Interjú a Várkert bazár miniszteri biztosával

Október derekán hivatalos és kézzel fogható döntést hozott a kormányzat a Várbazár ügyében (a közlönyben múlt kedden jelent meg), de a legfontosabb részletek nyilvánosságáig még mindig várnunk kell egy napot; keddre hívott össze ugyanis sajtótájékoztatót a vári fejlesztésekért felelős miniszteri biztos, Zumbok Ferenc, a kormányszóvivő Giró-Szász András és a világörökségi városrész kerületének polgármestere, Nagy Gábor Tamás.

 A fejlesztési minisztérium vezetője, Fellegi Tamás nemrég azt közölte, az úgynevezett északi pavilonra és a Vízhordó-lépcsőre megvan már az építési engedély, és kiviteli tervek is rendelkezésre állnak. S hogy most már tényleg lesz is belőlük valami, azt az Új Széchenyi-terv tartalma csak alátámasztani tudja. A Sándor-palota ezredfordulós újjászületésében és a jelenleg is zajló Zeneakadémia-rekonstrukcióban is szerepet vállaló Potzner Ferenc építész-művészettörténészt kérdeztük a nagy lépésről.

– Tragédia, ami a Várbazárral történik, pontosabban, hogy nem történik semmi. Csupán a pénztelenség, netán az igénytelenség, vagy a politikai akarat hiánya okozta, hogy idáig fajultak a dolgok?

– A bazár ügye időről időre előkerült, aztán elsikkadt. Az építészek mindenesetre folyamatosan foglalkoztak vele. Magam 1990/91-ben találkoztam először a „feladattal”; a Közti Zrt. csapatának tagjaként készítettünk egy rekonstrukciós tanulmányt a Várkert bazárról. Az épületegyüttes nagyvonalúsága a fölé magasodó várfalakkal már kezdettől lenyűgözött, ezért művészettörténetet hallgató építészként egyre többet akartam tudni a budavári királyi kertek legfontosabb eleméről. Ebben a Közti archívuma is segített, hiszen nálunk készült a Várkert bazár világháború utáni romokból történő újjáépítése, valamint a vele összeépült középkori erődrendszer rekonstrukciója. Ez a terv megmaradt tanulmányszinten, de később lehetőségem adódott, hogy komolyabban foglalkozzak vele.

– Aztán kinyílt a fiók arra a rövid időre, amíg a terveket gondosan belerakják…

– Nem egészen, lett folytatása. 1998-ban a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megbízására építési engedélyezési tervet készítettem a bazár északi lépcsőpavilonjára, a déli kortinafalra és az azzal összeépült Vízhordó-folyosóra, de része volt a dokumentációnak az együttes Lánchídhoz legközelebbi épülete is, az úgynevezett királyi testőrségi palota. A tervezés célja az egykori gyalogos kapcsolat visszaállítása volt a Lánchíd utca és a palota között. Ennek a munkának a folytatásaként, még abban az évben – de már a Várgondnokság Kht. megbízásából – elkészítettük a lépcsőpavilon teljes kiviteli tervdokumentációját, komplex restaurátori munkarészekkel.

– Mi alapján? Fényképek segítségével? Vagy rendelkezésre álltak valahol Ybl Miklós eredeti tervei?

– Nos, a téma kutatásakor felkerestem a Kiscelli Múzeum építészeti gyűjteményét. Az, hogy Ybl lépcsőpavilonról készített feldolgozatlan rajzaiba botlottam, véletlen volt, de kulcsfontosságú abban, hogy az ötvenes évek erődrendszeri rekonstrukciója miatt lecsonkolt pavilon helyreállítható legyen. A tervek elkészültek, de forrás híján a megvalósulás elmaradt.

– 2008-ban a Dísz téri HM-rom kapcsán nyilvánosságra került Kis Péter nyertes terve, amelynek egyes elemei heves vitákat váltottak ki. A Palota-projektben az Ön nevéről is olvashattunk.

– A szerteágazó projekt egyik elemét terveztem én, mely az Ybl Miklós tér és a királyi palota közlekedési kapcsolatainak felélesztésére irányult. Azt a bizonyos ’98-as tervet gondoltuk újra, jó néhány új elemmel. Három dolgot tartottunk szem előtt a feljutás intenzitásán túl: minél több ponton lehessen feljutni az erődrendszeren keresztül, funkciója legyen a kihasználatlan elemeknek, valamint hogy a palota a várfalakon körbejárhatóvá váljon. Elképzelésünket a Műemléki Tervtanács támogatta, és jogerős építési engedélyt is kapott. Ez jelenleg is érvényben van. A tervek az 1998-as elemeken túl tartalmazzák a Várkert bazár kerti teraszáról egy fedett gyalogos és egy mozgólépcső létesítését a Vízhordó-folyosó tetején. Mondok két példát a funkciótalálásra is: a Vízhordó-folyosóba kőtárat képzeltünk el a Budapesti Történeti Múzeum helyhez kötődő anyagából, a Lőportár kihasználatlan, nagyvonalú terébe pedig könyvesboltot és kávézót gondoltunk.

– Tavaly megbízást kapott a budai Vár teljes fejlesztési koncepciójának elkészítésére. Volt szerepe ebben annak, hogy korábban ennyit foglalkozott a világörökségi városrésszel?

– Elöljáróban megemlíteném, hogy az eddig említett palotanegyeden túl a vár polgárvárosi részén, az Országház utcában 2006-ban készítettem rekonstrukciós terveket kiviteli szinten – az MTA Kongresszusi Termére. A helyiség az egykori Országgyűlés Alsó Tábla Terme volt, amelyben egyszer volt ülés. Ez Magyarország legszebb, copf stílusú bálterme. A kérdésre válaszolva: úgy gondolom, a Sándor-palota sikerének és a vári előéletemnek köszönhetem, hogy 2010 januárjában a Budavári Önkormányzat polgármestere, Nagy Gábor Tamás megbízásából foglalkozhattunk a budai Várhegy és a várlejtők hosszú távú fejlesztési koncepciójával. A feladatra csapatot szerveztem város- és közlekedéstervezők, egy urbanista közgazdász, barlangszakértők, művészettörténészek, régészek, tájépítészek, építészek és virtuális 3D-s modell építésében járatos építészek közreműködésével. A koncepció azóta már nyilvánosságot kapott, először szakmai fórumokon, a Magyar Urbanisztikai Társaságban és a Magyar Építész Kamarában. A szakmai köztestületek véleménye szerint a vár hosszú távú, 25-30 éves fejlesztési tervének egyik kiindulópontja lehet az elkészült gazdag dokumentáció, amelyet a kormány döntése szerint jövő májusra kell véglegesíteni.

– Vonatkozik ebből valami konkrétan a Várkert bazárra?

– A tanulmány kiterjed a teljes Várhegyre a Döbrentei tértől a Széll Kálmán térig, illetve az Attila úttól a Fő utcáig, így természetesen a Várkert bazár és a kapcsolódó budavári királyi kertek is beletartoznak. E koncepció keretében konkrét tervi javaslatot tettünk a bazár rekonstrukciójára, annak mértéktartó, új elemekkel való kiegészítésére. 2010 őszén erre a fejlesztési koncepcióra alapozva külön tanulmányt készítettünk a Várkert bazár revitalizációjára szakmai háttéranyagként. Ez a tanulmányterv a műemléképületek és az új beépítés volumeneit tartalmazta, költségbecsléssel és időbeli ütemezéssel. Az építészeti tervek azóta is folyamatos fejlesztés alatt állnak.

– Mit gondol, mik a főbb szempontok az életveszélyes állapotban lévő bazár rendbehozatalakor?

– Egy helyreállításkor mindig „az egész”, vagyis egy tágabb összefüggés felől szemlélve juthatunk helyes következtetésekre: egyfelől a bazár nem szakítható el és értelmezhető a mögötte lévő kertektől, az erődrendszertől, illetve a palotától. A nevében is benne van: a királyi kertek egyik, talán legszebb eleme. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert elképzelhetetlennek tartom a rekonstrukciót az általa határolt kert korhű helyreállítása nélkül! Ez nem azt jelenti, hogy ne jelenhetnének meg mértékkel új elemek. Idén augusztusban készítettük el a budavári királyi kertek revitalizációs tanulmánytervét, így ezzel már másodjára fókuszáltunk a Várkert bazárra. E tanulmány is megvilágította, hogy a királyi palota, annak udvarai, az erődrendszer elemei és a környező várkertek egymásra utaltsága megkerülhetetlen. Kölcsönösen feltételezik egymást.

– Mitől lesz mégis több az új bazár, mint egy drága „kertkulissza”?

– Meggyőződésem, hogy az Ybl- és a Hauszmann-kori állapot mind tejesebb visszaállítása kell, hogy prioritást élvezzen. A lehetséges funkcióknak alapvetően összhangban kell lenniük az együttes történeti topográfiájával, a hely szellemiségét kell megidézni. Ezen funkciók – kiegészítve a megfelelő technikai háttérrel – biztosíthatják a bazár rentábilis működését is. Azt gondolom, hogy helye van a területen kulturális, kulináris, zenei, korszaktörténeti, turisztikai és kereskedelmi funkcióknak egyaránt. Lehetnek itt kis állandó és időszaki kiállítások, kamarakoncertek, előadóestek, vendéglők, kávézók, könnyűzenei koncertek, börzék. Minden minőségnek helye van a területen, csak meg kell találni a helyes arányokat a megfelelő helyen, ezekről hosszasan tudnék beszélni. Ha mindez megvalósul, lesz hova kishajókkal érkeznie a pesti közönségnek a Vigadó térről.

Az Ybl Miklós által körülbelül egy évszázada tervezett épületegyüttest 1996-ban egy nemzetközi szakmai szervezet a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé sorolta. Mint Fellegi Tamás miniszter most rámutat, azóta is csak egy használhatatlan, életveszélyes hely. 2014. március 30-ra – ígérik – rend és élet lesz a Várbazárban.