A foglaló – Felcím: Mit mond a jog?
Adásvételi szerződések megkötésének gyakori velejárója a foglaló. Mit kell tudni méltányos összegéről, felhasználásáról, mikor jár vissza a pénz? Ezt foglaljuk össze a havonta megjelenő szakfolyóirattal, a Jogtanácsadóval együttműködve.
A törvény lehetővé teszi, hogy a szerződő felek azzal is biztosítsák a szerződés teljesülését, hogy többlet-kötelezettségeket vállalnak. Ilyen a foglaló, amit mindig a szerződés megkötésekor kell átadni. Abban különbözik az előlegtől, hogy az előleg mindig része a vételárnak, a foglaló viszont csak akkor, ha a szerződés
teljesül.
Foglalót adni természetesen nem kötelező, ám ha átadására a szerződés megkötésekor nem kerül sor, utána már nem is lehetséges ezt pótolni. Sőt, bármilyen későbbi pénzátadás is történik, azt utólag foglalónak nyilvánítani nem lehet. A korábban átadott pénzösszeg (például a bánatpénz) utólagosan foglalónak
nyilvánításában viszont a felek megegyezhetnek, ha akarják, – a törvény ezt nem tiltja. Ugyanakkor szerződésmdosításban a felek foglalót már nem köthetnek ki, s a szerződéskötéskor netán előlegként átadott összeget sem minősíthetik át foglalóra.
A foglalót nem kötelező írásban kikötni, bár a későbbi viták elkerülésére célszerű, ha nem csak szóban állapodnak meg róla.
Ha a szerződés teljesült, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani.
Ha a foglaló a beszámításra nem alkalmas, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amiért egyik fél sem felelős, vagy éppen ellenkezőleg: mindkét félnek felróható a kudarc, a foglaló visszajár. A foglalót kapónak ez esetekben nincs
oka arra, hogy megtartsa a foglalót. Hasonlóképpen, mint amikor a felek a szerződést közös megegyezéssel, a szerződéskötés időpontjára visszaható hatállyal megszüntetik. Ám, ha van felelőse a teljesítés meghiúsulásának, az – ha adta – elveszti a foglalót, ha pedig kapta, akkor a kétszeres összegét köteles visszatéríteni. Ha a kár ennél nagyobb összegű, a kártérítésbe beszámítják a foglaló törvényesen visszajáró összegét.
Általában a szolgáltatás értékének 10 százaléka a méltányosan kiköthető foglaló, – a túlzott mértékű foglalót a bíróság kivételesen és indokolt esetekben – mérsékelheti.