Éljen tovább a szolgáltató földhivatal!

Az ingatlanok jelentősége kiemelkedő az üzleti és a magánforgalomban. Szerződéskötéskor a tulajdonjogot igazolni kell. Ez Magyarországon a közhiteles ingatlan-nyilvántartás feladata. Néhány évvel ezelőtt a nyilvánosság előtt zajlott a vita az ingatlan-nyilvántartás átalakításáról. Ezt a vitát egyik oldalról a telekkönyvi rendszer iránti nosztalgia indukálta. Az Igazságügyi Minisztérium szerint a bíróságok feladata lenne az ingatlanokra fennálló jogok (pl. tulajdonjog) és terhek (pl. jelzálog) vezetése.
A feladatot a földhivatalok a régi telekkönyvi nyilvántartást felülmúlva látják el – szólt a másik álláspont. Az ingatlanok elhelyezkedését, az épületek létét a kataszteri térképen ábrázolják, és feltüntetik a változásokat. A térképes és a jogi nyilvántartás együtt alkotja az egységes ingatlan-nyilvántartást

Az egységes nyilvántartást számítógépen vezetik. Ma már az ügyvédi irodánkból is elérhetjük bármelyik ingatlan tulajdoni lapját. Ez a telekkönyvi nyilvántartásban még nem volt lehetséges. Az ingatlanokat nem tartalmazta teljes körűen, informatikai kapcsolat sem létezett. Az ezt megvalósító TakarNet európai összehasonlításban is szakmai elismerést vívott ki. A földhivatalokat összekötő informatikai rendszer központja a kutatatási és fejlesztési feladatokat is ellátó Földmérési és Távérzékelési Intézet. Mindezek együtt alkotják a földügyi szakigazgatást, amely ellátja a termőföld hasznosításával összefüggő hatósági feladatokat is.
Az ingatlan-nyilvántartás megosztására tett kezdeményezés ellenében a földügyi igazgatás megmutatta, hogy képes a hatékonyságra és a jogbiztonság fenntartására. Az ügyvédekkel, közjegyzőkkel és a bankokkal együttműködve évente több mint hárommillió beadványt bírál el, miközben a jogorvoslati ügyek száma csupán ezrelékben mérhető. Az eltelt időszakban elhalkult az ingatlan-nyilvántartást és a földügyi igazgatást megosztani szándékozók hangja.
Az ingatlan-nyilvántartási térképek digitalizálása hamarosan befejeződik. A légi felvételből – az informatika segítségével – ortofotót állítottak elő. Ezen, mivel fényképről van szó, láthatók a természetes és a mesterséges tereptárgyak, de térképi pontossággal mérések is végezhetők rajta. A tulajdoni lap, az ingatlan-nyilvántartási térkép és az ortofotó is digitális, így számítógépen összekapcsolhatók. Ennek eredményeként a természetben vagy a fejlesztési elképzelésekből ismert terület és az ingatlanok jogi határai azonosíthatók, az azokra vonatkozó tulajdonilapok gyorsan beszerezhetők. Mindez hatékonyabbá teheti a döntéshozatalt mind az üzleti életben, mind a közigazgatásban.
A földügyi szakigazgatás finanszírozása átalakulóban van. Kiadásainak kevesebb mint felét biztosította a múlt év végéig a központi költségvetés, a fennmaradó részt bevételekből kellett fedezni. A bevételek jelentős része a tulajdoni lapok szolgáltatásából származott. 2006-ban a költségvetési támogatás a töredékére csökkent, a kiadásoknak csupán négy százalékát fedezi. Törvény írja viszont elő, hogy január elsejétől az ingatlan-nyilvántartási eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Ezáltal egyértelműen szolgáltatássá alakult a földhivatal tevékenysége, szolgáltatássá, amelyért az ügyfelek fizetnek. A díjbeszedésre sikeresen átállt a földügyi szakigazgatás, a kérelmekről az új előírások hatálybalépésekor üzemszünet nélkül döntött.
A közelmúltban két kormányzati határozat látott napvilágot. Az egyik a november 3-án benyújtott T/1202. számú törvényjavaslatban olvasható, a másikat november 22-én ismertette a kormány. A törvényjavaslat több mint harminc törvény módosításával a földhivatal kifejezést törölné a jogszabályok szövegéből, és azt ingatlanügyi hatóságra cserélné. A kormány szándékai nem egyértelműek. Arra kér felhatalmazást, hogy kijelölhessen egy vagy több ingatlanügyi hatóságot. Miért lenne a jövőben több ingatlanügyi hatóság? Csak nem az egységes ingatlan-nyilvántartás szétválasztására vonatkozó döntést kívánja mindezekkel előkészíteni?
A másik döntés a finanszírozásról szól. Januártól a földügyi szakigazgatás egyáltalán nem részesülne a központi költségvetésből származó támogatásban. A szolgáltatási díj emelkedik, ötezer helyett hatezer forint lesz az általános mértéke. Ez a gyakorlatban nem jelent elviselhetetlen terhet az ügyfelek számára. De fel kell tenni egy fontos kérdést. Fizet-e mindenki, aki igénybe veszi a földhivatali szolgáltatást? A válasz nemleges. A díjtörvény személyi és tárgyi díjmentességeket biztosít. A költségvetési szervek, az önkormányzatok és a bírósági végrehajtók nem fizetnek, számlájukat a többi ügyfél állja.
A bírósági végrehajtók eljárásához kapcsolódó díjmentesség a követelés érvényesítésének állami támogatását jelenti, holott ennek tartalmát és formáját semmi sem indokolja. Miért a támogatás, és miért a földhivatalok útján? Az államháztartáson belüli szervezetek díjfizetése ellen nem érv, hogy az állam csak az egyik zsebéből tenné a pénzt a másikba. Mindegyik zsebbel szemben elvárás, hogy hatékonyan gazdálkodjon. Ennek elvei és módszerei az üzleti életben rendelkezésre állnak. Az igénybe vett szolgáltatás ellenértékének megfizetésével a számvitel által kezelhető, átlátható viszonyok jönnek létre. Ez minden zsebnél szükséges az erőforrások takarékos felhasználásához. Az ingyenesség erre nem ösztönöz.
Az ingatlanforgalom zavartalansága alapvető érdek. Az ehhez nyújtott állami szolgáltatás színvonalának javítása indokolhat csak változtatást. A döntéskor tisztában kell lenni azzal, hogy az ingatlanügyekben rendszerint együttesen jelentkeznek a jogi, műszaki és gyakran a termőföld hasznosításával összefüggő kérdések.
Számomra egyértelmű, hogy a felmerülő közigazgatási feladatok a leghatékonyabban a jelenlegi egységes rendszerben oldhatók meg. A hatékonyság és a jogbiztonság további fejlesztéséhez a földügyi szakigazgatásnak tovább kell lépnie az elektronikus ügyintézésben. A szolgáltatásokat egyenlő feltételek mellett szükséges biztosítani az üzleti szereplők, a lakosság és az államháztartás szervezetei számára.