Szorult helyzetben vannak a vidéki bevásárlóparkok

Inkább a bérlők diktálnak manapság a vidéki bevásárlóparkokban, ahol egyre több engedményt csikarnak ki a bérbeadóktól. A százszázalékos telítettség ritkaságszámba megy, igaz, egy egész park bedőléséről se lehetett még hallani.

Országszerte bajban vannak a bevásárlóparkok (retail parkok): az ebben a szegmensben általános, négyzetméterenkénti 10 eurós bérleti díj megfizetése csupán a fővárosban és néhány olyan vidéki városban nem okoz gondot (például Veszprémben, Szolnokon, Pécsen vagy Szegeden), ahol monopolhelyzetet élvez az egyetlen retail park, illetve a városi kiskereskedelem sem túltelített – mondták a Napi Gazdaság által megkérdezett ingatlanszakértők. A C&A és a Müller jellemzően 800-1000 négyzetméter körüli üzlethelyiséget bérel és az említett helyszíneken képesek kitermelni a 10 eurós tarifát – a 400 négyzetméteres üzleteket nyitó DM még akár ennél többet is. Azokon a településeken, amelyeken két-három bevásárlópark küzd a túlélésért, már kannibalizálódnak a piaci szereplők, s csak négyzetméterenként 4-6 eurót vagy még ennél is kevesebbet tudnak fizetni. Dunaújvárosban két, Nagykanizsán három park is szorongatott helyzetbe került, de még Debrecenben is nehézséget okoz, hogy egyszerre három bevásárlópark versenyez a vevőkért. Az igazán problémás városokban átmenetileg a kizárólag forgalomarányos fizetést is elfogadják a bérbeadók, ugyanakkor mind általánosabban elvárják tőlük az üzletkialakítási költségek átvállalását. Nem mellesleg az átlagos piaci viszonyok között 7-8 százalékos forgalomarányos hozzájárulás is lényegesen mérséklődött és a lefaragott tarifákba az üzemeltetési díjat is beleértenék a kereskedők.

A forgalom visszaesése miatt egyébként van olyan üzlet, aminek a működtetése helyett jobban megérné a tulajdonosnak, ha bezárna, és fizetné a bérleti díjat; ez persze hosszú távon nem fenntartható állapotokat tükröz – hangsúlyozzák forrásaink. A válság vége, illetve a kereskedelem magához térése sem jelent minden városban gyógyírt a problémákra, van, ahol akkora a túlfejlesztés – ilyen például Nagykanizsa -, hogy az belátható időn belül nem tesz lehetővé érdemi változást. Néhány jól működő park kivételével sehol sem százszázalékos a telítettség; ha a bezárások mértéke egy parkon belül meghaladja a 30 százalékot – jellemzően 70 százalékos foglaltságot garantálnak a bérleti szerződésekben -, az azonnali kiugrási lehetőséget ad a bérlőknek, akik ezt persze újabb díjcsökkentési tárgyalások kicsikarására használják fel. Bevásárlópark komplett bezárásáról, illetve bedöntéséről mindazonáltal még nem lehetett hallani. Szakértők szerint egyébként a vidéki strip mallok legnagyobb problémája, hogy olyan keretszerződéseket alkalmaznak, amelyekben nincs különbség a vidéki és a budapesti bérleti díjak között, miközben a kisebb településeken a vásárlóerő csak a töredéke a fővárosinak.

A bevásárlóközpontokban az elmúlt két évben a piacvezetők kivételével 10-30 százalékkal estek vissza a bérleti díjak, a konkrét összegeket azonban a legtöbb központ hétpecsétes titokként őrzi. A tanácsadók erre az évre további 5-10 százalékos csökkenést prognosztizálnak.