Növekedés hitel nélkül?

A magyar gazdaságban a régiós társakhoz képest jóval később állhat helyre a hitelezési aktivitás, ez pedig a növekedés korlátja lehet. A “creditless growth” jelenség ugyan nem ismeretlen, ám összességében mégsem túl kívánatos állapot, így a helyzet javítására mindenképpen törekedni érdemes.

A lehetőségeink viszont meglehetősen szűkösek, így a tartósan alacsony gazdasági növekedéssel mint lehetséges kockázati forgatókönyvvel számolni kell.

A növekedés és annak korlátai

Sok vita övezi mostanában, hogy milyen bővülésre is lehet képes a magyar gazdaság. Az optimista olvasat szerint a kormány egyszerre hajt végre adócsökkentést és strukturális átalakítást, ami ígéretes mixtúra. Egyrészt azért, mert a közterhek mérséklése serkentheti a növekedési ütemet, másrészt pedig azért, mert az improduktív kiadások lefaragása, az állami szolgáltatások hatékonyságnövekedése minimum nem rontja (de akár tovább javíthatja is) a lehetőségeket.

Az óvatosabbak ezt a képet több dologgal is árnyalják. Egyrészt felhívják a figyelmet, hogy az adócsökkentés szerkezete csak mérsékelten növekedésbarát, és bár a Széll Kálmán Terv iránya valóban biztató, de a kiadáscsökkentő program mégis csak keresletszűkítő hatású. További fékező tényező, hogy a kiadásleépítés és az adócsökkentés valójában nem egyszerre történik, hanem eltolva, az így keletkező költségvetési lyukat pedig ideiglenes bevételekkel tömi ki a kormány. Ezek a bevételek (a válságadók és a nyugdíjvagyon felélése) viszont a fenntarthatóságot illetően elbizonytalanítja a befektetőket, valamint a vállalati beruházási hajlandóságot is érdemben visszafogja. Minderre jön rá a szintén extra adóval sújtott bankszektorban az általános forrásszűke, ami a hitelezési tevékenység látványos visszafogásával jár. Sokak szerint a magyar gazdaság növekedési kilátásait ez utóbbi jelenség árnyékolja be igazán.

Tovább a Portfolio.hu cikkére