Saját hajánál fogva rángatná ki magát a hazai építőipar

Legjobb esetben is csak stagnálásban, illetve önszervező erejében reménykedhet az idén a magyar építőipar, a közberuházások visszaesése a válság és a szűkre szabott költségvetési játéktér miatt aligha megállítható, a magánberuházások pedig legkorábban 2011-ben indulhatnak be érzékelhető mértékben.

Értesülésünk szerint a Magyar Építőanyag-ipari Szövetség (MÉASZ) és a Társaság a Lakásépítésért Egyesület erőteljes lobbizást folytat a következő hetekben mindkét nagy politikai oldal szakértőinél annak érdekében, hogy mielőbb megszülessen a régen várt új, konszenzuson alapuló lakáspolitikai koncepció.

Az ágazati szereplők borúlátását a 19 európai országot tömörítő Euroconstruct szervezet friss felmérése és előrejelzése is alátámasztotta, erről tegnap közölt részleteket a Buildecon tanácsadó cég. Ebből kiderül, hogy nálunk az idén várhatóan nulla körülire csökken az építési teljesítmény visszaesése, még sokáig pang az irodapiac, stagnál a lakáspiac, az önkormányzatok visszafogják beruházásaikat, egyedül a központi infrastrukturális beruházások haladnak – ám utóbbiak is jelentős uniós forrásokat vesznek igénybe, tehát nem saját tőkét kötnek le.

Tóth Csaba, az irodai és lakásberuházásairól is ismert BIF Nyrt. vezérigazgatója szerint ilyen körülmények között a befektetők távol tartják magukat Magyarországtól, inkább a lengyel vagy a cseh piacot választják. Illy Gábor, a Baumit ügyvezetője úgy látja, hogy szervezeti, szerkezeti, pénzügyi és morális válságban van az ágazat, amely már a válság beállta előtt is fél térden volt. “A minőségnek ára van. Ezt kell megértetni az építőanyag-gyártók és -kereskedők célcsoportjában szereplő cégekkel” – utalt saját feladatukra, amikor a magyarországi építőanyag-ipari árak alacsony szintjének tarthatatlanságát említettük mint nehezítő körülményt.

Ennél plasztikusabban fogalmazott Széman György, a szakszövetségeket tömörítő, állami forrásoktól független MÉASZ elnöke. “Saját hajunknál fogva kell magunkat kihúzni a bajból, most kell kiharcolni a politikai döntéshozóknál az elviselhetőbb feltételeket, és nem kell várni a bankokra” – hangsúlyozta.