A New York Palota átváltozásai

Újjáépítve, régi értékeit a lehetőség szerint
megőrizve vagy felújítva fogadhat – az olasz Boscolo csoport
szállodájaként – vendégeket fővárosunk patinás épülete, a New York
Palota. Az épület története hű tükre a huszadik század mai korunkba
átvezető viharainak.

“A világ legnagyobb és legszebb kávéháza.” Megnyitásakor így
írtak, áradoztak a magyarországi és a külhoni lapok a rohamosan
fejlődő főváros egyik új csodájáról, a New York Palotáról. A
városképi értékű, eklektikus sarképület egy ideje – amióta a
tulajdonosi irodában “olaszosra” fordult a nemzeti trikolór –
ötcsillagos luxusszálloda.

Mozgalmas bő évszázad idézhető fel a kívül-belül újjávarázsolt
palota históriája kapcsán. 1892-ben még vályogvető cigányok
tanyáztak e tájon (Kosztolányi Dezső felesége feljegyezte, hogy
kiskorában félt elmenni arrafelé), de 1894 őszén már ott hivalkodott
a sárga és vörös gránit lábazatú palota, amelynek falait faragott
kőburkolattal fedték be nagy műgonddal dolgozó mesterek. Az
építészeti műremeket egy hatalmas amerikai biztosító pályázatát
elnyerve építette fel Hauszmann Alajos professzor 1895-re. A
budapesti “New York” legpompázatosabb része a kávéház volt, egy
időben az első a kávéházak között. Velencei csillárok, csavart
márványoszlopok és freskók díszítették, melyeket Magyar-Mannheimer
Gusztáv, s Lotz Károly festett.

Egykor Osváth, Móricz és Krúdy törzshelyeként tartották számon a
New York palota kávéházát. Akik így ismerték, a háború után elhűlve
tapasztalták, hogy Rákosiék sportboltot nyitottak utcai frontján.
Aztán 1954-től Hungária néven újra kávéházként üzemelt, de – sokévi
építkezés után – csak 1974-ben nyerte vissza régi fényét. A hajdani
palota mai látogatói viszont külföldi érdekeltségű luxusszállodában
találják magukat, ha mostanság belépnek a gazdát és arculatot
cserélt legendás “New York” kapuján.

A legendák egyikét maga Molnár Ferenc teremtette, aki a megnyitó
napján barátaival a Dunába dobta kávéház kulcsát, hogy a New York
sohase legyen zárva. Ennélfogva a kávéház éjjel-nappal egyaránt
otthona volt a tollforgató törzsvendégeknek, a magyar szellem
halhatatlan klasszikusainak, Bródynak, Heltainak, Krúdynak,
Kosztolányinak s a többieknek. A galérián működött a Nyugat asztala,
Móricz itt adta át félve a szerkesztő uraknak A hét krajcár
elbeszélést, Molnár itt írta a Liliomot, Gárdonyi itt pihent meg
Egerből felrándulva Pestre.

A palotához kapcsolódó másik, híres történetet az anekdotázó
irodalmi emlékezet örökítette meg. Az író uraknak nemcsak kávét és
szilvóriumot, de kérésre tintát, pennát, s papirost is felszolgáló
“irodalmi” pincért Kohn Józsefnek hívták. Kedves vendégétől,
Mikszáth Kálmántól kérdezte, hogy mire magyarosítson. “Arany
Józsikám, Kohn d’or, tehát csak Kondor lehetsz
” – hangzott a nagy
palóc névötlete.

A négyemeletes, három homlokzatos, eklektikus saroképületről ma
már minden tudható és olvasható. Negyvenötben bomba vitte el az
épület cifra tornyát. Hosszú évekig fölállványozva állt, de 1956
tavaszára ismét felépült. Igaz, csak néhány hónapra. November 4-e
után szovjet páncélosok lőtték szét.

A palotát az évek során állandóan alakítgatták, falakat törtek,
termeket falaztak be. Az amerikai biztosító nem sokáig működött
Budapesten, helyére rövid ideig a földművelésügyi minisztérium, majd
szerkesztőségek, könyvkiadók költöztek. Mi minden volt itt már

Német tüzérségi megfigyelő és szovjet katonaújság, irodabútor- és
sportszeráruház, még “bizo” is, amelynek légkörét a szomszéd
Sörszanatórium bablevesillata járta át. Később Sajtóház lett az
épület neve. Itt működött az egykori Est Lapok-konszern, majd a
Lapkiadó Vállalat, újabb nevén a Pallas. A mindig építés alatt álló,
mégis elhanyagolt palota pedig csak ázott, romlott. A kilencvenes
években rom volt itt egy évtizeden át, bár a kávéház még működött.

Valaha nemcsak ott, hanem az egész palotában, sőt ebben az egész
óriási háztömbben, a tucatnyi összefolyosózott hatalmas épületben
szinte minden szoba, minden zug, minden benyíló a magyar sajtót és a
magyar könyvkiadást szolgálta, hiszen a tömb másik oldalán, a mai
Osváth (egykor Miksa) utcában működött az Athenaum nyomda. Vajon az
ötcsillagos luxushotel előkelő vendégei – ha igénylik egyáltalán –
kapnak-e hazai sajtótermékeket, könyvbe kötött olvasnivalót a
budapesti “New York” falai között?