Tudnivalók a szerbiai kárpótlásról

Akik vissza szeretnék követelni azt az ingó és ingatlanvagyont, amit a II. világháború után Szerbia területén elvettek, azoknak egy hónap áll még rendelkezésre, hogy benyújtsák igényüket az illetékes szerbiai szerveknek.

Az elvett vagyon bejelentéséről és nyilvántartásba vételéről szóló törvény értelmében, ez azokra az ingatlanokra, házra, gazdasági épületre, gyárra, üzemre és ingóságra vonatkozik, amit 1945. március 9-e után vettek el. A bejelentést két példányban, olyan űrlapon kell megtenni, amelyet Szerbiában minden könyv- és papírkereskedésben, ahol a hivatalos közlönyt is árulják, be lehet szerezni.

Kitöltése egyszerű, az űrlapon fel kell tüntetni, hogy mit és milyen jogcímen vettek el. Jó, ha erről a vagyonról van régebbi adásvételi szerződés. S mivel az egykori tulajdonosok közül már kevesen vannak az élők sorában, az örökösöknek anyakönyvi kivonattal, keresztlevéllel kell bizonyítani a rokoni kapcsolatot. Továbbá kell egy bizonylat arról is, hogy most kié az elvett vagyon. Ez a telekkönyvekből kikereshető. Ha egyik-másik irat hiányzik, nem gond, mert azt később még lehet pótolni.

Ez a törvény még nem az a törvény, amely alapján visszaadják majd az elkobzott, kisajátított, államosított vagyont. Ez a törvény csak a bejelentésre és a nyilvántartásba vételre vonatkozik. A kártalanításról, a vagyon visszaadásáról egy későbbi törvény rendelkezik majd. Ügyvédek jó tanácsa, hogy ne az eredeti iratokat, hanem azok hitelesített fénymásolatát adják be, nehogy az eredeti véletlenül elvesszen.

Két dátum nagyon fontos. Az egyik a már említett 1945. március 9-e, a leendő törvény csak az ezután elvett vagyonra vonatkozik. A másik dátum pedig ez év június 30-a, eddig, tehát 2006. június 30-ig kell a kitöltött űrlapot két példányban eljuttatni a szerb vagyonjogi igazgatóság címére. A belgrádi cím rajta van az űrlapon.

Műsorainkban többször is foglalkoztunk ezzel a témával. Hallgatóink közül az érintettek, természetesen sokan jelentkeztek, írtak, telefonáltak, és sokan már be is adták kártérítési igényüket. Egyesek viszont még ma is félnek. Én azt mondom, nem kell félni, nem szabad félni. Nincs mitől. Egyik hallgatónk, aki már beadta a kitöltött űrlapokat, miután visszajött Törökbecséről elmondta, hogy egy nap alatt elintézte az egészet. Ottani ismerőse napokkal jövetele előtt bement a városházára és a földhivatalba, ahol kikeresték és előkészítették a kért dokumentumokat. A hallgatónk vitte magával a meglévő keresztleveleket, adásvételi szerződéseket, szóval a bizonyítékokat, ott megkapta a hiányzó dokumentumokat, és még aznap feladta postán az űrlapokkal együtt, és még aznap vissza is ért Budapestre. A hivatalokban kedvesen, előzékenyen fogadták, kimondottan segítőkészek voltak.

Aki viszont nem akar ennyit utazni és utánajárni, ügyvédet is megbízhat, csak vigyázni kell, egy ügyvéd az egyik hallgatónktól előre nem kért semmit, de ha sikerül majd a visszaigénylés, akkor a kárpótlás vagy a visszakapott vagyon értékének az egynegyedére tart majd igényt.