A panelprogram negyed százada

Nálunk 1967-ig kisebb mértékben hazai üzemek is gyártottak
paneleket lakóépületekhez. Ezt követően az átfogó nagy lakásépítési
programot hét szovjet és egy dán (Larsen-Nielsen) rendszerben
termelő házgyár tette lehetővé, ezek a fővárosban és vidéken (Győr,
Miskolc, Debrecen) egyaránt gyártották az elemeket. 1968-ban kezdte
meg működését a győri házgyár, melynek épületei a házgyári épületek
országos átlagához képest jobb színvonalat képviseltek. “Szovjet”
házgyárakról hamarosan már legfeljebb csak politikai értelemben
lehetett beszélni, hiszen a magyarországi fejlesztések (hőhídmentes
panelok, jobb illesztési hézagok stb.) eredményeképp lényegesen jobb
panelgyártás folyt hazánkban, mint a technológia származási helyén.

A házgyári és panelüzemi termelés keretében – amely 1966-ban
kezdődött, s 1992-ig tartott -, évente átlagosan 30-35 ezer házgyári
lakás épült meg típustervek alapján. E típustervek adaptálásával
jórészt szinte csak építész technikusok foglalkoztak. 1992-ig 508
ezer lakás épült nagypanelos építési móddal és további 287 ezer
egyéb iparosított eljárással. A panellakások 77 százaléka két
évtized alatt, 1970 és 1990 között épült fel. Panellakásban több
mint egymillió-háromszázötvenezer honfitársunk él, egyéb iparosított
technológiával épült lakásban pedig háromnegyed millióan laknak.
Vagyis a magyar lakosság egyötöde tér esténként nyugovóra panelfalak
között.

A házgyári lakásokkal sikerült enyhíteni a lakáshiányt. De csak
oly módon, hogy a hasznosság, a célszerűség elve volt elsőrendű – az
architektonikus kompozíció rovására. Magyarán: sivár lakótelepek,
szürke panelházrengetegek nőttek ki a földből. A házgyári panelokból
épített, fekvő hasáb alakú, többé-kevésbé tagolt homloksíkú
épülettömbök – a lift megtakarítása érdekében – nagy számban
rekedtek meg a negyedik emelet magasságában. Csak kevés otthon
alapterülete haladta meg a kétszobás lakás méretét (53
négyzetméter), így a sokgyermekes családok csak átmeneti megoldásnak
tekinthették új hajlékukat. (Budapesten a lakótelepi lakások átlagos
alapterülete kisebb, mint akár a megyei jogú, akár a kisebb
városokban.) Andor Béla (1937-2005) mérnöknek van nagy érdeme abban,
hogy a házgyárak az évek során áttérhettek (3,6 méterről 5,4
méterre) a nagyobb fesztávolságú födémelemek gyártására, és ennek
révén már valamivel jobb lakások épülhettek tömegesen.