Jó lesz-e nekünk az elektronikus közlekedési jegy?

György István főpolgármester-helyettes javaslatára nemrégiben egyhangúan úgy döntöttek a budapesti képviselők, hogy kezdődjön meg az elektronikus jegyrendszer bevezetésének előkészítése a közösségi közlekedésben. De mit tartogathat nekünk az e-ticket program – ha megvalósul? Utánanéztünk.

A budapesti városatyák döntése szerint a főváros megbízza a Budapesti Közlekedési Központot (BKK), hogy az új tarifarendszer meghonosításához kezdje el a projekt előkészítését. Az ezzel kapcsolatos feladatokat idén december 31-ig kell befejezni. Akkorra tehát biztosan kiderül, hogy Vitézy Dávid, a BKK vezérigazgatója mire gondolt, amikor kijelentette, hogy évtizedekben mérhető a jegyrendszer lemaradása – elvben a döntés lehetőség ennek egy lépésben való behozására. Arról az érvről, miszerint azért nem vezették be korábban az e-jegyrendszert, mert a létesítése megfizethetetlenül sokba kerülne, egyelőre nem hallani.

Hogy ne kelljen az információkra decemberig várni, érdemes áttekinteni az EMTA (European Metropolitan Transport Autorithies – Európai Nagyvárosi Közlekedési Hatóságok szövetsége), amelynek 32 európai metropolisz (köztük Budapest is) a tagja, elektronikus jegyrendszerekről készült tanulmányait.

Az EMTA 12 főbb témakört azonosított, amelyekre a tervezőknek figyelniük kell egy új, a tömegközlekedésben használatos e-jegyrendszer kialakításakor. Mielőtt ezeket sorra vennénk, lássunk egy összefoglaló táblázatot az e-jegyek lehetséges hozadékairól.

1. A jegyárszerkezet

Majdnem minden régióban a tarifazónák a városközpontok köré rétegződnek. De a viteldíjrendszerek változhatnak attól függően, hogy milyen utazási övezetről van szó. Legtöbbször a városközpontokban egységes díjat kell fizetni, és övezeti díjakat a külsőbb régiókban. Ám gyakorta más díjrendszereket alkalmaznak az elővárosi vonatok vagy az agglomerációs buszhálózatok esetében. A leggyakoribb a távolságfüggő díjazás a regionális hálózatokon és az egységes díjazás a belvárosiakon. Ha integrált rendszereket hoznak létre, akkor ezek a különbségek eltűnnek. Az e-jegyrendszerek kifejezetten segítik a távolságfüggő díjazási szisztémára való átállást. Sőt, a rendszer révén díjazni lehet az utasokat, ami segít a jegyárbevételek növelésében. Például az előre fizető utasok olcsóbban vehetnek jegyet, mint azok, akik a járműre való felszálláskor egyenlítik ki a viteldíjat.

2. A viteldíj-megállapítás felelőssége

Három fő szituáció létezik:
• Ugyanaz a hatóság felelős minden jegyár-megállapításáért a városközpontokban, és az elővárosi, agglomerációs közlekedés minden fajtája esetén.

• A felelősség megoszlik több testület és adminisztrációs szint között: más a régiós, a városi és az országos hatóság.

• A felelősséget leginkább a közlekedési társaságokhoz delegálták, különösen a deregulált piacokon. Ezeken a helyeken van egy ernyőhatóság, amely ügyel a szabályok betartására, de ettől egyáltalán nem egyszerűbb és érthetőbb a tarifarendszer.

3. A jegyspektrum

A közlekedési jegyeknek megszámlálhatatlan formája jött létre. Hagyományos vonaljegyek, szakaszjegyek, átszállójegyek, egy járműfajtán érvényes jegyek, többféle hálózaton érvényes jegyek, teljes árú és kedvezményes jegyek, gyűjtőjegyek, bérletek, heti jegyek, havibérletek, egy adott időtartamra érvényes kombinált jegyek, hétközi és hétvégi jegyek, hosszú időtávú bérletek, átruházható és nem átruházható bérletek, többfunkciós turistakártyák stb. Ezek közül kiválasztani a leghatékonyabban használhatókat, alkalmazhatókat, és meghatározni a maximális bevételt kitermelő mixet nem is olyan egyszerű. Az e-jegyek ebben a dzsungelben is segítik az egyszerűsítést.

4. Integráció

Meg kell különböztetni a tarifaintegrációt a jegyintegrációtól. A tarifaintegráció lehetővé teszi az utazónak, hogy a kiindulóhelytől a célállomásig ugyanazt a viteldíjat fizetve jusson el, függetlenül attól, hogy melyik közlekedési társaság milyen járművét használta.

Ezzel szemben a jegyintegráció megengedi az utasnak, hogy ugyanazt a jegyet használja (esetleg időkorlátozással) a kiindulástól a célállomásig bármilyen módon és bármelyik szolgáltató járműveit használja is.

Általában ezek a lehetőségek nem jelentenek általános megoldást az egyszerűbb utazásra, de legalább a lehetőséget adnak a közlekedési szolgáltatások igénybevételének egyszerűsítéséhez.

Ezek a rendszerek általában máshogyan kezelik a jegyeket és a bérleteket is, mert az utóbbiak felhasználásában nagyobb rugalmasságot engednek meg. A tarifaintegrációra jó példa a BKV-bérlet, amely azonos viteldíj fejében teszi lehetővé a különféle közlekedési eszközök használatát, sőt, a városhatáron belül más operátorok, a MÁV és a Volánbusz járműveinek igénybevételét is. Az e-jegyek a jegyintegrációt teszik elsősorban könnyebbé, mert menedzselhetővé válnak nagyon komplex tarifarendszereket anélkül, hogy harmonizálni kellene a különféle szolgáltatók és utazási módok tarifáit. Minden szolgáltató és járműfajta megtarthatja a saját tarifastruktúráját, de az okoskártyás műveletek egyetlen fizetésben egyesülnek.

Tovább a HVG.hu elemzésére.