Kormányzati negyed: Janesch, Kuma, Minusplus

Az egyik legismertebb japán építész, Kengo Kuma és az egyik legtehetségesebbnek tartott magyar építész, Janesch Péter közös pályamunkája nyerte a kormányzati negyed tervpályázatot. Janesch munkatársai egy önálló fiatal építésziroda, a Minusplus tagjai, akikkel korábban is jegyzett közös tervet.

Bár évek óta a legígéretesebb építészek élbolyába tartoznak, még megközelítőleg sem volt részük ilyen léptékű tervezési munkában. A karakteres, letisztult magyar-japán tervet azonban a zsűri egyöntetűen támogatta, ezzel második helyre szorult a szomszédos Westendet is tervező Finta József irodája, azonban ők sem maradnak munka nélkül, hiszen a projekt nemcsak az épületeket, hanem a pályaudvar tágabb környékének várostervét is tartalmazta.

Az 1954-ben született Kengo Kuma neve nem cseng ismeretlenül Magyarországon: az idei építészkongresszus egyik legérdekesebb előadását tartotta. Talán ekkor ébredt fel benne az érdeklődés a magyarországi tervezés iránt, s találta meg Janeschéket partnernek. Kuma épületeiről és elméletei gondolkodásáról is ismert. Míg pályája kezdetén ő is a vasbeton-építészet csodálója volt, közel húsz éve mással sem foglalkozik, mint a japán építészeti hagyományok huszonegyedik századi újraértelmezésével. Tiszta, lebegő geometrikus terek; a természetes – fa, bambusz – és a modern anyagok ötvözése jellemző a munkáira, például a nagasaki múzeumra vagy az üvegházra.

Janesch Péter és a Minusplus közös terveként a pécsi művészeti campus második helyezést elért terve említhető, az 1953-as születésű Janesch megépült házai közül a perbáli gyermekotthon, elméleti gondolkodására a 2004-es velencei biennále kurátori munkája (figyelemre méltó kapcsolódási pont Japánhoz az életrajzában, hogy egy évig volt ösztöndíjas a Tokai egyetemen). A Minusplus a csornai általános iskolával mutatkozott be négy évvel ezelőtt, rövid szakmai előélettel Karácsony Tamás mellett egy meglehetősen nagy munkával.

Kuma az epiteszforum.hu tudósítója szerint a kongresszuson kifejtette, hogy „az építészek helytelenül minduntalan emlékműveket építenek, és hogy ő a maga részéről jobban kedveli az üres tereket, mint az objektumokat”. A kormányzati negyed tervnek valóban erénye, mindkét félnek köszönhetően, hogy nem él azzal a tálcán kínálkozó lehetőséggel, hogy az épületben, amiben a jelenlegi kormányzat megörökíti magát, a hatalom felnagyított jelét lássa – s ezt a zsűri is nagyra értékelte.

Míg Berlinben a demokratikus kormányzás szimbólumává a Reichstag üvegkupolája vált, a Budapesten remélhetőleg megvalósuló racionális, tiszta és közérthető irodaház elsősorban a fenntarthatósággal és az ökologikus megoldásokkal, a természeti tájjal való együttéléssel (pl zöld homlokzat, passzív ház elve) fejezi ki a jövőhöz való viszonyát – ilyen értelemben egy tudatosan apolitikus munkáról van szó.

A terv racionális, túlzott költségeket emésztő technológiákkal, díszekkel nem bíbelődik. A felülnézeti látványtervek egy sakktábla letisztultságát és rendjét tükrözik, mintha kiigazították volna a terézvárosi bérházak szeszélyes gangos szövevényét. A Podmaniczky utca felé a zöld- és az üveghomlokzat váltakozása rajzol változatos geometrikus formákat. A terv jól megfontoltan kikerüli azokat az aknákat, melyekből számosat rejtett magában a pályázati kiírás, hiszen nem volt eldöntött, hogy a Nyugati pályaudvar vágányait hosszútávon lefedik-e, így hagyják avagy az egész vasúti forgalmat kivezénylik a belvárosból. Míg a legtöbb pályázó a költséges lefedést vagy részleges lefedést választotta, addig Janeschék terve ezt nyitott, hosszútávon eldöntendő kérdésként kezelte (ezek a későbbi ütemekhez tartozó tervezési feladatok, mint a Ferdinánd hídon túli terület, főleg Kuma munkái).

A zsűri gondolkodását – a külföldi zsűritagok (Hans Stimmann, Berlin volt főépítésze, Josep A. Acebillo Marin, Barcelona főépítésze és Daniel Libeskind, a berlini Zsidó Múzeum tervezője) hatására – a kiírásban foglalt elvárások határozták meg. Pedig többen is úgy gondolták, máshová helyezik a kormányzati épületeket, de ezek így nem lehettek nyerő tervek. A kiírás azonban a tekintetben sem volt egyértelmű, hogy egyszerre várta el a kormányzati épületegyüttes tervét, és egy urbanisztikai tervet a környezetre, amely a Demján Sándor érdekeltségébe tartozó, Ferdinánd hídon túli Westend II területre is kiterjed.

A zsűri véleményét végül egyértelműen a kormányzati épületegyüttes minősége befolyásolta, s sokkal kevésbé esett a latba a szabályozási terv. Ami viszont a második helyezett Finta Stúdió erőssége volt, így értesüléseink szerint az a stratégiai döntés született, hogy a feladatokat a két iroda megosztja egymás között. Időben a prioritás a kormányzati épületeké, ám Demján a maga területét ezzel egyidőben kezdi fejleszteni, a legtöbbet kihozva a kormányzati igényekből.