Panelcsapdában

Házgyári lakás: áldás vagy átok? A
Magyarországon minden ötödik embert érintő tűnődés apropója, hogy 40
éve, 1966. június 18-án kezdett termelni az első budapesti
“házgyár”. A paneltechnológia elterjesztésétől akkoriban a
lakáshiány felszámolását várták.

A panellakó nemcsak azt tudja, mit művelnek a szomszédban, hanem
azt is, hogy mennyire jól és hányszor… Az évtizedes élc a házgyári
elemekből épült otthonok egyik rákfenéjét, a rossz hangszigetelést
állítja pellengérre. A többi komoly hátrány azonban inkább csak az
építőelemek öregedésével mutatkozott meg. Ezek összessége ma már azt
okozza, hogy ahol 11 millióba kerül egy téglaépítésű lakás, ugyanott
panelt már 7 millióért is kapni. A házgyári elemekből épült
otthonokat nehezebb eladni, mint a hagyományos építésűeket.

Hogy akkor miért volt mégis szükség panelre? A második
világháborút követően egy évtizedig elenyészően kevés lakás épült
Magyarországon. A családiház-építés kisebb mértékben az 1950-es évek
végén, lendületesebben az 1970-es években indult meg. (Az 1970-es
évek második felétől lelassult, a rendszerváltozást követő években
pedig drasztikusan csökkent a lakásépítés. Az új otthonok teremtése
1999-ben érte el 45 éves mélypontját 19 ezer 300 lakással.) Az
otthonra várók helyzetének orvoslására – amint az olvasható egy
szaktanulmányban – “a radikális megoldás az úgynevezett házgyári
panelszerkezet volt, melynél a fal- és a födémelemeket, a
fürdőszoba- és konyhablokkot is egyaránt üzemben gyártották előre,
valamennyit üvegezett ablakokkal felszerelve szállítókocsikon vitték
a helyszínre, ahol beemelték és összeállították. Kísérleteztek ezzel
Nyugat-Európa fejlett országaiban is, főként Dániában. Ennek alapján
fejlesztették ki Szovjet-Oroszországban a beton panel-elemeket
előállító úgynevezett házgyárakat.”

Az akkoriban működő svéd, dán, szovjet, francia házgyárak
ellenére a lakóházak előregyártása nem a XX. század találmánya. A
lakó- és középületek elemeinek gyártásával foglalkozó üzemekre már a
XIX. század közepén is használták a “házgyár” megjelölést. A Magyar
Mérnök és Építész Egylet 1871. évi Közlönye “Házgyár Chicagóban”
címmel jelentetett meg egy írást, melyben egyebek között ez
olvasható: “A gondolat: kész házakat állítani elő, melyeket egyes
alkotó részeikre szétszedve, egyik helyről a másikra szállítani s
újra fölállítani lehessen, Angliában és Amerikában éppen nem új, és
a kivándorlók egyik leglényegesebb szükségletének felel meg, kik
midőn valamely még kevéssé művelt vidéken akarnak megtelepedni, az
által egy ideiglenes, esőtlen kunyhónak fáradságos összetákolásától
kíméltetnek meg “