Elkerülhetetlen az áremelés

A csökkenő fogyasztás és a kereskedelmi verseny dacára is elkerülhetetlen az áremelkedés az idén. A drágulásban csupán egy elem a legfelső áfakulcs 2 százalékpontos emelkedése, jelentős tétel még az energia- és a bérköltség növekedése is.

Idén 25-ről 27 százalékra emelkedett az általános forgalmi adó normál kulcsa, január elsején máris szembesülhetett vele a benzinkutaknál: a benzin és a gázolaj fogyasztói árában ugyanis automatikusan érvényesítették az emelkedést, annak ellenére, hogy az üzemanyagok ára már így is csúcson van. Sőt, az átlagosan 6, illetve hétforintos áremelés után Mol holnap további 6-6 forinttal emeli meg a termékek literenkénti nagykereskedelmi árát. Érezhető tehát az árak emelkedésében az áfaemelés.

„A 2 százalékos adóemelés a végső fogyasztói árakban 1,6 százalékos emelkedést eredményezne, ám az árak növekedésében nem kizárólag ez a tényező játszik szerepet” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Vámos György . Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára hozzátette: az előrejelzések szerint 4-5 százalék körüli infláció várható az idén, ebből körülbelül 3 százalékot az adóváltozások hatása tesz ki. Ilyen például a jövedéki adó vagy a népegészségügyi termékadó változása is. Utóbbi – chipsadóként közismertté vált – adó hatálya a korábbiakhoz képest új termékekre is kiterjed, valamint a korábban már ismert termékek adóterhelése is nőtt január 1-jétől. „Az inflációt növelő tényezők között van még az energia-, valamint az alapanyagárak emelése, és a bérköltségek növekedése is. Ezek mindegyikét számításba kell vennie a kereskedelemnek” – mutatott rá Vámos.

A korábbi áfaemelések tapasztalataiból ugyanakkor az látszik, hogy a boltok nem teljes körűen, nem azonnal és nem pontosan az áfaváltozás mértékének megfelelően változtatják az áraikat. Ez derül ki például a jegybank 2006-os áfakulcs-módosítás idején kiadott tanulmányából is, amely szerint a középső áfakulcs 3 százalékpontos emelése 2004-ben a vártnál alacsonyabb mértékben növelte az árakat, ám azt nagy kilengésekkel.

Ráadásul akkor a boltok egy része a későbbre tervezett áremelést is előre hozta, így egy lépcsőben letudva a változásokat. Bebizonyosodott az is, hogy a piaci versenynek kitett vállalkozások kevésbé emeltek árakat. Az áfaemelés végül a számítások szerint 1 százalékponttal emelte a 2004 eleji árindexet a várt 2,68 százalék helyett. Egy későbbi változtatás, a 2009-es évközi áfa- és jövedékiadó-emelés tanulsága pedig az volt, hogy az ezáltal meglóduló infláció miatt a jegybanki kamaton is nyomás volt, ez pedig drágán tartotta az államadósság finanszírozását.

Az áremelések a fogyasztást is visszavetették: 2009-ben az évközi áfaemelésig előző év ugyanazon hónapjához viszonyítva 2-4 százalékos volt a visszaesés, utána viszont sokáig 5-8 százalék. A kormányzat 2012-re stagnáló háztartási fogyasztással és 4,2 százalékos inflációval számol, ez nagyjából megegyezik a 2011-es adatokkal. A piaci szereplők borúlátóbbak: az idén csökkenő belső fogyasztást jósolnak.

A hatás fordítva is igaz: elvileg az áremelkedések ellen hatna a csökkenő fogyasztás következtében kialakult erőteljes piaci verseny. „Ilyen körülmények, a zsugorodó piac és a magas áfaszint mellett a kereskedők ahol tudnak, lefaragnak, de árat emelni kell” – mondta el ezzel kapcsolatban Vámos. A főtitkár szerint egy kis mozgástere mindenkinek van, megtehetik a kereskedők, hogy egy-két árucikk árát változatlanul hagyják, de összességében drágulásra kell számítani, az áfaemelés „végül lecsorog a fogyasztói árakba”.