különösen fontos a szellőztetés télen, mivel az alacsony hőmérséklet csekély nedvességgel jár együtt. Amikor ez a levegő bekerül a helyiségbe, felmelegszik, s ilyenkor csökken a relatív légnedvesség. A napjainkban kapható, nagyon jól légszigetelt ablakok – a természetes szellőzés zárt állapotban – nem elegendőek a szükséges légcsere biztosításához.

A helyes szellőztetés azt jelenti, hogy 5-10 percig teljesen nyitva hagyjuk az ablakot (lökésszerű szellőztetés), emellett különösen hatékony a rövid ideig tartó keresztirányú szellőztetés (huzat). Ezáltal kevés energia megy veszendőbe, mert a helyiség levegőjéből vezetődik ki nagy mennyiség, a falak, mennyezetek és padlók alig hűlnek le. A szellőztetési időtartam, mely minimálisan szükséges a teljes légcseréhez a külső hőmérséklet és az aktuális évszak függvénye (télen 4-6, tavasszal és ősszel 10-20, nyáron 25-30 perc). Még egy gyenge szél (5km/h) is meg tudja duplázni a légcsere mértékét.

A fűtési szezon alatt a fűtött belső helyiségekben – fizikai okok miatt – mindig jelentősen több nedvesség van a levegőben, mint a hideg külső levegőben, még akkor is, ha kint ködös az idő. Nem igaz tehát, hogy az ablakok kinyitásakor nedves levegőt engedünk be. Ellenkezőleg, ilyenkor a helyiségben lévő nedvesség távozik.

Az a fontos, hogy 0 °C alatti külső hőmérséklet esetén az ablakokat ne hagyjuk hosszabb ideig tartós szellőztetőhelyzetben (bukó nyitott helyzetben). Az állandó légcsere ugyanis a falfelületeket fokozatosan lehűti úgy, hogy növekszik a kondenzvíz veszélye. Ezen kívül tartósan energia megy veszendőbe. Irányértékek: 20 °C hőmérséklet a lakóhelyiségben és 17 °C az alvóhelyiségben.

Ennél alacsonyabb hőmérséklet ne legyen. A hűvösebb alvóhelyiségek és a többi melegebb helyiség között maradjanak az ajtók zárva. A nem fűtött helyiségek hőmérsékletét nem lehet az ajtó kinyitásával szabályozni, mivel a meleg levegő nedvessége lecsapódik a hideg épületrészeken, ami penészesedéshez vezet. Ezzel kapcsolatban arra is ügyelni kell, hogy a bútorzat – különösen a nagy felületű – ne álljon túl közel a falhoz vagy a falnak támasztva.

Összefoglalás

A megfelelő szellőztetéssel elkerülhető a kondenzvíz-képződés a lakóhelyiségekben, különösen az ablakokon. A helyiség levegője annál szárazabb, minél hidegebb a külső levegő. A kondenzvíz-képződés veszélye annál nagyobb, minél nedvesebb a teremlevegő, és minél hidegebb az adott épületrész felszíne. A helyes szellőztetéssel (löketszerű szellőztetés) energia takarítható meg, higiénikusabb, és elkerülhetők a nedvességből keletkező károk.