Mélyrepülésben az építőipar. Van még hová süllyedni?

Csökkenő teljesítmény és alacsony nyereségszint jellemzi az építőipart. A szakma ezért sokat vár a kormány intézkedéseitől: a fizetési határidők csökkentésétől, a törvények átláthatóbbá tételétől és a szakképzés reformjától. Tolnay Tibort, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke erről az MR1-Kossuth Rádió műsorában beszélt.

Az idén februárban 300 építőipari cég ellen indult csődeljárás hazánkban, 410 vállalkozás pedig önmaga felszámolását kezdte meg. Ezek a mutatók a tavalyiakhoz képest emelkedtek. Az ágazat jövőjét aggályosnak látják a gazdasági elemzők, s még inkább a szakmabeliek.

Aggasztó az építőipar állapota, és a mélyrepülés már 2006 óta tart – mondta a Vasárnapi újságnak Tolnay Tibor, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke. Az elmúlt öt évben 40 százalékkal csökkent az építőipar teljesítménye és a kedvezőtlen folyamatot tovább rontotta az általános pénzügyi-gazdasági válság. Szembetűnő azonban, hogy Európa más országaiban a visszaesés csak a válság kezdetet óta volt jellemző, sőt, van ahol azóta már elindult a lassú növekedés is. Kiugróan jól teljesített például a Lengyel építőipar, ahol tavaly is 7 százalék körüli volt a növekedés.

Hogy idehaza miért köszöntött be előbb az építőipari recesszió, annak okaként Tolnay Tibor egyértelműen az akkori hibás kormányzást, illetve a rossz gazdaságpolitikai döntéseket jelölte meg. Régi tapasztalat ugyanis, hogy nemzetgazdaság helyzetét nagyon jól tükrözi az építőipar, amikor pedig inog a gazdaság, az azonnal magával viszi ezt az ágazatot is. Ez történt 2006-ban is.

Rossz döntés eredménye a körbetartozás

Innen datálódik a lánctartozások egyre súlyosbodó problémája is. Draskovics Tibor minisztersége idején vezették be ugyanis, a késleltetett ÁFA-visszafizetés intézményét. Az építőipar szereplői pedig joggal vethették fel: hogyha az államnak lehet késve fizetni, akkor mindenki másnak is szabad ezt. Ez a 400 milliárd forintos probléma, azóta is megoldatlan kérdés. A szövetség vezetője úgy fogalmazott: tisztában vannak a költségvetés helyzetével és megértik, hogy az állami megrendelések száma számottevően nem fog növekedni. Ha azonban az állam, a kormány olyan intézkedéseket hoz, amelyekkel jó példát mutat a gazdaság szereplőinek, akkor megtette azt, ami jelen szituációban elvárható tőle.

A késve fizetés sajnos gyakorlat az uniós pályázatokból bonyolódó beruházásoknál is. Gyakori, hogy 4-5 hónapos a késés, ezt pedig a legtöbb vállalkozásnak elviselhetetlenül hosszú idő.

Nagyon sokat vár ezen okok miatt a szakma az új közbeszerzési törvénytől, amely legfeljebb 45 napos fizetési határidőt rögzít majd. Ez kihat majd a magánszférára is – véli Tolnay – hiszen ugyanez a határidő érvényesíthető lesz majd a privát beruházásokra is.

Egyszerűsítik a szabályozást

Régi gondja az építőiparnak a túlbonyolított, átláthatatlan szabályozás. Ennek feloldására két munkacsoport is alakult – egyik a belügyi- másik a nemzetgazdasági tárcánál – amelyik a jogszabályok összehangolásával és egyszerűsítésével foglalkozik. A remények szerint ez a külföldi építtetőknek és beruházóknak átláthatóbb viszonyokat, a magyaroknak pedig rövidebb ügyintézési határidőket jelent majd.

Tavaly 4 százalék volt az átlagos árszínvonal-növekedés, ebből az építőipar mindössze 1 százalékot tudott realizálni. Emiatt a vállalkozások egy-egy munkát irreális feltételek között vállalnak el, gyakran elfogadják a ráfizetést is, a hosszú távú működőképesség fenntartása érdekében. Az ágazatban a nyereségszint ma mindössze egy-másfél százalék.

Elvándorolhat a szakképzett munkaerő

Hamarosan megnyílik több nyugat-európai ország munkaerőpiaca a magyar szakemberek előtt. Ez rengeteg jól képzett ember vihet el – mondja Tolnay Tibor – igaz, a folyamat más most is tart, hiszen egyre többen vállalnak munkát Németországban.

Azt, hogy ez ne okozzon szakemberhiányt idehaza, nem a keleti munkavállalók beengedésével kell megoldani, hanem a szakképzés bővítésével és a szakmai színvonal emelésével. Erre megvan a kormányzati szándék.