Az IMF és a szobalányok

A Nemzetközi Valutaalap elnöke úgy molesztálta a New York-i szobalányt, ahogyan maga az IMF inzultálja a hozzá folyamodó országokat- ez a mostanában népszerű párhuzam poénnak talán jó, és esetleg egyedi keserveink könnyebb elviselését is szolgálhatja, hogy a nagy hírű intézmény háza táján sincs minden rendben. Ezen túl azonban másra nem igazán alkalmas, ugyanis úgy butaság, ahogy van.

Dominique Strauss-Kahn botránya alaposan megtépázta a Nemzetközi Valutaalap tekintélyét, jönnek is a különféle kritikák a szervezet működésével kapcsolatban. Félretéve egy pillanatra az ártatlanság vélelmét, el kell ismernünk, hogy az a “nekem mindent szabad” mentalitás, amit az egész ügy tükröz, érthetően háborít fel sokakat. Két, milliók életéről döntő tárgyalás között tisztességes szobalányt molesztálni nem az a tipikus hitelességépítő tevékenység. Rossz fényt vet az IMF belső viszonyaira, hogy egy egyre nyilvánvalóbban személyében alkalmatlan ember évekig vezethette a világ egyik legbefolyásosabb szervezetét.

Újabban a kritikák ennél tovább mennek: DSK magatartása és a Valutaalap tevékenysége között vonnak párhuzamot, jelezve, hogy az IMF egész tevékenysége szobalányok és országok megrontására épül. Az ilyen vélemények azonban olyan szintű tájékozatlanságot tükröznek, ami miatt érdemes egy pillanatra elgondolkozni, mit is tesz az IMF szegény “megrontott” országokkal. Ez talán most, az európai adósságválság közepén könnyebben érthető lesz, de a politikai korrektség határán egyensúlyozva megelőlegezzük a választ.

Tovább a Portfolio.hu cikkére.