Az euróhitelesek is bajban vannak a gyenge forint miatt

A gyenge forint átka mára az euróhiteleseket is elérte: soha nem volt még olyan magas többségük törlesztőrészlete, mint ebben a hónapban. Nagy részük ráadásul nem jogosult a kedvezményes végtörlesztésre, az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a lakossági euróhitelesek döntő többsége már a válság alatt, az árfolyamgyengülés esélyének tudatában, forinterősödésre spekulálva adósodott el. Cikkünkben megvizsgáljuk, hogy áll az eddig szerencsésnek tartott euróhitelesek törlesztőrészlete a többi devizahiteleséhez, valamint a forinthitelesekéhez képest.

A frankhitelesekkel való összevetést segíti, ha a a CHF/HUF árfolyamot szétbontjuk két komponensre, az EUR/CHF és az EUR/HUF árfolyamra. Az idei év szeptemberéig a frankhitelesek terhei elsősorban a frank euróhoz képest bemutatott erősödése miatt növekedtek, a svájci jegybank árfolyamküszöbének szeptember 6-ai és a magyar végtörlesztés szeptember 12-ei bejelentését követően viszont az vált meghatározóvá, hogy áll a forint az euróhoz képest.

A szeptember eleji 280 forint alatti szintről mára 310 forint fölé nőtt az euró árfolyama, több mint 10%-os növekedést idézve elő ezzel az euróhitelesek törlesztőrészletében, miután egyébként jó ideig nem növekedett számottevően náluk a havi teher. A frank forintban kifejezett árfolyamát a svájci jegybank döntése után szintén elsősorban az EUR/HUF árfolyam mozgatta, hasonló növekedést váltva ki a frankhitelesek törlesztőrészleteiben. A forint 2010. március 18-ai lokális csúcsához képest azonban még így is csak a frankhitelesek törlesztőrészlet-emelkedésének felét indokolja az euróhoz képest bekövetkezett forintgyengülés.

A törlesztőrészlet-emelkedés attól is függ, milyen árfolyam mellett adósodott el az ügyfél. Az MNB adatai szerint 2004 eleje óta csak az euróhitelesek 8,2%-a vette fel 250 forintos árfolyam alatt a hitelét. Ez azt is jelenti, hogy csak ekkora arányban jogosultak végtörlesztésre az euróhitelesek (legalábbis azok, akik 2004 eleje óta vették fel), szemben a frankhitelesek 97,9%-ával és a jenhitelesek hasonlóan magas arányával. Nem véletlen ezért, hogy a PSZÁF statisztikái szerint a csaknem 29 ezer frankhitellel szemben mindössze 303 darab euróhitelt végtörlesztettek október 30-áig, holott a devizahitelek közel tizede euró alapú. A végtörlesztésből törvényileg kimaradók jó része tehát euróhiteles, ez azonban egy szempontból mindenképpen indokolható: közel 85%-uk 2008 októbere és 2010 között, a válság és a jelentős gyengülésre képes forintárfolyam tudatában, erősödő forintra spekulálva vette fel hitelét. Azért is alakulhatott így, mert frankhitelt akkor már nem nyújtott a bankok többsége, az euró alapú lakáshitelek hiteldíja viszont még mindig 2-5%-kal alacsonyabb volt, mint a forint alapúaké.

Különbözőképpen alakult tehát az elmúlt években egy 2005 májusában 250, vagy éppen egy 2009 májusában 280 forinton eladósodott euróhiteles törlesztési terhe. Az alábbiakban e kétféle adós törlesztőrészletét számítottuk ki 8 millió forintos hitelösszeg, húszéves futamidő mellett. Az árfolyamon túl a hiteldíjban is eltérés van közöttük, az ezekben az időpontokban átlagosnak tekinthető kamatszinttel és egy általunk (az MNB adatai alapján) becsült egyéb hitelköltséggel számoltunk. Számításaink szerint az, aki 2009 májusában vett fel euróhitelt, a magasabb hitelköltség miatt már magasabb törlesztőrészletet fizet, mint a 2005 májusában eladósodott euróhiteles társa a futamidő első néhány évében tette. A jelenlegi törlesztőrészlet alapján történő összehasonlításban azonban a 2009-es hitelfelvevő áll jobban, hisz esetében már kisebb árfolyamemelkedés következett be, mint amit 2005 óta tapasztaltunk. A különbség a példában csaknem tízezer forint a válság során hitelt felvevő ügyfél javára, az utóbbi két hónap forintgyengülése azonban mindkettejük számára közel 10%-os törlesztőrészlet-emelkedést okozott.

Még érdekesebb eredményt kapunk, ha a frankhitelesekkel és a forinthitelesekkel vetjük össze az euróhitelesek helyzetét (a jenhiteleket jellemzően az euróhitelekétől eltérő időszakban kínálták a bankok). A 2005 májusában hitelt felvevők között már idén nyáron elfogyott a frankhitelesek előnye a magasabb kamatot fizető forinthitelesekkel szemben, az euróhitelek törlesztőrészlete pedig mostanság kezdi beérni a piaci kamatozású forinthitelekét. Azaz bár a futamidő egészére visszatekintve még mindig a devizahitelesek (akár frank-, akár euróhitelesek) jártak jobban, jelenlegi törlesztőrészletük alapján már az akkori forinthitelek is “versenyképesek”. A 2009 májusában hitelt felfevőkre azonban ez még nem igaz, köszönhetően annak, hogy ők már magasabb devizaárfolyam mellett adósodtak el. Az euró árfolyama jellemzően 280, a franké 190 forint környékén tartózkodott akkoriban, így az azóta bekövetkezett árfolyamváltozás kisebb, mint a válság előtti időszakhoz képesti. Bár azóta a hitelek költségei us jellemzően emelkedtek, példánkban még mindig jelentős az euróhitelek törlesztőrészlet-beli előnye a forinthitelekhez képest, a frankhitelek azonban már itt is túlszárnyalták valamelyet a forinthiteleket.

A döntően 2009-ben hitelt felvett euróhitelesek számára még mindig kisebb megrázkódtatást hoztak az újabb válsághullámok, mint a frankhiteleknek, és a jenhitelesek egy részétől eltekintve még mindig a devizahitelek közel tizedét képviselő euróhitelek átlagos eddigi törlesztőrészlete a legalacsonyabb. Mindez a forinthitelénél alacsonyabb kamatszintnek és a többi devizához képest stabilabb árfolyamnak köszönhető. Az újabb válsághullámok fényében azonban az euróhitelesek törlesztési terhének növekedése sem elhanyagolható, ennek kockázatát pedig csak erősíti a kedvezményes végtörlesztés, mely a devizahitelesek többsége számára (céljával ellentétes módon) káros.