Keleti áramlatok, nyugati házak

A Távol-Kelet kultúrája, amióta lehetőségünk nyílt megismerni az egzotikus országokat, mindig is inspirálta az európai művészeket, és nem képeznek kivételt ez alól az építészek sem.

Időről időre felerősödnek a nyugati művészetben az ázsiai motívumokat felhasználó áramlatok, amelyek napjainkban is meglehetősen divatosak, főleg a belsőépítészetben, de arra is jócskán találunk példát, hogy egy teljes épület megjelenésén köszönnek vissza a keleti motívumok.

A letisztult vonalak, az európaitól sokszor élesen elütő szerkesztésmód és arányok nagyszerűen összeegyeztethetőek például a minimalista törekvésekkel, de a dúsan burjánzó ornamentika hívei is ihletet meríthetnek a keleti motívumokból. Nálunk is népszerű ez az irányvonal, amelynek jellemzőiről (a mai napon éppen Vietnamba induló) Csikós Mihály építésszel beszélgettünk.

A Távol-Kelet kifejezés meglehetősen Európa-központú és pontatlan; cikkünkben a délkelet-ázsiai (pl. Indonézia, Malajzia, Thaiföld, Vietnam) és kelet-ázsiai (Dél- és Észak-Korea, Japán, Kína és Tajvan) országokat értjük alatta. Eltekintve Marco Polo keleti utazásaitól, az első számottevő kapcsolat ezekkel az országokkal a gyarmatosítás korában jött létre. Így az sem csoda, hogy elsőként a gyarmatosító országok – azaz pl. Nagy-Britannia, Franciaország és Hollandia – művészetében jelentek meg az egzotikus hatások.

A „chinoiserie” divatja a 17. századtól kezdve hódított; az építészetben többek között a paloták „kínai stílusú” kerti pavilonjain, lakkozott bútorokon vagy éppen spanyol paloták csempedíszein köszön vissza. A „japonisme” később, a 19. században jelent meg, és a japán kultúra, művészet befolyását jelenti. Az egzotikumok iránt fogékony Arts and Crafts, Art Deco és szecesszió is szívesen használta inspirációként a keleti forrásokat. Az ázsiai művészetet bemutató kiadványok, rajzok mellett a világkiállítások is hozzájárultak a keleti művészet megismeréséhez.

Így volt például a kaliforniai Greene and Greene iroda alapító testvérpárja, azaz Charles Sumner és Henry Mather Greene esetében is, akik egy chicagói, majd egy St. Louisi kiállításon kerültek a japán építészet hatása alá. Ennek köszönhetően fejlesztették ki sajátos stílusukat az Arts and Crafts irányzatán belül; számos elegáns családi házat terveztek, amelyeknek teljes berendezése (beleértve még a lakástextileket is) az építészek munkáját dicséri. A japán hatás különösen a házak virtuóz faszerkezeti kialakításán köszön vissza, ugyanis a japán építészetre jellemzőek a mesteri fakötések, a teljes egészében fa tartószerkezettel épült házak.

Egy skót építész, Charles Rennie Mackintosh a nagy iparvárosban, Glasgowban került kapcsolatba a keleti hatásokkal: a város ugyanis az ipari forradalom alatt a gépgyártás és hajóépítés egyik legnagyobb központja lett. Ahogy Japán fokozatosan nyitott a külvilág felé, japán mérnökök és hajóépítők érkeztek a városba, amelynek így különösen szoros kapcsolata alakult ki a távoli országgal. Mackintoshra és szintén művész feleségére, Margaret McDonaldre különösen nagy hatást tett a japán művészet elegáns, higgadt letisztultsága, ahol a hangsúly az akkori nyugati szokásokkal ellentétben nem a burjánzó díszítettségen volt, hanem a tér minőségén; az anyagok halmozása helyett a textúrán, a fény és árnyék játékán. Mindez jól összecsengett az Európában akkoriban útjára induló modernista törekvésekkel is. Mackintosh stílusa így keveréke lett a skót praktikusságnak, az Art Nouveau irányzatnak és a japán művészet egyszerűségének.

A Kelet varázsa nem hagyta érintetlenül az egyik legnagyobb 19-20. századi építész, az organikus építészet atyja, Frank Lloyd Wright művészetét sem. Az amerikai Wright egész életében gyűjtötte a japán műalkotásokat, és több utazást is tett (először 1905-ben) az ázsiai országban gyűjteményét gazdagítandó. Kollekciójából, amely főleg fanyomatokból állt, kiállításokat is rendezett, és azokkal előszeretettel díszítette az általa tervezett házak belső tereit. Nemcsak gyűjtője volt azonban a keleti műalkotásoknak: házain visszaköszönnek a japán építészet olyan jellemzői, mint az egyszerűség, a horizontalitás, az aszimmetria és a szoros kapcsolat a természettel.

Ezek az irányvonalak segítettek felállítani az organikus stílus alapelveit. A lendületes tetőformák, a hangsúlyos vízszintes vonalak és az apró, különleges formájú falnyílások, a korban megszokott, dobozszerű szobák helyett az áramló, lendületes, egymásba folyó és a használók igényeihez rugalmasan alkalmazkodó terek szintén a keleti hatásra utalnak. A Taliesin West építésekor Wright saját kerámiagyűjteményének darabjait építette be a ház falaiba, de tervrajzainak stílusán is visszaköszön a japán művészet hatása. A távol-keleti országba tett utazásainak köszönhető egyébként, hogy ő tervezhette a tokiói Imperial Hotelt, amellyel együtt összesen 14 épületet tervezett a szigetországnak (ebből hat épült meg). Későbbi épületein szintén visszaköszönnek a japán építészet szerkesztési alapelvei, térszervezése, formavilága vagy éppen színhasználata.

Napjainkban ismét reneszánszát éli a keleti vonal. Főleg a belsőépítészetben hódít, de – leginkább luxus magánházaknál – találkozhatunk a keleti stílusjegyeket kívül-belül felvonultató házakkal is. És hogy mi lehet ennek az oka? A siófoki Mala Gardent és Mala Home-ot is jegyző Csikós Mihály szerint Keleten még nem felejtették el, mi is egy ház lényege: „a ház onnan indul ki, hogy a függőleges elemekre ráteszünk egy tetőt. Az ázsiai és a természeti népek épületeiben felismerhető ez a végletesen egyszerű alap.”

Az egyszerűség mellett nagyon emberbarátak is ezek az épületek, tökéletesen kiszolgálják a lakókat és a látogatókat. Ez sokféle tényezőnek köszönhető: „szépek az arányok, és teljesen bevett például a társművészetek alkalmazása, különféle dísztárgyak, vázák, virágkompozíciók a házakban; ezeket nálunk már lefosztották az épületről”. A miénknél néhány ezer évvel idősebb kultúrákról van szó, így természetes, hogy építészetük is virtuozitássá vált.

A Mala Garden részletei

„Ázsiában egyébként az európai építészek örvendenek nagy megbecsültségnek, ugyanakkor ők kint elvárják, hogy a saját stílusokban tervezzünk; nálunk magasabb szinten oktatják a mérnöki tudományokat, ez az oka népszerűségünknek.”

„Az ázsiai építészet egyik jellemzője, hogy nagyon eltérőek a térkapcsolataik a mieinktől. A természetet tökéletesen beleszövik az épületekbe – a mi organikus építészetünk ehhez képest kőbaltás megoldás.” A belső kertek, vízmedencék átértelmezik a kint és bent fogalmát, beviszik a külső tere és a természetet a házba. Így van ez például a Csikós tervezte siófoki Mala Gardennél, amely étterem, szálloda és szolgáltató komplexum.

És hogy luxus-e egy ilyen lakóépület? Az építész szerint egy kisebb lakóépület éppígy kaphat némi egzotikus beütést, mint egy nagyobb; ő maga is tervezett 150 négyzetméter körüli családi házat, amelyben van egy kis „stich”.

Csikós egyébként először egy kínai építészeti munka során került kapcsolatba a távol-keleti építészettel. Ennek hatására kezdett érdeklődni a térség kultúrája iránt, beutazva több országot (Indonézia, Kína, Vietnam, Thaiföld). Főleg szórakozóhelyek és lakóépületek fűződnek a nevéhez, de tervezett külföldre (Németország, Oroszország, Kína, Vietnam) is.