Angliából hoznék árut, de a Brexit bekavar! Mit tegyek?

Íme minden, amit tudni szeretnél a Brexit megállapodást követő import szabályok változásairól. Hiszen az Egyesült Királyság már nem az Európai Unió tagja, az elmúlt 10 hónapban azonban ebből
szinte semmit nem érzékeltünk. Január elsejével azonban ez az állapot drasztikusan változik és új
vámszabályok lépnek életbe, melyek a meglévő szállítmányozási rendszereket alapjaiban borítják
fel.

Az év utolsó napján véget ér az az átmeneti időszak, amely idén február elsejével, az Egyesült
Királyság Európai Unióból való kilépésével, kezdődött. A januárban elfogadott átmeneti
megállapodás garantálta, hogy az elmúlt 10 hónapban a gazdálkodók szinte semmit sem
érzékeltek abból, hogy az Egyesült Királyság már nem tagja az Uniónak. Az átmeneti időszak
végétől azonban mind jogi, adózási és kereskedelmi szempontból harmadik országos
forgalomnak minősül ez a forgalmi irány.

A kilépési megállapodás szerint, az Egyesült Királyság részeként, az Unióból kilépett ÉszakÍrországra elsősorban annak földrajzi elhelyezkedése miatt különleges vámszabályok fognak
vonatkozni január elsejétől, amelyekre itt nem fogunk kitérni. A tájékoztatónkban foglaltak
elsősorban az Egyesült Királyság Észak-Írországon kívüli területeire, azaz Nagy-Britanniára
vonatkoznak.

Vámfizetés a Brexit után

A változás egyik legközvetlenebb következménye, hogy 2021. január elsejétől minden NagyBritanniából behozott termék után vám- és adófizetési kötelezettség merül fel. Amennyiben
az EU-nak és a briteknek nem sikerül külön megállapodnia, a fizetési kötelezettség azonos lesz,
mint amit ugyanazon termék bármely más külföldi országból, például Kínából történő behozatala
után kellene fizetni.

Március elején kezdődtek a szabadkereskedelmi megállapodást célzó tárgyalások. Jelenleg több
olyan nyitott kérdés van, melyekben nincs megállapodás a tárgyalófelek között.
Amikor elfogadják a szabadkereskedelmi megállapodást, függetlenül attól, hogy erre január
elseje előtt vagy után kerül sor, az Unióban és Nagy-Britanniában sem kell majd vámot fizetni a
másik országból behozott és onnan származó termékekre. Ez a mentesítés természetesen nem
jelenti, hogy a termékeket vámkezelni sem kell majd.

Ugyanakkor a vámkezelés kötelezettsége csak a Nagy-Britanniából feladott termékekre
vonatkozik, így hogyha a Nagy-Britanniában letelepedett eladónk áttelepíti az árukészlete egy
részét az unióba, és onnan, már általa levámkezelt áruval szolgálja ki a vevőt, akkor arra továbbra
sem fog semmilyen plusz kötelezettség felmerülni.

Származás

A szabadkereskedelmi megállapodás egy fontos kitétele lesz, hogy az általános nulla vámtétel
csak a másik ország(csoport)ból származó, azaz az ott gyártott termékre vonatkozik majd.

— Ez egyrészt jelenti azt is, hogy például az Egyesült Államokban gyártott, majd onnan
Nagy-Britanniába szállított, később pedig a brit kereskedőtől megvett és az Unióba
importált termékekre ezt követően is az általános (un. erga omnes) vámtételt kell majd
fizetni.
— Másrészt arra is érdemes figyelni, hogy amennyiben az előző példát kicsit átalakítva, a
Nagy Britanniában szállított amerikai terméket további megmunkálásnak vetik alá, de az
a megmunkálási folyamat nem éri el a megállapodásban definiált kielégítő megmunkálás
szintjét, a részben Nagy Britanniában gyártott termékre sem fogjuk megkapni a
kedvezményt.

A kedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy a gyártó a megfelelő módon,
várhatóan a kereskedelmi okmányokon feltüntetett származási nyilatkozattal igazolja az áru
származását. Ugyanakkor ennek kiállítására azért sem lehet kötelezni az eladót, mert a vevő
szinte sosem ismeri annyira a gyártási folyamatot, hogy megtudja ítélni, hogy az megfelelő
mélységű-e a származás elnyeréséhez; sem azért, mert a származási igazolás kiállítása mindig
csak egy opció és törvényileg nem kötelező.

Importőr

A vámeljárás másik nagy kérdése, hogy kinek kell megfizetnie a vámokat és teljesítenie az
import eljárással összefüggő egyéb kötelezettségeket. Az EU vámjogszabályai ebben a
tekintetben igen megengedőek és az ügyletben résztvevő számos szereplőnek lehetővé teszik,
hogy felvegyék az importőr szerepét.
Ez a rugalmasság különösen előnyös összetettebb ügyletek, így bérgyártás vagy láncértékesítés
esetén. Ugyanakkor egy egyszerű adásvétel során a legjellemzőbb, hogy az Unióban
letelepedett vevő lesz az importőr, akinek nagyobb a vámformaságok elintézéséhez szükséges
helyismerete a rendeltetési országban.

Azt is érdemes ugyanakkor figyelembe venni, hogy az eladó és a vevő feladatait és
kötelezettségeit az ügylet keretében elsősorban ők maguk határozzák meg az adásvételi
szerződésükben vagy megállapodásukban.
Így a feleknek lehetősége van akár tudatosan, akár meggondolatlanságból az eladóhoz,
esetünkben a brit félhez rendelni az import vámkezelés kötelezettségét. Ez a döntés
valószínűleg komoly kihívások elé állítja az eladót, akinek az esetek többségében igen nehéz
lesz megoldania az import vámkezelést, ugyanakkor ezzel a lépésével szinte teljes
mértékben lecsökkenti a vevő Brexittel járó plusz terheit.

A felek ezirányú döntését elsősorban az Incoterms klauzulákból tudjuk megállapítani, ahol is a
DDP-t leszámítva, az összes többi klauzula a vevőre terheli az import vámeljárás lefolytatásának
terheit. Éppen ezért érdemes a már érvényben lévő szerződések esetén újra áttekinteni az
Incoterms klauzulákat, és különösen a DDP esetén végig gondolni a felek lehetőségeit és
kötelezettségeit, hiszen egy korábbi megállapodáshoz képest jócskán megváltozik a szabályozási
környezet. Amennyiben a vevő ragaszkodik a DDP klauzulához, feltétlenül egyeztessen az
eladójával, hogy ő képes-e az így elvállalt import vámkezelési kötelezettségét teljesíteni.
Amennyiben ezt elmulasztja, az áru megérkeztekor fog kényszerből a vevőre szállni a vámkezelés
feladata.

Vámeljárás

Amennyiben a feleknek sikerült megállapodniuk abban, hogy ki lesz az importőr, érdemes
azt is megtervezni, hogy hogyan fogják lefolytatni az import vámeljárást.
1. Az első kérdés, amelyet fontos végiggondolni, hogy hol történjen a vámkezelés. Elméleti
szinten a vámkezelési folyamatot bármely vámigazgatóságnál le lehet folytatni, amelynek
a területén megfordul az áru, így a belépőponttól a vevő saját telephelyéig számos
lehetőség felmerülhet. A leggyakoribb megoldás a szállítmányozó telephelye, a vevő
székhelye és a belépő pont szokott lenni. Logikusan minden egyes pont más időbeliséget,
közreműködőket és jogi előírásokat fog jelenteni.
2. A hol kérdéséhez szorosan fog kötődni a ki kérdése is, azaz, hogy ki fogja ellátni a
vámkezelési feladatot. A törvény nem zárja ki, hogy az importőr saját maga végezze el a
vámkezelést, de aki nem rendelkezik az ehhez szükséges szaktudással, célszerű, hogy
ehhez értő alvállalkozót, úgynevezett vámjogi képviselőt bízzon meg. A külön csak erre
szakosodott szolgáltatók mellett a legtöbb nagy, megbízható szállítmányozó, például a
Trans-Sped is ellát vámjogi képviseletet.
Akár azt dönti el előbb az importőr, hogy hol, akár azt, hogy kinek a közreműködésével szeretné a
vámeljárást lefolytatni, az egyik válasz valószínűleg meghatározza a másik kérdésre adott választ
is. Habár minden beérkezés külön vámügy, és így lehetőség van ezeket a kérdéseket mindig alkalomszerűen eldönteni, célszerűbb egyszer alaposan végiggondolni a vámügyintézés
menetét, és adott típusügyekre előre megállapodni az érintett képviselőkkel.

Vámkezeléshez szükséges adatok

A vámjogi képviselő, másnéven vámügynök feladata az előírt adatszolgáltatás és a
kapcsolattartás a hatósággal, ugyanakkor mindig az importőr feladata és felelőssége ehhez
szükséges, az ügyletre vonatkozó adatok és dokumentumok átadása.
Mivel a helytelen információk alapján rosszul elvégzett import vámkezelésnek komoly anyagi és
jogi következményei lehetnek, fontos előre pontosítani a kiválasztott képviselőkkel, hogy
mikor, milyen formában és milyen adatokra és dokumentumokra van szükségük azért, hogy
tényleg hibátlanul tudják lefolytatni az eljárást.
A vámeljárás során a két legfontosabb adat az áru tarifaszáma és értéke.
• A legtöbb esetben az áru értéke alapján fogja a vámhatóság megállapítani a fizetési
kötelezettséget, így nagyon fontos, hogy ez mindig pontosan kerüljön megadásra a
képviselőnek, figyelembe véve az áru beszerzésével összefüggésben felmerülő egyéb
költségeket is, amelyeket nem feltétlenül tartalmaz az adás-vételi számla.
• A vámtarifaszám a másik olyan adat, amelynek közvetlen hatása van a fizetési
kötelezettsége. A Brexittel összefüggésben fontos kiemelni, hogy habár január elsejétől a
britek az első 8 számjegyig átveszik az Unió vámtarifáját, az import vámeljárás során a
helyes vámtarifaszám kiválasztása mindig az importőr kötelezettsége, bármilyen
tarifaszámot is tüntet fel az eladó a számlán. Az mindig az importőr és a vámjogi képviselő
megállapodásának függvénye, hogy a helyes vámtarifaszám megállapítása kinek a
feladata és felelőssége. Az importőr felelőssége azonban akkor is megmarad, hogyha a
képviselő elvégzi a tarifaszám meghatározását, hiszen az importőr az, aki a feladat
megfelelő ellátásához szükséges áruadatokkal, termék specifikációkkal rendelkezik.

Az első beérkezés előtt

Az első Nagy-Britanniából történő termékbeérkezés előtt érdemes az előző pontban foglalt
kérdéseket végiggondolni, ezeket is figyelembe véve kiválasztani a képviselőt és megállapodni
vele a szükséges adatokról és azok átadásának idejéről és módjáról.
Amennyiben egy jövőbeli importőrnek korábban semmilyen harmadik országos, azaz unión
kívüli forgalma nem volt, ezen túlmenően szükséges regisztrálnia magát a vámhatóság
nyilvántartásában is. Ehhez EORI (Economic Operators Registration and Identification /
Gazdálkodói Regisztráció) számot kell kérni a vámhatóságtól, amelyet elektronikusan
megküldött ÁNYK formanyomtatvánnyal tud megtenni. Innentől ez az EORI szám fogja
azonosítani a gazdálkodót a vámhatóság előtt az ügyintézés során.

Ettől függetlenül célszerű, hogy az importőr magyar adószámmal is rendelkezzen, hiszen a
vámkezelés során az import áfa megfizetésére is szükség van.
Természetesen ezek az előírások nem vonatkoznak a magánszemély importőrökre, akiknek a
legtöbb esetben sem adószámra, sem EORI számra nincs szükségük a vámkezeléshez.
Amennyiben a kiválasztott vámügynökkel folyamatos, hosszútávú együttműködést tervez az
importőr, a képviseletet is célszerű elektronikusan, ugyancsak formanyomtatványon bejelenteni
a NAV-hoz.

Mindenképpen javasolt már az első beérkezés előtt az importőrnek azt is ellenőriznie, hogy az
adott terméket szabad-e, és ha igen, milyen feltételekkel behozni az unió területére. Az EUnak szigorú szabályai vannak arra vonatkozóan, hogy milyen termékeket nem lehet egyáltalán,
vagy csak egy meghatározott engedélyezett körnek importálni az unióban. Ilyen termékek
lehetnek sok minden más mellett a meghatározott vegyianyagok vagy bizonyos állati- növényi
eredetű termékek. Ezen szabályok betartatása a vámhatóság feladata, aki a vámeljárás során
ellenőrzi a beérkező árukat, és bizonyos esetben akár meg is tagadhatja ezek behozatalát.