Sok a tévhit a könnyűszerkezetes házakról

A nálunk még alternatív technológiának számító könnyűszerkezetes építkezéssel kapcsolatos tévhitek között egyaránt találunk pozitívat és negatívat. Egyik sem segíti az ágazat hazai térnyerését, ami pedig energetikai szempontból üdvös volna.

A könnyűszerkezetes házakról legtöbbször azt gondolják, hogy nem egyenrangúak a falazott társaikkal, viszont kedvező az áruk. Ezzel ellentétben azonban, ha minőségi munkát végeztek rajtuk, az efféle épületek élettartamban, stabilitásban és minden egyéb fontos jellemzőben kiállják az összehasonlítást a hagyományos házakkal.

Ugyanakkor nem is lesznek olcsóbbak csak attól, hogy nem szokványos anyagokból készülnek(igaz, drágábbak sem: egy 90 négyzetméteres alapterületű 17 millió forintnál kezdődik). Optimális esetben ugyanis egy lakóház falainak bekerülési költsége nem több az összes ráfordítás 15 százalékánál – mondta az [origo] kérdésére Kárpáti József, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége könnyűszerkezet-építő szakmai tagozatának elnökhelyettese.

Általában akkor beszélünk könnyű szerkezetről, amikor legfeljebb 300 kilogramm esik egy négyzetméterre. A két legalapvetőbb anyag a fa és a fém, melyek között fogyasztói szempontból nagy különbség nincs. Létezik még a tömör fából készülő gerendaház, ez leginkább azoknak ajánlható, akik természetközeli élményre szomjaznak.

A megfelelően kezelt fa egyébként nem kirívóan tűzveszélyes, sőt ha tűzgátló gipszkartonnal van burkolva, jobban ellenáll a lángoknak, mint a hő hatására megrepedő tégla és deformálódó fém – tette hozzá Kárpáti József.

Fontos tipizálási szempont az előregyártottság mértéke, ebben több fokozatot különböztetnek meg. Mivel Magyarországon a szűk piac miatt még nincs gyár, Ausztriában pedig drága a munkaerő, általában annál többe kerül a ház a megrendelőnek, minél előrehaladottabb állapotban szállítják azt rendeltetési helyére. (Ekkor beszélünk készházról – lásd keretes írásunkat.)

Az üzemi előállítás előnye, hogy lehetővé teszi a hajszálpontos összeszerelést, továbbá az időjárás sem hátráltatja a munkát egy percet sem. Cserébe vissza kell fognunk a fantáziánkat, hiszen jóllehet az egyes típusokon belül bőven lehet variálni, a gyártósorok kevesebb szabadságot engedélyeznek. Egy-egy ház elkészülte egyébként hozzávetőlegesen hat hónapig tart.

Ami a technológia határait illeti: bármelyik könnyűszerkezetes ház alápincézhető, fölfelé azonban nem lehet korlátlanul terjeszkedni. A hazai szabályok szerint egy favázas épület alaphelyzetben nem lehet magasabb, mint 2 szint (nincs ez mindenütt így, az angolszász országokban akár 6 szint is megengedett). A belső, nettó alapterület nagyobb, mint egy kőháznál, mivel jelentősen vékonyabbak a falak.

Ha elkészült a könnyűszerkezetes hajlékunk, immár valóban spórolhatunk vele: a tapasztalatok szerint átlagosan 30 százalékkal jobb lesz a hőszigetelése, mint egy hagyományos házé. A karbantartásra ugyanúgy oda kell figyelni, főleg eleinte, maga a szerkezet azonban normál körülmények között nem igényel felújítást. Egy esetleges belső átalakítás értelemszerűen jóval egyszerűbben és tisztábban lebonyolítható, mint egy falazott épületben.

Megjegyzendő, a fentiekben felsorolt előnyök mindegyike csak akkor vehető biztosra, ha a munka minősége nem kétséges. Ajánlatos tehát megbizonyosodni róla, hogy a kiszemelt cég rendelkezik az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. által kiállított Építőipari Műszaki Engedéllyel (ÉME). Ugyancsak garancia lehet a minőségre az ÉVOSZ könnyűszerkezet-építő tagozata által kiadott MAKÉSZ (Magyar Készház) védjegy.

Becslések szerint az érdekelt hazai cégek 70 százaléka egyik tanúsítvánnyal sem bír, ami persze nem jelenti automatikusan, hogy valamennyien silány terméket állítanak elő, de mindenesetre beszédes szám. Szakemberek állítják, a technológia rossz híre jelentősen hátráltatja a fejlődést, pedig az energiatakarékosság manapság a lakossági felhasználók szintjén is roppant fontos lenne.

A 2005-ös adatok szerint Magyarországon 11 százalék körüli a könnyűszerkezetes házak aránya a családi házakon belül. (Az ÉVOSZ úgy tudja, az 1800 ilyen jellegű épületből kevesebb mint 300 lehet készház.) Ez az adat a régióban magasnak számít, de össz-európai viszonylatban koránt sem.

Mint sejthető, a skandináv országokban sokkal több a könnyűszerkezetes épület, hiszen ott a fából építkezés számít tradicionálisnak. Érdekes, hogy Ausztriában is magas, 36 százalékos az arány – nyugati szomszédunk a gyártásban már nagyhatalomnak számít. Angliában és Írországban szintén 20 százalék fölé ugrott az utóbbi időben a piaci részesedés.