Kína diktálja Ázsiát – Mi lesz ebből?

A globális kereskedelem és a kelet ázsiai országok szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen árfolyam-politikát követ Kína – véli Mohamed Ariff, a Malaysian Institute of Economic Research vezetője. Arriff szerint mindaddig, amíg Kína a dollárhoz rögzíti a jüant, az olyan országoknak, mint Thaiföld vagy Malajzia, nincs más választásuk, mint hogy saját fizetőeszközüket a jüanhoz rögzítsék.

A válság kirobbantó okaként számon tartott egyensúlyi problémák (legyen azok keresleti-kínálati, fogyasztási-megtakarítási vagy éppen kereskedelmi jellegűek) megoldása egyáltalán nem lenne nehéz, ha az árak rugalmasan mozognának. A valóságban azonban az árak – különböző okokból kifolyólag – csak a tankönyvek ábráin mozognak rugalmasan, ezért a problémák megoldása korántsem egyszerű.

Miért nem rugalmasak az árak?

Az ártámogatások és a protekcionista intézkedések.

Az irányadó ráta változásai (az irányadó rátát gyakran a kibocsátási, a foglalkoztatottsági és az inflációs trendek befolyásolása érdekében változtatják a jegybankárok) és

Az árfolyamra gyakorolt jegybanki kontroll miatt.

Ariff szerint az egyensúlytalansági problémákat mielőbb meg kell oldani és ebben igen fontos szerepet játszanak majd a fent említett tényezők.

Deficit vs. szufficit

A válság kirobbanását követően nagyon kevés olyan önkorrekciós mechanizmus indult be, amelyek hatására az egyensúlyi problémák enyhülni tudtak volna: miközben az Egyesült Államok folyó fizetési mérlegének hiánya alig csökkent (a deficit jelenleg is megközelíti a GDP 6 százalékát), a kelet-ázsiai országok egyenleg továbbra is óriási többletet mutat.

Ahhoz, hogy az automatikus mechanizmusok ne csak beinduljanak, hanem látványos eredményeket is hozzanak, hosszabb időre (hosszabb időre annál, mint ameddig a 2008 őszén kirobbant válság tartott) van szükség – véli Ariff.

Az árfolyam, mint hátráltató tényező

Az egyensúlyi problémák megoldását akadályozza, hogy a devizaárfolyamok gyakran a fizetőeszköznek nem a valós értékét tükrözik. Ariff szerint jelenleg a dollár 15-20 százalékkal túlértékelt, ám egészen addig nem fog tudni leértékelődni, amíg a jen, az euro és a dél-kelet ázsiai fizetőeszközök (az indonéz rúpia, a thai baht, a szingapúri dollár és a maláj ringitt) fel nem értékelődnek.

Egyelőre nagyon csekélyt látok az említett devizák fel(- és a dollár le)értékelődésére, hiszen a felértékelődés jellemzően igen érzékenyen érinti az exportszektort – véli a közgazdász. Ariff szerint a fekete bárány a kínai jüan, hiszen az árfolyamrögzítés újbóli bevezetése (2008) óta a jüan gyakorlatilag folyamatosan veszített értékéből a dollárral szemben, leszámítva az elmúlt néhány negyedévet.

A cikk további részleteiért kattintson ide.