Csendes utca, rendes ház

Csendes utca fogad Újpesten, az egyik oldalon két, a másikon összesen öt házzal, annak bizonyítékául, hogy Pesten is létezik tanyavilág. A kiszemelt, épülő kétemeletes téglaház az első vagy a második a sorban (megközelítés kérdése), így a szomszédsággal is kizárólag egyoldalú problémák léphetnek fel.

Az alsó lakások az utcáról nyílnak, míg a felsőkhöz külön lépcsőházban juthatunk fel. Annak sem kell megijednie, aki csak akkor érzi magát biztonságban, ha rezidenciáját több ajtó zárja el a külvilágtól: a mágneskártyás külső kapu mögött egy öt ponton záródó belső acélajtó fogad, továbbiak pedig bármikor felszerelhetők kedvünk szerint. Hiszen minél több akadályt kell legyőznünk hazatérésünk érdekében, annál jobban örülünk a megérdemelt karosszéknek. A hetedik előtt azért javasolt megállni, ugyanis a tapasztalatok alapján utána már nehéz.

A kaputelefon családias társasházak esetén nélkülözhető, de nem felesleges, bár az alsó lakások esetében könnyen öszszekeverhető a csengővel. A különbség csak abban rejlik, hogy miközben az ajtó két oldalán állva beszélgetünk, telefonon is hallhatjuk egymást.

Az utcán ingyen parkolhatunk, és ez egyelőre így is marad Újpesten, de ha autónk éppen nem vágyik nap- vagy hófürdőre (ki tudja, melyiket szereti jobban?), akkor megállhatunk a pincében kiépített garázsban is.

A kertet csak a két alsó lakó élvezheti, a felsőknek a sóvárgás marad, akár medence, akár rózsaágyás üti fel a fejét egyik nap. Mindegy, gondoljunk arra, hogy a gyomlálást legalább megússzuk. Erkélyünkről merengve nézünk a távolba, ahol a bőrgyár kéménye látszik, de mivel már régen bezárt, ezért a füst hosszan kígyózó látványáról le kell mondanunk.

Újabb szívfájdalom a fentieknek, hogy a kerthez terasz is tartozik, ahol nyáron hatalmas orosz villásreggeliket celebrálhat a család. Egyetlen örömünk, ha már mindenki asztalhoz ült, hogy átkopogunk, nézzék meg, náluk sincs-e meleg víz, szakadozik-e a tévéadás, vagy szóljunk pár szót az esedékes közösköltség-emelésről. Igen, talán ez lesz a legjobb. A fűtésről nem érdemes, mert a cirkó saját kazánnal működik.

A lakások északkeleti-délnyugati fekvésűek, ezért a kert egyik végében ültethetünk zuzmót, a másikban fügefát.

A földszinten a hosszú előszobát középen ajtóval választották le, ami kissé érthetetlen momentum, de így kétségtelenül kisebb tér keletkezett. Az első helyiségben levetjük a sapkát és a sálat, a másodikban a kabátot. Kár, hogy nincs több előszoba, még annyi a ruha rajtunk.

A kamra az amerikai konyhás nappaliba nyílik, ami jó ötlet, hiszen leginkább ott van szükség a tartalmára. A mellékhelyiség és a fürdőszoba viszont kevésbé praktikus, mert mindkettő a lakás közepén áll, ezért a szellőzésük nincs igazán megoldva, nem beszélve arról, hogy az illemhely mellett a gardróbszoba található, a ruháknak érdekes bukét kölcsönözve. Persze, egy óceánillatosítóval feldobhatjuk a ruhatárunkat.

A kétszintes emeleti lakásoknál legalább tetőszellőzés vezeti el a nem kívánt illatokat. A galéria pedig egyelőre szabadon alakítható, mert a lépcső beépítése még a jövő zenéje. Ha nem csigalépcsőt, hanem falhoz simuló szögleteset választunk, akkor a szoba akár két részre is bontható.

És ha már végképp nem tudunk megbékülni a szomszéd kertjével, egy buszmegállónyira van a Tesco és az újpesti piac a kitűnő lángosával. Ne hagyjuk figyelmen kívül a Szúnyog-szigetet sem, ahol a névadó állatokon és a kötelező csónakházakon kívül maga a Vasmacska söröző vár. Sült hal és rejtői hangulat. Újpesti veszedelem.