Demeter Krisztina – Matyusz Zsolt: Gyorsfénykép a magyar összeszerelő ipar reálfolyamatairól nemzetközi felmérés alapján

Az összefoglaló a magyar összeszerelő-ipari vállalatok termelési stratégiájának és gyakorlatának feltárására szolgáló – 2009. szeptember-november között lekérdezett – kérdőív elemzésének legfontosabb eredményeit tartalmazza.

A kérdőív nemzetközi kutatásra épül, melynek magyar részét a Budapesti Corvinus Egyetem Logisztika és Ellátási Lánc Menedzsment Tanszékének munkatársai a ’90-es évek eleje óta koordinálják.

Az eredmények értelmezéséhez – minthogy a magyar vállalatok jellemzőit a nemzetközi mintával összevetve vizsgáljuk – érdemes tudni, hogy 562 vállalat vett részt világszerte a felmérésben. Ezek többsége a korábbi EU tagországokban működik (310 vállalat), a többi az új EU tagországokban (98, ebből 71 Magyarországon), Ázsiában (118) és Észak-Amerikában (36) található.

Az alábbiakban pontokba szedve foglaljuk össze fő megállapításainkat, helyenként konkrét adatokkal alátámasztva ezeket.

   1. A magyar vállalatok termelékenysége és hatékonysága elmarad a nemzetközi átlagtól. Alkalmazottaik átlagos létszáma kisebb, árbevételük kevesebb, és jövedelmezőségük is alacsonyabb. A jövőbeli felzárkózási esélyeket halványítja, hogy a jövő versenyképességének zálogát jelentő K F beruházásokra és munkaerőképzésre az árbevételből fordított arány fele sincs a nemzetközi átlagnak.

   2. A vállalatok termelési teljesítménye a versenytársakhoz képest – a választ adó vezetők véleménye szerint – többnyire javult, de a nemzetközi mezőnyhöz viszonyítva a javulás dinamikája számottevően kisebb.
   3. A versenyelőnyforrások terén korábban magyar sajátosság volt az ár domináns szerepe. Ez a jelenség – bár 2005-ben úgy tűnt, hogy megszűnt, gyaníthatóan a válság hatására – újból erőre kapott, és felzárkózott a minőség-megbízhatóság pároshoz. A vevőszolgálat korábban is gyenge szereplése továbbra sem javult, sőt nőtt a különbség a hazai és a külföldi vállalatok között.

   4. A termelési programok közül Magyarországon ma leginkább a munkaerő rugalmassági szintjének növelése, a karcsúsítással kapcsolatos programok és a termékminőség ellenőrzésének növelése állnak a középpontban a gyártási kapacitások extenzív bővítése mellett, ugyanakkor nagyon sok területen továbbra is jelentős a lemaradás.

   5. Termelési és információs technológiákban még nagyobb a leszakadás. Gyakorlatilag nincs olyan technológia, amelynek használatában legalább elérnénk a nemzetközi szintet.

   6. A modern munkaerő szervezési módszerek – delegáció, tudásátadás, rotáció – kevésbé bevett gyakorlatok hazánkban. A hazai vállalatok emellett kisebb hangsúlyt fektetnek a munkások továbbképzésére. Magyarországon jellemzőbb a munkások egyéni és csoportszintű ösztönzése, külföldön a vállalati teljesítmény alapú ösztönzés a gyakoribb.

   7. Az értékesítési előrejelzésben és a termeléstervezésben a hazai vállalatok leginkább a rugalmas munkaerővel kezelik a kereslet ingadozásait, míg a termelési kapacitás kiszervezésével élnek a legkevésbé. Különösen kedveltek hazánkban a szűk keresztmetszetekre építő, valamint a húzásos rendszerek.

   8. A beszerzésben a magyar és a külföldön működő vállalatok között különbség van abban, hogy hol szerzik be a nyersanyagokat, alkatrészeket, szerelvényeket. A nemzetközi vállalatok nagyobb része saját országában intézi a beszerzést, a magyar vállalatok ezzel szemben a kontinensen belüli beszerzést részesítik előnyben. A hazai vállalatok kevéssé élnek a termelési kapacitások kiszervezésével (outsourcing) vagy kitelepítésével (offshoring), és a globalizációs akcióprogramok (globális beszerzés, értékesítés, termelés, termékfejlesztés) használatában is messze elmaradnak a többi ország vállalataitól.

   9. A magyar vállalatok gyakran egy szinttel korábban kapcsolódnak az ellátási láncba, mint külföldi társaik: jellemzőbb, hogy anyagokat szereznek be feldolgozottabb termékek helyett. A szállítók kiválasztásánál a költségszempontok nálunk még mindig nagyobb szerepet játszanak. Ugyanakkor kedvező tendencia, hogy a magyar vállalatok, amikor partnereikkel tartják a kapcsolatot, sokkal inkább építenek az elektronika adta lehetőségekre, mint külföldi társaik.

  10. Az elemzések alapján azt az összesített megállapítást tehetjük, hogy a hazai vállalatok termelési stratégiája és gyakorlata általában véve lényegesen elmarad a nemzetközi szinttől. Az általános kép mögött azonban nagyon jelentős eltérések látszanak, így azt is mondhatjuk, hogy a termelési stratégia és működés terén az előrelépés ma komoly versenyelőny forrása lehet az átlag felett teljesítő vállalatoknál.