Üzletrész-értékesítés: új illetékszabályozás

Dr. Vágvölgyi Balázs és dr. Szécsényi László, Szécsényi Ügyvédi Iroda.

Szakmai körökben vita bontakozott ki a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény rendelkezéseivel kapcsolatban. Az eltérő vélekedések elsősorban a társasági részesedések átruházása esetén fizetendő vagyonszerzési illetékre vonatkoznak: kérdéses, hogy kizárólag a magyarországi ingatlant közvetlenül tulajdonló társaság társasági részesedésének megszerzése váltja ki a visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettséget, vagy – illetőségtől függetlenül – e társaság anyavállalatának megszerzése is. A törvény elfogadása körüli hivatalos minisztériumi és a később megjelent szakmai állásfoglalások azt a látszatot keltik, mintha a jogalkotónak sikerült volna zárt rendszert létrehozni, és egy belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban bekövetkező bármely szintű – közvetlen és közvetett – részesedésszerzést illetékkötelessé tenni. A normaszöveg vizsgálata révén azonban könnyen juthatunk homlokegyenest ellenkező véleményre.

Jogalkotói cél és megjelenése az eredeti normaszövegben

A jogalkotó által bevezetett új szabály kinyilvánított célja világos: illetékkötelessé tenni a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban bekövetkező (75% feletti) részesedésszerzést, akár a Magyarországon bejegyzett, akár annak például 100%-os ciprusi anyavállalatában történik az.

Az illetékköteles részesedésszerzéssel kapcsolatban az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) viszonylag egyértelműen fogalmaz: a vonatkozó módosított rendelkezés szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgya – minden további meghatározás nélkül – “belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzése” (Itv. 19. § (2) bekezdés h) pont). Azaz ha egyrészt adva van egy Magyarországon fekvő ingatlannal rendelkező társaság, másrészt az ebben fennálló részesedés (vagyoni betét, üzletrész, részvény) átruházásra kerül. Az első feltétel tekintetében a vonatkozó normaszöveg nyelvtani értelmezése alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a részesedésszerzés kizárólag olyan társasággal kapcsolatban vizsgálandó illetékjogi szempontból, amely közvetlenül rendelkezik magyarországi ingatlannal. E feltétel vizsgálata során tehát nem lehet a részesedésszerzés fogalmát – külön jogszabályi felhatalmazás hiányában – kiterjeszteni az ingatlanhoz csak közvetve köthető vállalkozások körében bekövetkezett részesedésszerzésre, és az anyavállalati szinten bekövetkezett tulajdonosváltozást az illetékköteles tényállások körébe vonni. Gyakori hiba, hogy a 75%-os részesedésszerzési küszöb szabályából vezetik le a közvetett részesedésszerzés illetékkötelességét. A 75%-os küszöbérték alkalmazásának azonban az a feltétele, hogy a részesedésszerzés megfelel az Itv. 19. § (2) bekezdésének. A jogszabály nyelvtani értelmezése alapján kijelenthetjük, hogy az ingatlan közvetett, anyavállalati szinten bekövetkezett értékesítésére az Itv. eredeti módosítása nem terjed ki.

Felmerülhet tehát az a kérdés, hogy tudatosan alkotott-e joghézagot a jogalkotó, azért, hogy a nehezen ellenőrizhető, esetenként külföldi és bonyolult, többszintes vállalatfelvásárlásokat kivonja az illetékköteles ügyletek köréből. Illetve ha a joghézag nem tudatos, akkor a jogalkalmazó adóhatóság a felismerhető jogalkotói célkitűzésre hivatkozva értelmezheti-e oly módon kiterjesztően a vonatkozó jogszabályhelyet, hogy az anyavállalati szinten bekövetkezett részesedésfelvásárlást is a jogszabály tárgyi hatálya alá vonja.

Véleményünk szerint mindkét kérdésre nagy bizonyossággal nemleges válasz adható. Vagyis világos az az egyértelmű eredeti jogalkotói szándék, amely szerint az ingatlanok “cégen keresztül” történő értékesítését (“share deal”) a tranzakciós szinttől függetlenül az illetékkötelezettség körébe kívánták vonni. Megállapítható azonban az is, hogy az adó-, illetve közjogi jellegű kötelezettségek tekintetében a norma szövegét oly mértékben kiterjesztő jogértelmezés, amely a norma szövegével nem érintett tényállást is a norma alkalmazási körébe von, azaz az adóalanyok számára további, új kötelezettséget keletkeztet kizárólag jogértelmezés útján, súlyos és – véleményünk szerint – megalapozott alkotmányos aggályokat vethet fel. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé (754/B/1999. AB határozat, II. rész 3. pont), illetve ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazó kezét (1160/B/1992. AB határozat, II. rész).

Változatlan jogalkotói cél, módosított normaszöveg

Fenti álláspontunk helyességét igazolja az a tény is, hogy időközben a Pénzügyminisztérium is nagy erőkkel fogott a hézagok felszámolásához. Ezt igyekszik elérni az elmúlt napokban elfogadott és november 17-én kihirdetett 2009. évi CXVI. törvény. Sok jót már a jogszabály elnevezése sem sejtet, mely így hangzik: “az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról”.

A módosított Itv. a hézagmentes szabályozás megteremtése érdekében definiálja a „belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság” fogalmát. A fogalom­meghatározás minden olyan társaságot – a tényleges tulajdonos társaságokon túl – a “belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság” fogalma alá von, amely legalább 75%-os részesedési arányban közvetlenül vagy közvetve – köztes vállalkozások vagy köztes vállalkozások láncolata útján – belföldi ingatlant tulajdonló társasághoz köthető.

A módosítás egyértelművé teszi továbbá azt is, hogy a 200 millió Ft-os illetékplafon vállalatfelvásárlások esetén ingatlanonként külön-külön számítandó. A jogszabály pontosítja az eredeti módosítást abban a tekintetben is, hogy a forgalmi értékhez kötődő 2%-os kedvezményes kulcs résztulajdon szerzése esetén a megszerzett tulajdoni hányaddal arányos értékhatártól már figyelembe vehető, illetve hogy résztulajdon megszerzése esetén az illetékplafont is arányosan kell figyelembe venni.

Hézagmentes szabályozás?

Azt, hogy mennyiben sikerül maradéktalanul átültetni a módosítással az eredeti jogalkotói szándékot, illetve hogy létezhetnek-e további szabályozatlanul hagyott esetek a frissen módosított rendelkezések mellett, a gyakorlat fogja eldönteni. Részünkről azonban nem tudjuk kizárni, hogy vannak további kiskapuk, illetve hogy lehetséges a módosított szabályok tükrében is kialakítani olyan vállalati struktúrát, amely optimalizálhatja az ingatlantulajdonnal rendelkező cégek értékesítésének illetékkövetkezményeit. Az idő mindenesetre szorít, mert a megfelelő vállalatstruktúra átalakítására ez év végéig van lehetőség.