Hármas ajánlat a kormányzati negyedre

A Déli és a Nyugati pályaudvart, valamint a Lágymányosi hídtól délre fekvő pesti Duna-part térségét javasolja a kormányzati negyed helyéül a KVI. A tegnap kihirdetett döntés nem jelöl meg sorrendet.

A kormányzati negyed lehetséges helyszíneinek száma tegnaptól háromra csökkent. December elejéig várhatóan meglesz a kormány döntése is, s azután elkezdődhet a kijelölt negyed építésével kapcsolatos előkészítő munka. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság tegnapi eredményhirdetésében említett helyszínek nem keltettek meglepetést. Azt már hónapok óta sejteni lehetett, hogy a nyerő ajánlatok valamelyik pályaudvar környékéről kerülnek majd ki, csak az volt a kérdés, hogy eljut-e a célegyenesig a csepeli szigetcsúcs, meg a Kopaszi-gát.

Nem jutott el. A szakértői zsűri végül a huszonegy budapesti helyszín közül hármat ajánl belevenni az előterjesztésbe. A bizottság magas presztízsű területet, vagy épp ellenkezőleg, jó adottságú, de még kiaknázatlan helyszínt keresett a minisztériumok és háttérintézményeik számára. Fontos szempont volt a megvalósíthatósági idő, illetve az infrastrukturális beruházások nagysága.

A vasúti területek megújítása a fővárosi Podmaniczky-program része is – hangsúlyozta Beleznay Éva, Budapest főépítésze.

Szakértői vélemények szerint a három terület közül talán a legesélyesebb a Nyugati pályaudvar, amellyel a terézvárosi önkormányzat és a MÁV Zrt. közösen pályázott. A terv szerint lefednék a pályaudvar teljes vasúti hálózatát: az így nyert hatalmas zöldterületen elszórtan, valamint a Ferdinánd híd keleti oldalán lévő üres telken épülne fel a negyed. A Ferdinánd híd mellett húzódó rész a Demján Sándor érdekeltségébe tartozó TriGránit tulajdona. A vesztesek közé tartozik a Leisztinger Tamás nevével fémjelzett befektetőcsoport és ajánlatuk, a Kopaszi-gát és térsége, a Corvin-Szigony-projekttel pályázó Futureal-csoport és a Csepel-sziget északi csücskét ajánló spanyol csapat. Utóbbi, mondják, azért vérzett el, mert a terület szomszédságában szennyvíztisztító-beruházás zajlik.

Az új kormányzati negyed kialakítása – bár számos érv szól amellett, hogy ezáltal ésszerűbbé válik a minisztériumok működése – alapvetően “profitorientált telek- és ingatlanbiznisz”. Az új centrumot ugyanis nem a kabinet, hanem a beruházó építi, és valószínűleg az üzemeltetés is az övé lesz, a kormány pedig csak bérli – igaz, hosszú távra. Magyarul: a kormányzati negyedről szóló kiírás vélhetően azért nem kötötte ki, hogy a helyszín eleve a pályázó birtoka legyen, mert ha az állam pénzt akar látni a projektből, akkor célszerű, ha a beruházó tőle veszi a telket.

Hogy mennyit szán a kabinet az új kormányzati negyed bérbevételére, azt egyelőre csak találgatni lehet. Két képlet alapján számolnak. Az egyik a minisztériumok működtetési költségeit összesíti, s ebből mintegy 10 milliárd forintot levonva határozza meg a bérleti díjat. A másik azt veszi figyelembe, hogy a felszabaduló kormányzati ingatlanok értékesítéséből befolyó pénz (körülbelül 100 milliárd forint) mekkora mértékben csökkenti az államadósságot. Ezzel együtt ugyanis a kamatterhek is enyhülnek, tehát amit így megspórol az állam, abból részben vagy egészben fedezhetné a bérleti díjat. Az, hogy a kormány mennyit képes évente kifizetni az új “albérletéért”, azért fontos, mert az összeg nagyságától függ, hogy “sima” bérleti szerződést köt-e, vagy olyat, aminek eredményeképp a komplexum egy meghatározott idő után állami tulajdonba kerül. Ez nem rossz üzlet: a kabinet ugyanis “csak” 140-180 ezer négyzetméternyi irodára, illetve az épület alatt húzódó parkolóhelyek 10 százalékára tart állandóan igényt.

Ami a kívánalmakat illeti: a kormány azt szeretné, az épületek 70 százaléka cellás rendszerű (magyarán: szoba), 30 százaléka pedig egyterű lenne. Az irodák 30 százalékát egyetlen ember foglalná el, a többiben ketten-négyen lennének. A kabinet kikötése, hogy a kormányzati irodák összterületét – a szervezeti változásokhoz igazítva – 15 százalékkal lehessen bővíteni vagy szűkíteni, mégpedig anélkül, hogy a bérleti díj változna. A pályázatban a kikötések között szerepel, hogy a komplexumnak alkalmasnak kell lennie konferenciák, rendezvények lebonyolítására. Célszerűnek tartanák továbbá, ha a negyedben szórakozó-, vendéglátó- és kulturális “egységek” is lennének.

Harmincnégy minisztériumi és intézményi épület, zömmel belvárosi ingatlan szabadul majd föl a kormány átköltözésével. Az épületek értékesítésének ütemezéséről még nincs döntés. Szakemberek szerint hiba lenne egyszerre piacra dobni az összes ingatlant, mert azzal “befagyasztanák” a piacot. A Sedesa spanyol ingatlanfejlesztő cég magyarországi ügyvezetője, Pólya Antal nem titkolja, szeretnének venni az épületekből. A kínálat minden darabja értékes, ha másért nem, azért, mert frekventált helyen van. Ugyanakkor Hajnal István, a Biggeorge’s-NV Ingatlanfejlesztő Zrt. vezérigazgatója megfontolandónak tartja, hogy ha már sürgősen pénzhez akar jutni a kormány, az eladott épületeket tovább kéne bérelnie, mint tette azt az MTV székházának esetében is.