Mit nem éri meg feláldozni a végtörlesztésért?

A végtörlesztés érdekében a befektetéseket is be lehet áldozni, de van, amit nem érdemes tönkre vágni.

A kötött áfolyamú végtörleszés soha vissza nem térő lehetősége sokakat arra sarkall, hogy amit csak lehet pénzzé tegyenek a devizahiel kifizetése érdekében. Ingatlan, családi ezüst, antik tárgyak, megtakarítások – bármi feláldozható. Ám valóban így van? A családi ereklyék megítélése egyedi, nem lehet egzakt módon meghatározni, megéri-e túladni rajtuk vagy sem. A befektetéseknél azonban más a helyzet. A hónapos lekötött betétek, tőzsdei részvények, egyéb értékpapírok, kötvények eladása viszonylag egyszerű eset. A lekötések feltörése nagy veszteséget nem jelent – összehasonlítva azzal, hogy a hitelkiváltással mennyit nyer -, a részvényeknél pedig nem is feltétetlenül jelent veszteséget a kiszállás. Van azonban több olyan megtakarítási forma is, amelynél nagyobb a bukás, így ezekhez a termékekhez egyáltalán nem jó ötlet hozzányúlni.

Ilyen a tartós befektetési számla, amelynek vonzereje abban áll, hogy a megtakarítás hozama három év után kedvezményes, tíz százalékkal adózik, öt év után pedig adómentes lesz. Itt még senki sem tart, ilyen befektetést 2010-ben lehetett választani először. Emiatt az sem lehet megoldás, hogy csak a befektetés egy részéhez nyúl hozzá a számlatulajdonos, ezt csak három év után teheti meg. Vagyis a teljes befektetést fel kell törni. Ez nemcsak azért kellemetlen, mert adózni kell, hanem azért is, mert az itt alkalmazott alapok több évesek, vagyis az is bukta lehet, ha innen menet közben száll ki a befektető. Ennél nagyobbat is lehet azonban bukni, méghozzá adókedvezményt. Ebbe a körbe tartozik az önkéntes pénztári megtakarítás vagy a nyugdíj-előtakarékossági számla. Az önkéntes pénztári befizetésekre tízéves felhasználási tilalom vonatkozik, a nyesz számlákra azonban teljes, vagyis az csak a nyugdíjba vonulás után hozzáférhető. Ha mégis feltöri a tulajdonos a megtakarítást, akkor nemcsak jövedelemadót kell fizetnie, hanem a korábbi adókedvezményt is vissza kell adnia. A kedvezmény az egyéni befizetés az szja szabályaitól függően 30 vagy 20 százalék, legfeljebb százezer forint főszabályként. Néhány éve a kedvezmény már automatikusan hozzácsapódik a megtakarításhoz, vagyis ezt csak le kellene vonni a számlán lévő összegből, az azt megelőző időszakban kapott kedvezményt azonban, amelyet lakossági számlájára kapta a tulajdonos, be kell tolni.

Lehet még ennél is rosszabbul járni? Igen, ha unit linked életbiztosításról van szó. Az első néhány évben a konstrukció sajátossága miatt az ügyfél lényegében a biztosítás költségeit fizeti, ami nem is jár neki vissza. Azaz ha pár éve futó termékről van szó, nemhogy hozama nem lesz a befizetéseknek, de még az utalt összeg java sem jön vissza. Ennél is nagyobb a bukta, ha olyan konstrukcióról van szó, amely adómentes természetbeni juttatásként van feltüntetve. Akkor is, ha itt a befizetést a munkáltató eszközli. Ha ezt bontja fel a biztosított, egyrészt nagy valószínűséggel eleve kevesebbet kaphat vissza, mint amit befizettek számára – bár erre azt is lehet mondani, hogy ez így is ajándék, legfeljebb kisebb. Másrészt azt is tudni kell, hogy ha ezt a konstrukciót feltörik, az megszűnik mint adómentes juttatás, vagyis visszamenőlegesen is adókötelezettség terheli. Ez a munkáltató oldaláról 27 százalék tb járulékot jelent, a magánszemély oldaláról pedig 17,5 százalék egyéni járulékot és az adott évek szabályainak megfelelő szja-t, ami akár 40,6 százalék is lehet szuperbruttós felsőkulcsnál. Az eleve a befizetéseknél jóval kisebb összegből tehát le kell vonni adóévtől függően legalább 36, legfeljebb 57 százalék adót és járulékot is. A végeredmény így elenyésző lesz: a hozam nélküli, csak a befizetéseket tartalmazó összeg töredéke.