Itt a végtörlesztők újabb rémálma, a kamatcsapda

Ha a magyar gazdaság helyzete tartósan rosszabbra fordul, akkor rögzített árfolyamon sem érdemes forinthitelből végtörleszteni, mert az árfolyamcsapdánál is mélyebb kamatcsapda várja az adósokat. Ha kifejezetten jóra fordul a gazdasági környezet, akkor mindegy, ki mit csinál, azonossá válnak a törlesztési feltételek deviza- és forinthiteleknél is. Egy köztes, se jó, se rossz gazdasági helyzetben viszont inkább megéri a forinthitelre váltás.

A kedvezményes végtörlesztésre rendelkezésre álló időtartam felénél járnak a devizaadósok, és ha lehet, még nehezebb döntési helyzetben vannak most, mint amilyenben október elején voltak. Csak rossz hírek érkeztek azóta, hogy életbe lépett a végtörlesztési törvény: az európai adósságválság tovább mélyült, Magyarország nemzetközi megítélése romlott, az ország csődkockázatát mutató cds-felárak elérték a 2009 tavaszi, eddigi legrosszabb szintet, a nemzetközi hitelminősítők múlt heti bejelentései után egyre kevésbé lehet kizárni az ország adósminősítési besorolásának lerontását, és az elemzők mellett már a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is kilátásba helyezte az alapkamat fokozatos emelését, amely a forinthitelek kamatainak emelkedésével jár.

Az egyértelmű, hogy akinek van elég szabad megtakarítása ahhoz, hogy kapásból készpénzben törlessze az adósságát, annak kihagyhatatlan a lehetőség. A mostani, 250 forint körüli svájcifrank-kurzushoz képest közel 30 százalékkal jelent kedvezőbb árfolyamot a 180 forint, amelyet a parlament törvényben rögzített, a bankok tehát minden egymilliónyi frankhiteltartozásból immár 300 ezer forintot kénytelenek elengedni a szerencsésebb helyzetben lévő adósoknak. (Szeptember végén, október elején, amikor a lehetőség megnyílt, még 240 forintot ért a svájci frank, a bankoktól elnyerhető előny tehát azóta is nőtt, miközben azok terhe, akik kénytelenek továbbra is svájci frankban maradni, 6 hét alatt további 4 százalékkal emelkedett.)

Aggasztó kilátások

Nem ilyen egyszerű viszont azoknak a helyzete, akiknek forinthitelt is fel kell venniük a végtörlesztéshez, mert nem tudnak hirtelen több millió forintot előteremteni. Ők vannak túlnyomó többségben, ezt jól mutatják a végtörlesztés első hónapjának a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által közölt adatai: október végéig mindössze 30 ezren, a devizaadósok durván 3 százaléka élt a lehetőséggel – az adatok szerint szinte teljes egészében épp az a kör, amely új forinthitel nélkül mindent ki tudott fizetni. Most érkezett el az az időszak, amikor a hitelből végtörlesztők próbálják meg lezárni a devizaadósságukat. Azon túl, hogy ezt saját érdekeik, veszteségeik minimalizálása érdekében a rendelkezésükre álló eszközeikkel igyekeznek fékezni a bankok, komoly problémát jelent, hogy épp mostanra lettek roppant homályosak a hosszabb távú árfolyam- és kamatkilátások. Ahhoz ugyanis, hogy valaki tudatosan és jól döntsön, 10-20 évre előre látnia kellene a forint svájci frankkal és euróval szembeni árfolyamának, valamint a kamatszinteknek az alakulását, és hozzávetőleg be kellene lőnie azt is, hogy a hitel terheit befolyásoló egyéb tényezők – például az országkockázati mutató vagy a bankok saját ügyfélkörének nemfizetéséből eredő felár – hogyan alakul a jövőben.

Árfolyamcsapdából kamatcsapdába

Nincs az a hitelkalkulátor, interneten elérhető szimulátor, pláne banki ügyintéző, aki ezt pontosan megmondaná, de számolgatni ettől még érdemes. Az [origo] a Bankometer pénzügyi portál hitelszimulátorának segítségével néhány példán (a konkrét számításokat és háttérparamétereket lásd külön) megnézte, hogy egy bizonyos kamat- és árfolyampályát feltételezve az adós az eddigi devizahitelével vagy egy új forinthitellel jár-e jobban. Az esetek többségében az volt az eredmény, hogy nincs egyértelmű megoldás. A hátralévő futamidő bizonyos szakaszaiban a forinthitel a drágább, más periódusban meg a devizahitel, és az eltérő kamatpályák és árfolyam-előrejelzések merőben más végeredményt hoznak. Ha például a magyarországi gazdasági helyzetre egy pesszimista forgatókönyv válna valóra (a forinthitelek kamatai a mostaninál is magasabban ragadnak, a frankárfolyam pedig ott rögzül, ahol most van), akkor pedig egyáltalán nem érné meg forinthitelből végtörleszteni, az adós jobban teszi, ha marad a devizahitelénél. Ha ezzel szemben minden tényező sokkal jobbra fordul, akkor azért nem érdemes forinthitelből végtörleszteni, mert gyakorlatilag mindegy, ki mit csinál: deviza- és forintadós egyformán örülhet majd, terheik összesimulnak, és együtt válnak kezelhetőbbé.

A végtörlesztésben gondolkodóknak saját vérmérsékletükre van bízva az, hogy az árfolyam- vagy a kamatcsapdába szeretnének inkább lenni. Teljesen ugyanis egyiket sem lehet elkerülni, sőt azt sem szabad elfelejteni, hogy az árfolyamkockázat akkor sem tűnik el a rendszerből, ha valaki forinthitelre vált. A mostani piaci hangulat remekül mutatja azt, hogy bár a jegybanknak nincsen hivatalos árfolyamcélja, egy kritikus forintgyengülés kamatemelést kényszeríthet ki, ami aztán a forinthitelek adósain éppúgy lecsapódik, mint a gyenge árfolyam a devizaadósokon. Az árfolyamkockázat ilyenformán burkoltan és közvetetten, de azoknál is jelentkezik majd, akik átülnek egy forinthitelbe.

Likviditáscsapdában a tartalékok felélése miatt

Az árfolyam- és kamatcsapdán kívül ráadásul egy harmadik, úgynevezett likviditási csapdába is beleléphetnek a végtörlesztők, legalábbis azok, akik nehezen szedik össze a végtörlesztéshez szükséges pénzt. A lekötött bankbetét, befektetési alap, tartós befektetési számla, egyéb értékpapír vagy ingatlan eladása (likviddé tétele) mellett a végtörlesztési roham áldozatául eshetnek azok a tartós megtakarítások is, amelyek különböző öngondoskodási célokat szolgálnak.

Egy életbiztosítási, önkéntes nyugdíjpénztári, nyugdíj-előtakarékossági (nyesz) vagy lakás-takarékpénztári szerződés felszámolása rövid távú érdekek mentén teljesen racionális, de sok esetben nagy veszteség – korábbi állami támogatás visszafizetése, adó- és járulékfizetés – árán vagy extra költségekért cserébe jelent csak megoldást. (Hogy pontosan, melyik megtakarítás milyen extra terhekkel szabadítható fel, arra a PSZÁF hívta fel korábban a végtörlesztők figyelmét.) Ezek a konstrukciók nem véletlenül vannak úgy kitalálva, hogy csak hosszú évek, évtizedek múltán lehessen belőlük nyereséggel kijönni, a céljuk ugyanis minden esetben a hosszú távú – lakás- vagy nyugdíjcélú – öngondoskodás elősegítése. Nyilván van olyan helyzet, amelyben ezeket a szerződéseket érdemes a végtörlesztés kedvéért idő előtt felmondani, de akkor tudatosan fel kell vállalni annak a kockázatát, hogy ennek következtében később egy váratlan helyzetben vagy időskorban nem lesz mit mozgósítani.