Szakértők a luxusadóról és a horvát buldózerekről

A RÉV 8 Zrt. vezérigazgatóját, a CÉH Rt. marketing vezeőjét és az Erste Ingatlanalap alapkezelőjét kérdeztük.

Mit szól hozzá,

… hogy az Apeh “ráhajt” a nagyértékű ingatlanokat vásárlókra?

Alföldi György, vezérigazgató, RÉV 8 Zrt.:
Amerikai, brit és német gyakorlatot követ ezzel az adóhatóság. Ott már automatikusan indul a vizsgálat minden esetben, ha nagy mértékű vagyoni gyarapodást észlelnek. Nem is ez a kérdés – hiszen jogszerű és egyben erősen indokolható is -, hanem, hogy mi történik, ha “elkapják” az illetőt. Németországban utólagos jövedelemadót vetnek ki, még a nagy összegű utazásokra is! Nem tudom, lesz-e erre lehetősége az Apeh-nek?

Bakay László, marketing vezető, CÉH Rt.:

Ha szabad úgy fogalmaznom, szerintem ez még véletlenül sem fogja “behozni” a ráfordított energiákat. Viszonylag kis “szegmens”-ről van szó, kevesen lehetnek, ráadásul – amit csak sejteni lehet – az érintettek bizonyára kifinomult technikákat dolgoztak ki a hasonló tettenérések meg- és elkerülésére. Úgy látom, időről időre felbukkannak ehhez hasonló kísérletek a gazdaság kifehérítése érdekében, közéjük sorolható az ingatlanos luxusadó is. A szándékot kifejezetten üdvözlöm, az eredményességet kétlem.

Pázmány Balázs, alapkezelő, Erste Ingatlanalap:

Csökkenteni szeretnék a költségvetési hiányt, ez lehet az elsődleges szándék. Ha valamennyi hasonló típusú törvényt, intézkedést egy kalap alá vesszük, elmondható, hogy a rendszerváltás óta egyre kifinomultabbá váltak az ellenőrző mechanizmusok. Mindenkinek, akinek van félnivalója – vagyongyarapodás, luxusvilla vásárlás, vagy hasonló dolgok miatt – alaposan át kell gondolnia, a hogyan továbbot. Számukra a játéktér leszűkült. Ez még akkor is igaz, ha rövid távon nem biztos, hogy befolyik majd annyi pénz az államkasszába, amennyit remélt a kormányzat. Valahol persze el kell kezdeni a “kifehérítést”.

… hogy Horvátországban, Vir szigetén lebontották a tengerparthoz közeli házakat, köztük nagyon sok magyarét is?

A.Gy.: Szomorúnak tartom. És normálisnak, ha engedély nélkül húzták fel ezeket a házakat. Érvényt szereznek a horvátok az előírásoknak. Ezzel számolnia kellett volna minden tulajdonosnak. Főleg, hogy tízmilliós értékekről van szó. Az önkormányzatnak joga van akár szélsőséges eszközökkel is élni. Amerikában vagy Nagy-Britanniában – ahol precedensjog van – lehet, hogy figyelembe vennék, hogy a szomszédok mit cselekedtek a saját telkükön. Tételes jogrendszernél (mint nálunk és a horvátoknál) erre semmi esély, csak az előírások “vezethetik” a döntéshozókat.

B.L.: A cégem is, én magam is hosszú évekre visszanyúló tapasztalattal rendelkezünk horvát ügyekben. Az ottani engedélyezési gyakorlat jóval szigorúbb a magyarországinál. Sajnos, nem kevesen vannak, akik ingatlant vásárolva nincsenek tisztában az építési-szabályozási követelményekkel, és persze az ostor a tulajdonosokon csattan! A másik oldalon a horvátok nemhogy rosszindulattal, sőt, rendkívül előzékenyen viszonyulnak a befektetőkhöz, vagy akár csak az “egyszerű” turistákhoz. Létérdekük az ő elégedettségük. Hatóságaik nagyon óvatosak, nehogy bárki is zaklatásnak minősítse az előírások betartatását. Azt azonban látom, hogy a Vir szigeti “akció” eltökéltsége felülmúlja a korábbi gyakorlatot. Sajnálom azokat, akiket ilyen veszteség ért.

P.B.: A törvényeket be kell tartani. Építési engedély hiányában kultúrállamokban mindenütt hasonló a hatóságok reakciója. Mondom ezt úgy, hogy sajnálom ezeket az embereket, hisz van, aki tízmilliókat ölt bele a tengerparti házába. Egy dolog bizonyos: a szabadság rendszerváltás utáni kora véget ért Horvátországban is. Az előző kérdésre is gondolok: valamennyi, az átalakuláson átesett országban igyekeznek visszaterelgetni a polgárokat, befektetőket a törvényes útra.