Velencei-tó: lepusztult nyaralók vevők nélkül

Nyáridőn az ingatlanpiac krónikásai is szabadságra vonulnak és ekkor új dimenziók nyílnak a látni és írnivalók tárházában. A Velencei-tónál járva óhatatlanul is megszólal a riasztó: ezt meg kell írni! Tiszta vizű, buja tó, partján és környékén pusztuló nyaralók. A jelek szerint sokan vannak, akik ma már máshol képzelik a hosszú sziesztát és hátrahagyott víkendházaikat lassan ellepi a gaz.

Nem mutat szívderítő képet a Velencei-tó partja. Legalább is akkor nem, ha az ingatlanok állapota szempontjából vizsgáljuk a part menti településeket. Az agárdi, gárdonyi vagy éppen velencei utcákon járva szembetűnő: a nyaralók többsége felújításra szorul. Bár a rossz állapotú üdülőépületek tulajdonosai szabadulnának birtokuktól, nem tudnak. A 60-as években és a 70-es évek első felében épült házak-házacskák mára rendkívüli mértékben leromlottak, nem költenek a rendbehozatalukra. Ráadásul az akkoriban megfelelt méretek ma már kicsinek bizonyulnak, a 35-40 négyzetméteres bungalók egyszerűen korszerűtlenek. Nem véletlen, hogy hihetetlen mértékben elszaporodtak az eladásra kínált üdülőházak a tó körül.

Hiába azonban a szándék, ha a kereslet és a kínálat nem találkozik.
Rendkívül magas áron szeretnék értékesíteni ingatlanjaikat birtokosaik – mondja Serfőző András, a Velencei-Tavi Ingatlan Centrum vezetője – az eladókat szinte lehetetlen meggyőzni arról, mennyire elrugaszkodott az elképzelésük a valóságtól. Az ingatlaniroda is kénytelen kompromisszumot kötni, s bár az eladó által reméltnél alacsonyabb, így is még mindig túlzó áron kínálják az üdülőházakat. Számos nyaralónak idős tulajdonosa van, akik szubjektíven határozzák meg az évtizedek óta család birtokolta nyaraló árát, ami aztán köszönő viszonyban sincs az épület műszaki adottságaival. Elavult a vízvezeték, régiek a szerelvények – sok a tennivaló. Az eladók a végtelenségig megpróbálják kitartani az árat, így azonban nem találnak vevőt, a kis ház pedig tovább pusztul.

A tó környéki nagyjából 800-1000 nyaraló 80 százalékát sürgősen fel kellene újítani – mutatott rá az ingatlanszakember -, erre azonban esély sincs. Érthető tehát, hogy lerobbant nyaralók uralják az ingatlanpiacot Velencefürdőn, Agárdon és Gárdonyban egyaránt, s nincs ez másként a tó túloldalán sem. Sok esetben nem elegendő még egy alaposabb rekonstrukció sem, elkerülhetetlen, hogy a csupasz falakig lebontsák az épületet, s onnan újjáépítsék azt. Ezek az üdülők ugyanis semmilyen szempontból nem felelnek meg a mai követelményeknek, egyetlen ház gépészeti felújítására 2-3 millió forintot kellene költeni.

Nem váltotta be az ingatlanpiaci szakértők reményeit az agárdi termálfürdő sem. Ettől vártak ugyanis élénkülést a tókörnyékiek a keresletben, ami némileg be is következett, ám az érdeklődés növekedése elmaradt az ideálistól. Azt ugyan el kell ismerni, hogy új vendégek érkeztek a tó környékére, akik számára a gyógyvíz, illetve az egészségügyi szolgáltatások meghatározóak. Ők azonban csak turistaként és nem potenciális ingatlanvásárlóként keresik fel a területet.

Mivel nem egyértelmű, hogy nincs olyan, aki itt telket, házat venne, a helyzet nem teljesen reménytelen. A valódi keresletre jellemző, hogy általában, 5-7 millió forintot szánnak nyaralóra, s ezért az errefelé jellemző 36-40 négyzetméteres épületek közül válogathatnak. A családi házat keresők 15 millió forintban húzzák meg a felső határt. Ilyen iránt azok érdeklődnek, akik Székesfehérvárról vagy Budapestről költöznének Agárdra, Gárdonyra vagy Velencére. Figyelemre méltó tendencia, hogy a főváros és Székesfehérvár közötti települések egyre inkább a kiszélesedő agglomeráció részévé válnak. Tehát ennek mentén a jövőben egyre inkább felértékelődhetnek az itteni telkek.

Komolyabb értékű ingatlan csak hébe-hóba cserél gazdát, ezek esetében 26-28 millió forint kerül az adásvételi szerződésbe. A magasabb árfekvésű területek közül a Velencéhez tartozó Bence-hegy és Sukoró panorámás telkei kelendőek.

A tó környékén közműves telket nagyjából 10 ezer forintos négyzetméteráron lehet vásárolni, a közmű nélküli földek ára 6500 forint. Nyaralókat 6,5 millió forinttól 12 millióig lehet kapni, az alsó határ környékén azonban elvétve akad ajánlat. Holott a reális ár az esetek többségében 7 millió forint környékén lenne – ezeket az ingatlanokat árulják az eladók 10 millióért.

A remélt áron biztosan nem fogják tudni eladni a nyaralókat tulajdonosaik Tilli Lászlóné szerint sem. Az Otthon Centrum székesfehérvári irodájának vezetője elmondta: különösen azok az ingatlanok találnak nehezen gazdára, amelyek nem sorolhatók a lakás kategóriába. Vannak azonban olyan esetek, amikor a tetőszerkezet, a burkolat, a falazat vagy éppen a belmagasság akadályozza ezt – ezeken szinte biztosan még évekig kint lesz az eladó felirat. A három-négy évtizede épült, rendkívül lepukkant bungalók tulajdonosai legfeljebb akkor találnak vevőt, ha telekáron hajlandóak megválni birodalmuktól.

A fő gond többnyire az, hogy a nyaralók tulajdonosai megöregedtek, és se erejük, se pénzük karbantartani az épületeket. Akinél e két tényező egyike sem hiányzik, az folyamatosan gondozza házát, s el kell ismerni, szép épületek is akadnak. A gond csak az, hogy elvétve. A nyaralók iránti érdektelenség Tilli Lászlóné szerint részben az általános piaci tendenciákkal, azaz a túlkínálattal magyarázható. Ám talán ennél is fontosabb ok, hogy ma már nem része az emberek életének a hétvégi ház. Nem vállalják a családok a rendszeres elfoglaltságot, a minden szombat-vasárnapi kertgondozással járó kötöttségeket. Ma más a trend, más hát a kereslet is.