Titokzatos Aldi milliárdok: emberrablás és testvérharc az üzletlánc múltjában
A világ leggazdagabb testvérpárja irányítja, csak Németországban 1740 üzletük van, meghódították az amerikai piacot is, és ennyi volt a bevételük tavaly, forintban: 13000000000000. Az Aldi titkai.
A cég gyökerei 1913-ig nyúlnak vissza, mikor Theo és Karl Albrecht édesanyja egy kis boltot nyitott Schönenbeck-ben, a Németország nyugati részén fekvő Essen egyik külvárosában. Karl Albrecht 1920-ban, öccse Theo 1922-ben született. Édesapjuk munkás volt: bányászként, majd péksegédként dolgozott.
A tesók tudnak valamit
Theo kamaszévei alatt saját boltjukban tanonckodott, míg Karl egy fűszerüzletben szerzett gyakorlatot.. Karl a második világháború alatt a német hadseregben szolgált. A háború befejezése után, 1946-ban a fívérek átvették anyjuk üzletének irányítását, és hamarosan űjabb üzletet nyitottak a környéken. 1950-re -azaz négy évvel később- az Albrecht-fivéreknek a Ruhr-vidéken már 13 üzletük volt.
A testvérek üzletpolitikája mondhatni radikális újdonságnak számított a korabeli piacon: a megengedett maximális árból 3 százalékot engedtek, gyakorlatilag minden terméknél.
Essen, a legelső Aldi
A fivérek arra is mindig nagy figyelmet fordítottak, hogy nehogy olyan áru legyen a polcaikon, ami nem fogy el. Annyi nyereséget értek el, amennyit csak lehetett: nem reklámoztak, nem árultak friss árut, és olyan kicsinek hagyták meg boltjaikat, amennyire csak lehetett.
Amikor igazán beindult az üzlet, a két testvér összekülönbözött: a viszály forrása azonban nem egy hölgy volt -mint azt esetleg gondolhatnánk- hanem egy másik szenvedély, a cigaretta. A pletykák szerint azon vesztek össze, hogy az üzleteikben áruljanak-e dohányterméket.
Így 1962-ben bevezették az Aldi (az ALbrecht DIscount rövidítése) márkanevet, és 1966-ban kettéváltak: Theo kapta Németország északi, Karl pedig a déli piacait. A két csoport mind pénzügyileg, mind jogilag önálló, a két testvér közötti kapcsolat a hírek szerint barátságosnak nevezhető. Olyannyira, hogy néhány esetben -ha az üzleti érdek úgy kívánja- például sajátmárkás termékek elkészítésénél és a beszállítókkal folytatott tárgyalásokon egy cégnek mutatkoznak.
Üzleti körökben még ma is tartja magát az a legenda, mely szerint a testvérek minden eladott termék után (mindegy, hogy egy kifli, vagy egy tévé) egy eurócentet kérnek. Az azonban biztos, hogy a Forbes magazin 2009 március végi listája szerint Karl Albrecht a hatodik, míg öccse a kilencedik leggazdagabb ember a világon. A 89 éves Karl becsült vagyona 21,5 milliárd dollár (nagyjából 5000 milliárd forint), a 87 éves Theo a becslések szerint 18,8 milliárd dolláros (4300 milliárd forint) vagyonnal rendelkezik. (Kettejük vagyona összesen nagyjából megegyezik az első helyezett Bill Gates által birtokolt 40 milliárd dollárral – 9200 milliárd forinttal).
A tetvérek ugyanakkor meglehetősen visszahúzódva élnek, kimondottan kerülik a médiában való megjelenést. Háttérbe húzódásuknak egyik magyarázata lehet az is, hogy 1971-ben Theo emberrablók fogságába került, és csak 3 millió dolláros váltságdíj fejében engedték szabadon. (A rossz nyelvek szerint ezt a bizonyos váltságdíjat később megpróbálták leírni a társasági adójukból.)
1993-ban az Albrecht-fivérek lemondtak igazgatói posztjukról, és vagyonuk nagy részét alapítványoknak adták.
Ugyanakkor az Aldi jelenlegi vezetői sem keresnek rosszul. Ahogy arról néhány napja beszámoltunk, az Egyesült Királyságban például egymillió forint körüli havi fizetést és A4-es Audit kapnak a fiatal menedzserek: Mennyit keresnek az Aldi vezetői? Sokat, nagyon sokat!
A birodalom terjeszkedése
Az északi Aldi Nord 35 független regionális céget üzemeltet Észak- és Kelet-Németországban, megközelítőleg 2500 üzlettel. A déli Aldi Süd 31 céggel 1600 üzlettel Nyugat- és Dél-Németországot látja el.
Az Aldi az 1970-es és 1980-as években vált nemzetközivé. Üzleteik száma Németország újraegyesítése és a vasfüggöny lehullása után rohamosan nőtt.
Nemzetközi szinten az Aldi Nord üzemelteti a boltokat Dániában, Franciaországban, a Benelux államokban, az Ibériai-félszigeten és Lengyelországban, míg az Aldi Süd területéhez tartozik Írországban, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Magyarországon valamint Hofer néven Ausztriában és Szlovéniában.
Az Aldi csoport világszerte mintegy 7600 üzletet üzemeltet, és -bár szlogennek sem utolsó, mégis hellyel-közzel igaz- valahol a világban minden héten nyílik egy új Aldi üzlet.
Az üzletlánc tavalyi bevétele a Deloitte könyvvizsgáló cég adatai szerint 2008-ban 58 milliárd dollár, azaz több mint 13 ezer milliárd forint volt. (Csak összehasonlításként, a nemrég bejelentett Bajnai- csomag összesen 1300 milliárd forintos kiadáscsökkentéssel- bevételnöveléssel számol.)
Az ALDI Magyarország 2008-tól van jelen nálunk, az ALDI Süd vállalatcsoport tagja. 46 üzletük van jelenleg, szerte az országban.
Üzleti sikerek -és ami mögöttük van
Az Aldi sikere egyértelműen az olcsóságnak köszönhető -ez ugyanakkor meglehetősen nehezen mérhető objektíven, ugyanis a lánc szinte kizárólag saját márkás termékeket forgalmaz, amelyek árait és minőségét -mivel máshol nem kaphatóak- nem könnyű összehasonlítani. Éppen ezért az Aldinaknek (és örök konkurensének, a Lidlnek) nincs szüksége arra, hogy saját márkáit reklámozza -így nem fizettetik meg a fogyasztóval a marketingköltségeket.
Ízelítőül néhány név a saját márkás kínálatból: Milfina tejtermékek; Sweet Valley gyümölcslevek; Almare Seafood haltermékek; Lomee ketchup, mustár és majonéz; Ombia Cosmetics kozmetikai cikkek; Alio takarító- és tisztítószerek; Tandil mosogatószerek; Solo papíráru; Gartenkrone konzervek; Grandessa mélyhűtött termékek; Choceur csokoládék.
Saját tapasztalataink szerint azonban a saját márkás árucikkek minőségében általában csak nehezen található kifogásolnivaló: sokszor a legjobb európai és magyar gyártók termékeit forgalmazzák, megfelelő minőségben és korrekt áron.
A diszkontlánc körülbelül 1000 féle, a mindennapokhoz szükséges terméket forgalmaz állandó kínálatuk keretében és -legalábbis a magyar üzletekben- mindemellett heti 2 alkalommal mindig más akciós termékeket kínál kedvező áron, többnyire a nem élelmiszer területről. Az árukészlet más boltokkal ellentétben viszonylag gyorsabban “forog”, ez pedig folyamatosan megújuló ajánlatokat jelent.
A termékek elrendezése jól áttekinthető – spórolnak a berendezésen-, így a design és a kialakítás sem kerül sokba, és gyakorlatilag országonként minden üzletben egyforma. Ezzel is hozzájárulnak ahhoz, hogy alacsonyan tartsák költségeiket, a vevők pedig viszonylag könnyedén megtalálhatják a keresett termékeket – függetlenül attól, hogy melyik üzletben történik a vásárlás.
A területi elosztási központok általában messze esnek a városi területektől, de mindig közel vannak egy autópályához, hogy könnyen ki tudják szállítani az árut a kereskedelmi egységekbe.
Alien vs. Predator, Freddy vs. Jason, Aldi vs. Lidl
A két német óriás évtizedek óta véres harcot folytat a piacok megszerzéséért, a bevételek növeléséért és legfőképpen a vevők kegyeiért.
Mindkét cégről elmondható, hogy óriási élelmiszeripari üzemeikben a hosszú távú stratégiának köszönhetően nagy mennyiségben, rendkívül olcsón tudja előállítani a termékeket. Mindkét multi a végletekig kihasználja az Európai Unió által nyújtott szabadságot, és sokszor csak a legnagyobb társadalmi nyomásra hajlandó az adott országból beszerezni a termékeket – elsősorban szezonális zöldségeket és húsárut.
Ugyanakkor terjeszkedésük gyakorlatilag minden országban hatással van a fogyasztói árak alakulására: megtehetik, hogy olcsón forgalmazzanak, ezzel pedig igen gyakran ellehetetlenítik a kisebb üzleteket és sokszor az adott térség beszállítóit, alapanyag-előállítóit is.