Ingatlanbuborék

Néhányan talán még emlékeznek azokra a hirdetésekre, amelyek pár évvel ezelőtt Magyarországon is ügyfeleket toboroztak floridai üdülők vásárlására. A ?tuti tipp? csábításának bizonyára jó néhányan nem tudtak ellenállni, és meg kell vallani, akkor valóban nem tűnt kockázatosnak az ilyen befektetés. Csakhogy a The Miami Herald mostanában arról cikkezik, hogy leállnak az építkezések, lehetetlen eladni az új apartmanokat.

A példa nem kivételes.
Az Economist becslése szerint az utóbbi öt évben annyival emelkedett az ingatlanban megtestesült vagyon értéke a fejlett államokban, mint amennyi ezen országok teljes GDP-je. Ez minden idők legnagyobb buborékja ? minősíti a tekintélyes szaklap a jelenséget, és okkal teszi. Az alacsony kamatszint okozta korábbi likviditásbőség nagy része ugyanis a dotcomlufi kipukkanása után az ingatlanpiacon kötött ki, irreálissá pumpálva az ottani árakat. A kamatok emelkedésével azonban sorra érkeznek az intő jelek, amelyek arra figyelmeztetnek: csodák márpedig itt sincsenek, még akkor sem, ha az árak nem reagálnak olyan gyorsan és hatékonyan, mint egy koncentrált piacon, azaz a tőzsdén.
Bár a globális ingatlanbuborék fenyegető kipukkadása az egész világgazdaságra ? így közvetve a magyarra is ? súlyos következményekkel járhat, Magyarországon egyelőre nincs ok a pánikra ezen a területen. Még akkor sem, ha számos tényező utal arra mind lakóingatlanok, mind az irodák piacán, hogy a korábbi lendületes fejlődés megtorpan: bizonyos szegmensekben komoly túlkínálat van, a fejlesztések lassulnak, miközben a kereslet szűkülhet. Mindez nyilván a hozamok mérséklődéséhez vezet, de összeomlástól senki sem tart rövid távon. A fejlett országok példája ugyanakkor hozzásegíthet nálunk is leszámolni azzal a létező, hamis illúzióval, hogy az ingatlanárak csakis felfelé mehetnek.