Megszólaltak a lakótelepen élők – Egyhangúság, szűk hely, magas fenntarthatóság

Budapesten mintegy 230-240 ezer lakótelepi lakás található, azaz a fővárosi lakásoknak csak valamivel kevesebb mint a harmadát teszik ki.

A Studio Metropolitana és a Political Capital Institute közös, nem reprezentatív felmérése során a panellakásban élő, 20-40 év közötti lakókkal készített mélkyinterjúkat.

A lakók legfőbb negatívumként az egyhangúságot, a szűk helyet és a magas fenntartási költséget említették. A felmérés szerint azonban a lakótelepeknek alapvetően rosszabb a külső megítélése, mint ahogyan a benne élők látják a paneléletet. A legtöbben elégedettek a közbiztonsággal és a családosok élhetőbb lakókörnyezetnek tartják a lakótelepet a belvárosi bérházaknál.

Élhetőbb, mint a Belváros

Érdekes módon a felmérés szerint általában ugyan negatív véleménnyel vannak a lakótelepeken lakók a panelházas blokkokról, ám a legtöbben a saját házukat nem tartják rossznak, élhetetlennek. Sőt, sok megkérdezett szerint az újépítésű lakások minősége általánosságban gyengébb a panellakásoknál, s a közbiztosnággal is elégedettek a lakótelepen élők. A tömegközlekedéssel kapcsolatban viszonylag kevés panasz hangzott el, ez vélhetően azért van, mert a legtöbb lakótelep metróközelben található.

Az interjúsorozatban résztvevők az alábbi hiányosságokat említették leggyakrabban:

– hangszigetelés hiányosságai, ezzel a privátszférájuk megsértését emelték ki a legtöbben
– általános a vélekedés, hogy a lakótelepen kevés az étterem és az élelmiszerüzletek jellemzően túl kicsik és szegényes választékkal rendelkeznek
– a közösségi életről, az összefogásról a többség pesszimistán nyilatkozott, ami azért is fontos, mert a panelházak döntő többsége társasházként működik. A legtöbb lakó a közös területeket, létesítményeket nem vallja igazán magáénak. Hasonló a vélekedés a szelektív hulladékgyűjtésről, melyet a megkérdezettek általában egy lelkes kisebbség próbálkozásainak tudtak be. Azaz az emberek jellemzően nem érteznek felelősséget az iránt, ami az ajtajukon kívűl történik.

Nem menekülnek a panelból

A legtöbben a hőszigetelést javítanák, hiszen a panellakásoknak szignifikánsan magasabb a rezsiköltsége a drága és költséghatékonytalan távfűtés miatt. Emellett igényként jelentkezett a zöld tető és a házak környéki több zöldterület. Sokan javasolták a különböző építészeti megoldásokkal megtört egyhangúságot, ami a lakótelepek hangulatának javítása mellett a tájékozódást is segítené. A megnövekedett fűtésköltségekkel kapcsolatban Ongjerth Richárt, a Studio Metropolitana ügyvezetője kifejtette, hogy nem várja a panelházban lakók tömeges lakáseladását, azonban elképzelhetőnek tartja, hogy szignifikánsan megnő a díjhátralékot felhalmozó lakók száma.

Bár a megkérdezettek többsége a lakótelepet preferálja a belvárosi bérházakkal szemben, a lakótelepen nem elérhető vagy alacsony színvonalú szolgáltatásokat a lakók jellemzően a Belvárosban veszik igénybe, s egyértelmű vágyuk lenne, hogy legyenek városias hangulatot keltő szolgáltatások helyben is.

Paneltörténelem

A lakótelep nem hungarikum, Nyugat-Európában is elterjedt a technológia a 60-70-es években, ám régiónkban sokkal nagyobb a panelházak aránya a lakóingatlanállományon belül. Emellett a volt szocialista blokkban politikai ideológia is kötődött a lakótelepekhez, ami napjainkig is érezteti hatását a lakótelepek külső megítélésében. Ongjerth Richárd, a Studio Metropolitana ügyvzető igazgatója pozitív példaként említette Berlint, ahol egyrészről hatalmas befektetéseken keresztül felújították a lakótelepeket, majd a részleges elnéptelenedés következtében ritkították is azokat.

Határozottan nem sorolható viszont a sikertörténetek közé a francia lakótelep koncepció. Franciaországban ugyanis a bevándorlás vezetett a lakótelepek létrehozásához, a végeredmény pedig szegregált elővárosi szegénynegyedek kialakulása lett. Az elővárosi lakótelepeken tört ki többek között a tavalyelőtti párizsi zavargáshullám is.

A lakótelepek építése Magyarországon az 50-es években kezdődött, ám ekkor csak kisebb telepeket hoztak létr, s ezek alapvetően kapcsolódtak a város struktúrájába. A 60-as évektől kezdtek el különálló, a város szerkezetéhez nem kapcsolódó lakótelepeket építeni. A főleg paneltechnológiával készült lakótelepek tömeges elterjedése a 70-es években következett be. A szocialista állam ebben az időszakban hozott létre óriási, 5-15 ezer lakásos lakótelepeket, melynek köszönhetően a budapestieknek mintegy harmada lakik panellakásban mind a mai napig. A nyolcvanas évek közepén Nyugat-Európában már visszaszorult a lakótelep-építés, a keleti blokk országaiban azonban folytatódtak az ilyen jellegű építkezések. A Studio Metropolitana szerint a magyar lakótelepek műszaki helyzete közel sem annyira rossz, mint más kelet-európai országokban.