Üresen kong a világ legnagyobb atombiztos kormányóvóhelye

A világ legkiterjedtebb méretű kormánybunkerének pontos helyszínét egy dokumentum birtoklása miatt, mindvégig tudta az ellenség. Az 5,7 milliárd német márkáért megépített 20 kilométer hosszú szuperbunker ráadásul “csak” egy Hirosimára ledobott atombomba ereje ellen tudott eredményesen védekezni-, a szovjetek 250-szer nagyobb kapacitású töltetei ellen már nem. Pedig ők voltak az első számú ellenfelek-írja a Falanszter.blog.hu.

Az NSZK egykori vezetői az atombiztos kormányóvóhely-építések tükrében jobban féltették életüket a Varsói Szerződés tagállamainak irányából esetlegesen rájuk kilőtt atom-, vegyi-és biológiai töltetű ballisztikus rakéták hatásától, mint keletnémet politikustársaik a NATO hasonló intenzitású és összetételű esetlegesen megelőző, vagy válasznak szánt atomcsapásakor. Erre utal az a tény, hogy míg a keletnémet állam vezetője Erich Honecker csak 1973. február 5-én rendelte el pártja és kormánya védelmében egy föld alatti bunkerváros kiépítését Prenden mellett, addig Konrad Adenauer kancellár már 1950-ben parancsba adta egy minden védelemmel ellátott államóvóhely kialakítását.

A leendő bunker helyszínét több szempont alapján kellett kiválasztani: Mivel akkoriban úgy kalkuláltak, hogy az országot érő rakétatámadás észlelésekor és a becsapódás várható időtartalma között maximum félóra maradhat csak az evakuálás lebonyolítására-, így Bonn repülőterétől mérve 20-30 kilométeres körívben kellett megtalálnia a mérnököknek azt az ideális, földrajzilag jól rejthető „mentsvárat”, amely 3000 védett személy ideiglenes otthonává alakíthatnak majd át. A „porosz takarékosság” jegyében ugyanis az NSZK vezetőinek fontos szempont volt, hogy ne egy teljesen új, hanem lehetőleg egy használaton kívüli föld alatti objektumban alakítsák majd ki államigazgatásuk szupertitkos óvóhelyét. Az építészeknek éppen emiatt arra is kellett ügyelniük, hogy az átalakításra kiszemelt műtárgynak ne legyen komoly történelmi múltja-, hiszen mind a keletnémetek, mind a szovjetek birtokában voltak -a szövetségi hírszerzés szerint- annak a dr. Hans Kammler jegyezte „SS-gyárlistának”, amely kódneveikkel együtt tételesen felsorolta és osztályozta a Harmadik Birodalom összes föld alá rejtett hadiipari üzemét.

Kémjátszma nagyban

 A speciális feltételeket szem előtt tartva, a helyszínkutatások és a levéltárak tüzetes átvizsgálása során bármennyire is meglepőnek tűnt-, de váratlanul pozitív eredménnyel zárult a nyomozás Bonn számára: „Mivel a franciák az első világháború után nem kívántak menekülésre, csempészésre, fegyverek szállítására alkalmas közlekedési folyosókat fenntartani Németországgal, így a Ruhr-vidék megszállásakor az Eiffel-hegyvonulatban kialakított Ahrtalbahn vasúti alagutat, több más társával közösen felrobbantották. Az expozíciótól kialakult súlyos statikai hibák, az állandó életveszély és az idő súlyos hiánya miatt a Reich éppen ezért sohasem tudott működtetni az Ahr-völgyében és a környező hegyekben gyárat vagy hadi üzemet, kivételt csak az Ahrweilerbe telepített csapágygyár jelentette. Javaslatunk szerint éppen ezért a Marienthal fölötti jelenleg 1,3 kilométer hosszúra csonkult vasúti alagút beomlott részeit nyugodtan kiemelhetjük, és új funkcióval elláthatjuk.”

A cikk folytatását itt olvashatja