Így vehet lakást féláron – a maffia-módszer

Ha valaki megveszi a 8,6 millió forintot érő lakást 3,6 millióért, és a bíróság 1 millió 560 ezer forint értékkülönbözet megfizetésére kötelezi, még mindig jól járt, különösen ha nem vizsgálják a mögöttes dolgokat.

Még 2000 augusztusában egy magánszemély megvette a tulajdonostól – a későbbi felperestől – 3,6 millió forintért a lakás át, azzal a kikötéssel, hogy az eladó 30 napon belül a vételáron visszavásárolhatja. Ez a technika a lakásmaffia sajátja, amikor is kölcsönt ad a rászorultnak, és egy másik szerződésben – mint biztosítékot – megveszi a lakását. Ez történt most is, és amikor az eladó nem vette vissza a lakását, a vevő továbbadta azt az év novemberében 6,8 millió forintért.

A volt eladó hamar észbe kapott, és a bírósághoz fordult, mondván, hogy a lakása csak egy kölcsön biztosítéka volt, és túl kevés vételárat kapott érte. Az elsőfokú bíróság egy év múlva pártfogó ügyvédet rendelt ki a felperes mellé, aki a kölcsönszerződés létét nem tudta bizonyítani, viszont kérte a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közti feltűnő aránytalanság megállapítását és a szerződés érvénytelenítését. Emellett kérte, hogy az eladó által állított 400 ezer forint kölcsön és a 3,6 millió forintos vételár közti különbözetet fizesse meg a vevő, aki itt már alperes volt.

Ezzel szemben az elsőfokú bíróság a 2000. augusztusi adásvételi szerződést érvényesnek nyilvánította és 1 millió 560 ezer forint vételár-különbözetet, valamint annak kamatait ítélte meg a felperes eladónak. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. “A felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a felek akarata valójában kölcsönszerződés megkötésére irányult volna. A bíróság szakértővel állapította meg a szerződéskori vélelmezett állapotot és az ebből adódó forgalmi értéket, ennek összegét a szakértő 8,6 millió forintban határozta meg, ehhez képest az ingatlan szerződésben kikötött 3,6 millió forint vételára esetén a feltűnő értékaránytalanságot megállapíthatónak találta a bíróság.”

A vesztes vevő fellebbezett az ítélet ellen, arra hivatkozva, hogy az alperes eladó még a per elején lekéste az egyéves határidőt, amíg az alacsony vételárra hivatkozhatott volna. “A megtámadásra vonatkozó kereseti kérelmét az egyéves határidőn túl, keresetmódosítással nyújtotta be, de ez a kérelem már elkésett. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság nem vizsgálhatta volna érdemben, hogy fennállt-e a szerződéskötéskor a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között a feltűnő értékkülönbség.” A másodfokú bíróság ezt akceptálta, és úgy döntött, hogy az eladónak nem jár semmi.

Az ügy – az eladó előterjesztésében – felülvizsgálatra került a Legfelsőbb Bírósághoz. Ez a bírói fórum az elsőfokú ítéletet tartotta meg hatályában, mivel a felperes már az elején hivatkozott arra, hogy túl olcsón lett a vevőé a lakás, így nincs jelentősége annak, hogy ezt jogi formulába csak egy éven túl foglalta a pártfogó ügyvéd. A végső ítélet 2009-ben született.