Növekvő lakhatási szegénység valódi politikai megoldások nélkül

A gazdaság lassú növekedésnek indult, de a lakhatási szegénység tovább mélyült 2013-ban Magyarországon. A szakpolitikai intézkedések nem adtak hatékony válaszokat a szegénységben élők problémáira: köztük a rezsicsökkentés és a lakásfenntartási támogatás sok háztartást elért, de nem nyújtott érdemi segítséget. A szegregált telepeken élők, a hajléktalanok lakhatási problémái tovább nőttek, s egyre többen élnek nem megfelelő lakáskörülmények közt, vagy bizonytalan jogi helyzetű lakásokban.

A rezsicsökkentés, amely az elmúlt év legnagyobb volumenű lakáspolitikai intézkedésének számít a családok lakhatási kiadásait csak kis mértékben, a 900 ezer fával, szénnel, PB gázzal fűtő háztartást még kevésbé érte el. Közmű- vagy hiteltartozás miatt Magyarországon évente kb. 500 ezer végrehajtási ügy indul. Míg rezsitartozása a lakosság közel negyedének van, addig a jelzáloghitel tartozások a népesség 6,8%-át érintik.

A lakások minősége, közművekhez való hozzáférése folyamatosan javul a rendszerváltás óta, azonban még most is 145 ezer háztartásban nincs vezetékes ivóvíz, 1,1 millió háztartásban pedig szennyvízelvezetés. Napjainkban több mint 170 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol nincs bent WC, és közel 136 ezer gyerek otthonában nincsen zuhany vagy fürdőkád. A gyerekek harmada (mintegy 620 ezren) él olyan lakásban, ahol beázik a tető, vagy nedves, penészes a lakás. Összesen 1600 szegény- illetve cigánytelep található Magyarországon, 300 ezer ember él szegregált lakókörnyezetben.

A hajléktalanellátó rendszerben öt év alatt 48 ezer ember fordult meg. A hajléktalanok hozzávetőlegesen harmada több mint 10 éve él otthon nélkül, tizedük egy éven belül veszítette el otthonát. A hajléktalanná válás legtöbb esetben családi konfliktusokra, válásra vezethető vissza, ám 2013-ban 25 százalékra nőtt azok aránya, akik azért veszítették el otthonukat, mert nem tudták fizetni annak költségeit. Az elmúlt évben a hajléktalanok közterületekről való kitiltása sok figyelmet kapott.

A lakhatási szegénységben élő társadalmi csoportok problémájára a mostaninál kiterjedtebb, jól működő, megfizethető szociális bérlakásrendszer adna választ. A hazai hitelezési, támogatási gyakorlat azonban a saját lakás szerzését részesíti előnyben, számos család és egyén kényszerült erőn felül lakástulajdon-szerzésbe, eladósodásba.

Magyarországon 4,4 millió lakás van, szemben a 4,1 millió háztartással, vagyis nincs lakáshiány. A legfrissebb adatok szerint 383 ezer lakás áll üresen Magyarországon, miközben körülbelül 300 ezer család élethelyzete indokolná a szociális bérlakásba való költözést. A hasznosítatlan lakások tulajdonosainak és a nehéz helyzetben lévő családoknak egyaránt megoldást jelentene a Habitat for Humanity Magyarország és a Városkutatás Kft. Szociális Lakásügynökség (SZOL) modellje. A SZOL átvállalja a lakás kiadás kockázatainak jelentős részét, miközben megfizethető és biztonságos lakhatást biztosít a nehéz helyzetben lévő családoknak.

A Habitat jelentése megállapítja, hogy a lakhatási szegénység tovább mélyült az elmúlt évben. Egyre többen élnek lakhatási szegénységben: jogilag bizonytalan lakáshelyzetben és nem megfelelő lakáskörülmények közt. Koherens, a szegénységben élők problémáira érzékeny lakáspolitikára, a saját lakás szerzésének ösztönzése helyett, vagy a mellett pedig jól működő, támogatott bérlakás-rendszerre van szükség. – mondta el Szekér András, a Habitat for Humanity Magyarország igazgatója.  A szervezet saját javaslatok fejlesztésével, a szakpolitikai folyamatok véleményezésével is dolgozik annak érdekében, hogy Magyarországon minden embernek legyen emberhez méltó otthona.