Interjú Furulyás Ferenccel, a Jones Lang La Salle ügyvezető igazgatójával

Ingatlanhírek.hu portálunk egy személyes hangvételű portrésorozatot indított, melynek keretében a magyar ingatlanszakma prominens képviselőit szólaltatja meg közvetlenebb formában. E heti riportalanyunk Furulyás Ferenc, a Jones Lang La Salle ügyvezető igazgatója.

Hol tanult és mit?

A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem külgazdász szakának elvégzését követően Párizsban az ENA-n végeztem el a külföldi diákoknak fenntartott képzést 1991-1992-ben. Ez az iskola egyfajta egyvelege a volt Államigazgatási Főiskolának és egy MBA kurzusnak.

Hol, mikor és hogyan került kapcsolatba az ingatlanszakmával?

Az ingatlanszakmával először még a Bankár Kft-nél kerültem kapcsolatba, 1995-ben, amikor a Videoton ingatlanokkal összefüggésben adtunk tanácsot a tulajdonosnak. Ezt követően egy kisebb szünet után 2001-ben a PricewaterhouseCoopers-nél kerültem újból kapcsolatba az ingatlanszakmával egy Magyarországon megvalósítandó zöldmezős beruházással kapcsolatos ingatlanfejlesztés kapcsán.

Mik voltak a fordulópontok a karrierjében?

Volt egy pár… Az első, amikor 1996-ban az ÁPV Rt-hez kerültem és közelebbről volt alkalmam megismerni az államigazgatás működését valamint részt vehettem a magyarországi privatizáció lebonyolításában. A második, amikor 31 évesen kineveztek az egyik legnagyobb magyar brókercég vezetőjévé, az orosz válság kellős közepén. Végezetül fordulópontnak tekintem azt is, amikor egy budapesti áruház értékesítési folyamata alatt kapcsolatba kerültem a Jones Lang LaSalle-lal. Összességében nagyon szerencsés embernek tartom magam, akinek lehetősége nyílt sok helyen, sok munkakörben kipróbálni magát és ennek révén tudást és kapcsolatokat szerezni.

Hogyan értékelné az ingatlanszakmát? Mit tart Ön a legérdekesebbnek és leghasznosabbnak benne?

Az ingatlantanácsadói szakma sokoldalú: ötvözi a pénzügyi tanácsadói munkát a vállalati hosszútávú ingatlanstratégiai munkával, ami még sok esetben kiegészül marketing és kommunikációs feladatokkal is. Az ingatlanpiacok is érzékenyen reagálnak a gazdasági és politikai változásokra, azonban a kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos döntések minimum középtávúak, nem vagy csak nagyköltséggel módosíthatóak és nehéz, ha nem lehetetlen ellenirányú pozíciót felvenni. Ez a szépsége és a nehézsége is egyben, lehetőleg hosszútávon, kevés jelentős módosítási lehetőséggel, jól kiszolgálni az ügyfelet.

Az Ön véleménye szerint mik a magyar ingatlanpiac hátulütői?

Többet is fel lehet sorolni, egy részük adottság, más részük azonban igényes, józan munkával befolyásolható, módosítható. Az ország és gazdaságának nagysága adottság, amivel az ingatlanpiacának mérete szorosan korrelál – e tekintetben a kis európai országok közé tartozunk. Ugyanakkor a gazdaság fejlettségi szintje, a szabályozók piac konform volta és kiszámíthatósága még sok kívánnivalót hagy maga után. Szomorúan látom, hogy az elmúlt évtized alig csökkentett a főváros ingatlanpiaci túlsúlyán, egyetlen vidéki város sem volt képes jelentősebb irodaállományra szert tenni. Problémának tartom továbbá, hogy a főváros csak keretszabályozás jelleggel szólt/szól bele a fejlesztésekbe és a kerületek csak a legritkább esetekben egyeztetnek egymással egy-egy nagyobb ingatlanfejlesztés kapcsán, noha annak hatása egyértelműen túlnyúlik az adott kerület határain.

Milyen kvalitásokra, szellemi képességekre és szakértelemre van szüksége egy ingatlanpiaci szakembernek?

Nem hiszem, hogy különleges kvalitások lennének szükségesek, legalább is bármilyen más tőkepiaci szakemberrel szemben támasztott elvárásokhoz képest. Természetesen kell érteni az alapvető gazdasági összefüggésekhez, nem árt ismerni a tőkepiacok működését. Az excel táblázatkezelő komolyabb ismerete sem hátrány. Talán a kvalitások összetételének súlyozásában vannak eltérések. Kiemelt jelentősége van szerintem, hogy mennyire képes az ügyfelet megérteni, igényeit előrelátni és kielégíteni, legyen szó fejlesztőről, bérlőről, bérbeadóról, eladóról vagy vevőről. Mivel nem pusztán végrehajtói hanem tanácsadói feladatokat lát el, ami személyes és hosszabb folyamat, ezért szükséges, hogy létrejöjjön és működjön az ügyféllel való kapcsolata.

Ön szerint milyen irányba fejlődik a magyar ingatlanpiac?

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a magyar ingatlanpiac és ezen belül a kereskedelmi ingatlanok piaca nemrég, hozzávetőleg 10-12 éve érte el azt a méretet, hogy nemzetközi viszonylatban is számon tartsák, foglalkozzanak vele. A 2003-2008-as évek az aranykort testesítették meg. Ezalatt az időszak alatt kifejezetten ügyetlennek kellett lenni, hogy ingatlanpiaci szereplőként valaki ne legyen nyereséges, ne keressen sok pénzt. Ezt követően az Egyesült Államokból kiindult subprime válság és az ennek kapcsán kialakult hitelszűke világszerte sokkal jobban sújtotta a kereskedelmi ingatlanok piacát mint az egyéb, likvidebb és transzparensebb tőkepiaci szegmenseket. Ezen belül a magyar ingatlanpiacot a rossz magyar gazdasági és ingatlanpiaci mutatók miatt nagyobb megrázkódtatás érte, mint közép-európai szomszédait. Egyelőre ennek hatásait próbáljuk kiheverni. Véleményem, hogy a kockázatkerülő, hosszú távra tervező ingatlanpiaci magatartás kitart, és ebben az összehasonlításban nem állunk a lista élén, sem kontinentális, sem regionális összehasonlításban. A fejlődés az előzőekben elmondottak miatt a sokkal jobban megválasztott helyszínű, kisebb volumenű, környezetileg fenntartható, azaz összességében jobban átgondolt fejlesztések irányába mutat.

Ha úgy alakult volna az élete, hogy nem találkozott volna az ingatlanszakmával, mit csinálna most, mivel foglalkozna?

Sohasem gondolkoztam el rajta. Talán rocksztár?

Mik az Ön legfőbb tulajdonságai?

Türelmetlenség, gyors ítélőképesség, és bizalom a munkatársaimban, a teljesítményükben.

Milyen tulajdonságokat tisztel Ön másokban?

Őszinteséget, zárt rendszerben való gondolkodást, törekedést a problémák önálló módon való megoldására, közvetlenséget. A türelmet.

Mit tart a legfőbb erényének?

Nem hiszem, hogy volna ilyen, azonban a komoly és fennkölt fogalmakat félretéve Bástya elvtárs idevágó monológja jut az eszembe.

Mit tart kellemetlennek, kínosnak?

Mások idejének és saját időmnek az elvesztegetését, a ‘lelkes amatőr’ hozzáállást, a megközelítő válaszokat.

Mi az, amit nem tolerál?

Leginkább az előbbieket, és ha úgy érzem, hogy becsaptak.

Mi az, amit könnyen meg tud bocsátani?

Helyzettől függ. Szerintem viszonylag könnyen megbocsátó ember vagyok, abból a megfontolásból kiindulva, hogy az idő előrehaladtával sajnos egyre nehezebb igaz barátságokat kötni.

Van olyan álma, amit szeretne, ha megvalósulna?

Egy 12 hónapos világ körüli útra elmenni.

Mit jelent Ön számára profinak lenni?

Adott kérdésre összefogó, pontos és lehetőleg rövid választ adni, ugyanakkor képesnek lenni beismerni, ha egyes –remélhetőleg ritka- esetekben nem tudjuk a teljes választ.

Mi volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövetett?

Megbíztam egy előző munkahelyemen két olyan emberben, akikben nem lett volna szabad.

Milyen cél lebeg jelenleg a szeme előtt?

Egy kiváló minőségű csapatot összetartani és a lehető legjobb munkát végezni egy nehéz piacon, ahol a külső gazdasági megítélésünk jobb esetben nem fog változni, rosszabb esetben romlik, mielőtt lassú javulásnak indulhat, a legkorábban ez év vége, jövő éve eleje felé.

Mit szeretne csinálni öt év múlva?

Külföldön folytatni a munkám és ennek révén a gyerekeimnek a lehetőséget megadni, hogy egy idegen ország embereit, kultúráját, nyelvét megismerhessék.