Hogyan változik az illetéktörvény?

Érdemben módosultak 2009. január 23-i hatállyal az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzésre vonatkozó 2%-os illetékkedvezmény szabályai. Szécsényi László, a Schönherr Szécsényi Ügyvédi Iroda partnere értékelte kérdésünkre a változásokat.

Bevételi értékhatárhoz kötötték, és ezzel – Szécsényi László szerint – jelentősen szűkítették az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzésre vonatkozó 2%-os illetékkedvezményre jogosultak körét. A kedvezmény igénybevételére korábban azok a cégek voltak jogosultak, amelyek főtevékenységként ingatlanforgalmazással foglalkoztak (ennek teljesüléséhez elegendő volt egy egyszerű adminisztratív lépés). Az új szabályok szerint csak azok az ingatlanforgalmazó, illetve ingatlanok pénzügyi lízingbe adását végző vállalkozók váltak a kedvezményre jogosulttá, amelyeknek az előző adóévi nettó árbevétele (kezdő vállalkozók esetében a tárgyévi várható árbevétel) legalább 50%-ban e tevékenységből származott.

Kedvezőbb lett a szabályozás a kedvezmény igénybevételére vonatkozó nyilatkozat megtételének határidejét tekintve: a vállalkozások immár egészen az illetéket kiszabó határozat jogerőre emelkedéséig jelezhetik a kedvezmény alkalmazására vonatkozó szándékukat.

Az árbevételre vonatkozó megfelelést ezentúl nem kell a vállalkozónak igazolnia, elegendő erről csupán nyilatkoznia, majd az adóhatóság hivatalból ellenőrizheti a feltétel fennállását. Ez utóbbi fordulatát a jogszabályváltozásnak kimondottan hátrányosnak és a kiszámíthatóság követelményével ellentétesnek véli Szécsényi László: a vállalkozó csak az ellenőrzés és az Art. adta felülvizsgálati eljárások lefolyatatása után lehet biztos abban, hogy jogszerűen vette igénybe az illetékkedvezményt. A piacon megjelent kreatív ötletekkel (pl. 0 Ft árbevétel 50%-a az 0 Forint) kapcsolatban óvatosságra int a szakember, mert véleménye szerint 0 Ft forgalom esetében nem teljesül az “árbevétel” kritériuma.

Amennyiben a nyilatkozatban vállaltak teljesítésére a vállalkozó nem képes, úgy ezt a körülményt az állami adóhatóság felé az illetékkötelezettség keletkezése szerinti adóév hatodik hónapjának 15. napjáig jelezheti, és ez esetben csak az illetékkülönbözet 50%-kal növelt értékét kell megfizetnie. Ha azonban az adóhatóság észleli a nyilatkozatban foglaltak be nem tartását, úgy ezt, az illetékkülönbözet kétszeresének előírásával szankcionálja. A Schönherr magyarországi partnere szerint azonban nem világos, hogy erre az adóhatóságnak már az illetékkötelezettség keletkezése szerinti adóév hatodik hónapjának 15. napjáig is van-e lehetősége.

Az ingatlanok továbbértékesítésének, illetőleg a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adásának megtörténtét az adóhatóság a két éves határidő elteltét követően hivatalból minden esetben ellenőrzi, így érdemesebb inkább önként jelezni az adóhatóság felé a feltételek nem teljesítését – véli Szécsényi László.

Új, a társasági törvényből levezethető rendelkezéssel egészült ki a szabályozás, amely alapján, ha a vagyonszerző vállalkozás személyében a továbbértékesítésre nyitva álló határidőn belül jogutódlás következik be, az ingatlan tulajdonjogát megszerző jogutód kizárólag abban az esetben mentesül a jogelőd által megfizetett és az egyébként fizetendő illeték különbözetének megfizetése alól, ha az ingatlant a jogelődjének biztosított két éves határidőn belül eladja, illetve a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adja.