Mi fejlődik a Balatonnál?

Milyenek a régió rövid és középtávú kilátásai fejlesztői szempontból? Milyen beruházások szükségesek a Balaton környékét látogató turisták számának növeléséhez? Mit terveznek a fejlesztők?

Dr. Bóka István, Balatonfüred polgármestere, országgyűlési képviselő (Fidesz)
Kedvezőtlen hatásait a világgazdasági válság az elemzők szerint csak idén érezteti igazán a hazai turisztikai piacon. Az amúgy is kényszerpályán mozgó idegenforgalmat sajnos több kormányzati intézkedés is nehezíti, ezzel is hátráltatva a turisztikai piac válságból való kilábalását. Az idegenforgalmi adó után járó állami támogatás csökkentése az önkormányzatok gazdálkodására, míg az üdülési csekk megadóztatása a belföldi turizmusban részt vevők számára nézve kedvezőtlen. Középtávon feltétlenül javulást várunk, hiszen Budapest után a Balaton az ország második leglátogatottabb területe. A régiónak – kedvező természeti és kulturális adottságának köszönhetően – jó kilátásai vannak. Lényeges azonban, hogy a terület ismét megkapja azokat a kormányzati forrásokat, amelyek nélkül nem számíthatunk alapvetően kedvező változásra. Balatonfüreden “A Balaton-part ékköve I-II” programnak köszönhetően immár sikerült újjávarázsolni a reformkori városrész jelentős részét. Mivel Balatonfüred a művészetek és a kultúra városa, ezért szívügyünk a kulturális alapú városfejlesztés, az ehhez kapcsolódó beruházások megvalósítása. A Balaton-régió egészét tekintve emellett igen lényeges a gyógyturizmus és az aktív szabadidős turizmus fejlesztése. A szabadidő aktív eltöltését előmozdítandó a legsürgetőbb feladat a tó körüli kerékpárút javítása, valamint a kapcsolódó szolgáltatások továbbfejlesztése. Gondolok itt elsősorban az útvonal mentén kiszolgáló állomások telepítésére és a part menti “háttérország”, a tó környéki falvak, apró települések bevonására a szabadidős és művészeti-kulturális vérkeringésbe. Számos fórumon elhangzott: összefogásra van szükség. Úgy vélem, az egységes Balaton-régió megvalósulásával ez is egyszerűbb, magától értetődőbb lesz. Végül, de nem utolsósorban a szállásférőhely- és konferenciaterem-kapacitás bővítését látom szükségesnek, hiszen egyre nagyobb igény mutatkozik az ötcsillagos, az igényes szolgáltatásokat nyújtó háromcsillagos, valamint – egyre jellemzőbben – az elfogadható komfortot nyújtó diákszállások iránt.

A cikket tovább olvashatja itt.