Hatékonyabb engedélyezés ? sikeresebb projektek

Gyorsabb és hatékonyabb építési engedélyezésre van szükség a beruházások megkönnyítése érdekében ? mondta az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára. Szaló Péter szerint kistérségi főépítészek és szabályozási tervek segíthetik, hogy minél inkább a környezethez illeszkedő fejlesztések szülessenek.

Régi terv, hogy a ma rendkívül széttagolt, a társulásokat is figyelembe véve 650 önkormányzatnál működő építésügyi hatóság helyett sokkal kevesebb helyen, térségi szemlélettel történjen az engedélyezés. Az új kormányzati struktúrában is ez a szándék?
Mindenképpen, hiszen minden érintettnek, a fejlesztőknek is nagyon fontos az építésügyi hatósági feladatok koncentrációja. A következő időszakban nem kizárólag a Nemzeti Fejlesztési Terv előkészítésére kell különösen odafigyelnünk, hanem arra is, hogy a végrehajtás során miként tudunk a beruházók számára minél kedvezőbb befektetői környezetet teremteni. Amennyire lehet, fel kell gyorsítani az elbírálási folyamatot, és biztosítani kell a szakszerű döntéshozatalt, ráhatások nélkül. Most az következik, hogy megvizsgáljuk, hogyan lehet lerövidíteni és kiszámíthatóvá tenni az építéshatósági ügyek intézését, hiszen már halaszthatatlan az engedélyezés hatékonyabbá tétele. Lényeges az ügyfelek megfelelő tájékoztatása annak érdekében, hogy minél kevesebb hiánypótlás legyen szükséges, ahogy az is, hogy a jogszerű döntések következtében minél kevesebb legyen a másodfokon felülbírált vagy éppen a bíróság által megsemmisített engedély.

Azaz jobb munkát kell végezni első fokon?
Mindenképpen. A minőségfejlesztés teljes kelléktárát be kell vetni, sztenderdeket kell megállapítani.

Mennyi elsőfokú hatóságra lenne szükség?
Azt hiszem, a kistérségi szinthez igazítva nagyjából 160-170-re. De semmiképpen nem lehet mereven a kistérségi határok szerint kialakítani ezeket, hiszen Budapesten képtelenség lenne egyetlen helyen intézni ezeket az ügyeket. Egy jóval koncentráltabb igazgatás mindenesetre mindenképp szakszerűbb lehetne.

A települések saját szabályozási terv alapján hozzák meg döntéseiket, vagy inkább térségi terveket készíttetne?
Sajnos még mindig nem rendelkezik minden település ilyennel. Részben azért, mert nem akar fejleszteni, részben azért, mert nincs pénze. Csakugyan érdemes lenne felülvizsgálni, szükség van-e valamennyi faluban szabályozási tervekre, hiszen indokolt lehet más elvárásokat megfogalmazni az aprófalvas településeken, ahol néhány tucat ember él, ahol alig lehet számítani építkezésre. Óhatatlanul felmerül, hogy ezeken a helyeken ? fejlesztési szándék hiányában ? elegendő lenne kistérségi rendezési terveket alkotni. A legfontosabb információk így is biztosítva lennének. Foglalkozunk azzal is, hogy a jövőben a kistérségekben is legyenek főépítészek. Ma a városokban többnyire tevékenykedik ilyen szakember: az urbanisztikai szerkezetet határozza meg. Bár köztisztviselő, nem elsősorban hivatali ember, víziói vannak, ő szabja meg, milyen legyen a település építészeti arculata. Nyilván nincs annyi építész, hogy minden faluban és városban legyen egy ilyen tisztviselő, és nincs is szükség erre. Stagnáló létszámú községekben ez szinte biztosan felesleges lenne. Amikor azonban jelentkezik egy befektető ? még ha három- vagy tízévente egyszer is ?, akkor tudnia kell tájékozódnia, az önkormányzatnak elé kell tudni tenni valamit, amiből a fejlesztő felmérheti, milyen lehetőségei vannak az adott környezetben. Tisztában kell lennie azzal, mi az, ami biztosan nincs megengedve arrafelé, milyen szabályok kötik a beruházásokat. Ez nem kizárólag a tilalmakat tartalmazná, hanem pozitív üzenetet is hordozhatna, jelezve: a településen szívesen látják a ? helyi hagyományokat tiszteletben tartó ? fejlesztőket és fejlesztéseket. A kistérségi főépítész az a személy lehetne, aki ezt eléri, akár önálló státusz létrehozásával, akár úgy, hogy a városi főépítész hatáskörét kiterjesztjük a település vonzáskörzetére.

Mindenre nem garancia a főépítész sem. Jó példa erre a Kálvin tér sokak által vitatott képe is. Mennyire lehet egységes iránymutatásokat megfogalmazni, és mennyire kell szabadon engedni a főépítészek kezét?
A Kálvin tér megosztja az építész társadalmat, hiszen ami ott látható, az egy építészeti iskola munkájának eredménye, amelyik ebben a szellemben akarja meghatározni saját magát. Lehet ezzel egyetérteni, és lehet vitatni, de el kell fogadni, hogy ez létező irányzat. Nem könnyű megválaszolni, mennyire szükséges a közös kiindulópont, de az biztos, hogy mindenképpen meg kell találni az egyensúlyt a központi irányelvek és a helyi önállóság között. Építészeti kiskátékkal rettentően le lehet merevíteni az életet. Ráadásul számos korábbi deklaráció elavult, így az Athéni Chartát is meghaladta az élet. Uniformis helyett a magam részéről inkább a cselekvő közreműködést pártolnám. A főépítész hosszú távú gondolkodásával, térbeli látásával, a településről alkotott átfogó felfogásával próbálhatja meg jó irányba terelni a konkrét elképzeléseket. Az egyediség alakításában vegyen részt, és ne egy univerzális gondolat számon kérésére törekedjen.

Ön szerint mennyire illeszkednek a városképbe a magasházak?
Egyetértek azzal, hogy a fővárosi közgyűlés a Hungária körgyűrűn belül nem járul hozzá magasházak építéséhez. Budapest eklektikus városmagja olyan érték, amire nagyon ügyelni kell. Mi, akik ebben élünk, nem is tudjuk értékelni. Amikor egyetemista voltam, finn építészhallgató kollégákkal a belvárosban járva csak csodálkoztam, hogy rögtön az első bérházat lefényképezték. Aztán a másodikat, majd a harmadikat is. Döbbenten látták, hogy Budapesten sok ezer ilyen épület van. Fantasztikus adottságról van szó, amit nem szerencsés megtörni magasházakkal. Kell és lehet találni olyan helyeket a városban, ahol helye lehet ilyen épületeknek, de nem akármerre. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy annak a városszerkezetre is káros hatása lehet. Ha épül egy 40 emeletes magasház, ahol 5 ezer ember dolgozik, akkor az olyan lökésszerű megterhelést eredményez a környékén, amit egyszerűen nem bír el ez a város. Ez igaz a Váci útra, de igaz a Hajógyári-szigetre is, nem véletlen, hogy ott a tervezett beruházás kapacitásait korlátozni akarják. Nem mindegy, hogy néhány éven belül 10-20 vagy ?csak? 6-7 ezer emberrel több jelenik meg a rakparti úton.