Kína az összeomlás szélén- sok az ingatlanlufijuk

És ha a kínai motor is leállna? A cím a párizsi Le Monde gazdasági mellékletének összeállítását vezeti be, amely több írásban is foglalkozik az elszabadult hitelezés idei visszafogásának okaival és lehetséges következményeivel. A lap nem zárja ki egy nagyobb pénzügyi válság lehetőségét sem.

A kockázat illusztrálására dél-kínai Csiangszu (Jiangsu) tartományban lévő Sicsi (Shiji) esetét idézi a lap pekingi elemzése. A kínai sajtóban “a BMW-k városának” elkeresztelt település utcáit hirtelen német luxusautók özönlötték el, miután egy vállalkozó havi 10 százalékos kamatot kínált a városka lakóinak betéteiért, s az így gyűjtött pénzt a térség beruházóinak kölcsönözte tovább. Az utóbbiak földet vásároltak a helyi kormányzattól és lázas lakásépítkezésbe fogtak – amíg egyes adósok csődbe nem mentek. A piramisjáték-szerű spekuláció összeomlott, a 2000 fős település lakóinak pénze elúszott, a kalandra most az üresen maradt épületek emlékeztetnek. A buborékok egyre gyakoribbak az ingatlanpiacon, de a művészeti-, az elefántcsont- vagy a jáde-kereskedelemben is. A róluk szóló híradások sokasodásában közrejátszhat, hogy alátámasztják a központi kormány ismételt és már bizonyos eredményeket elért törekvését a – korábban Peking által is ösztönzött, ám sok helyen felelőtlenné vált – hitelezés megfékezésére.

A likviditások bősége ellenére a kínai bankok sorra korlátozzák kölcsöneiket, a szabályozó hatóságok fokozottan ellenőriznek, a piac lehűtésére a nagyvárosokban csökkentették a nem rezidensek és a már több lakással rendelkező tulajdonosok ingatlanvásárlási lehetőségeit. Sanghajban, Pekingben és Kantonban és más megalopoliszokban az árak visszaestek. Csang Hszin (Zhang Xin), a Soho ingatlanberuházó vezetője nemrég arról panaszkodott, hogy a luxusrezidenciák szegmense 17 éve nem volt a jelenlegihez fogható nehéz helyzetben. A belső területek nagyvárosaiban viszont  az árak tovább nőnek, bár ott is lassabban, mint 2010-ben – akár össze is omolhatnak, hiszen 2008-ban, az olimpiai játékok után az ingatlanárak egyszer már erőteljesen csökkentek. Sok közgazdász viszont azt tartja, hogy a kínaiak az infláció által veszélyeztetett megtakarításaikat még mindig a kőbe, az ingatlanokba befektetve érzik biztonságban. Ezért Csang Hszin bízik abban, hogy akárcsak a 2008-as pénzügyi válság idején, Peking ismét lazítani fog a szabályokon. A gyenge láncszemet a belső-kínai nagyvárosok “Dél-Európája” jelenti. A helyi hatóságok hatalmas rejtett tartozásokat halmoztak fel – nevezetesen azóta, hogy két éve, amikor Peking a világválság hatásainak ellensúlyozása végett erre ösztönözte őket, mindenfelé nagy beruházásokba fogtak.

A chicagói Northwestern University professzora, Victor Shih szerint az implicit hatósági garanciákkal rendelkező ad hoc “helyi beruházási társulások” hivatalosan 10 700 milliárd jüant (1250 miliárd eurót) elérő adóssága ennek az összegnek a dupláját is elérheti. A sanghaji Standard Chartered bank júliusban leszögezte: a kínai bankok mérlegében a helyi beruházási társulások és az óriási hitelekben részesült államvasutak  együtt legalább 9000 milliárd jüan (a GDP 22 százaléka) kétes adósságot halmoztak fel, amelynek visszafizetése felette bizonytalan. Az Unirule pekingi független gazdaságkutató szerint “a helyzet talán súlyosabb, mint Amerikában és Európában: az eladósodási problémák azzal magyarázhatók, hogy Kínában egy (helyi) kormányzat könnyen létrehozhat egy céget, amelynek aztán könnyen hitelezhet egy bank”. A nagy állami vállalatok könnyen jutnak finanszírozáshoz, és a gigantikus projektek hatékonysága kétes. A Le Monde minderre utalva úgy fogalmaz, hogy Kína “görög szindrómát” él meg. A 2008-as gazdaságösztönző megaterv mintegy felét a bankokon keresztül földeladásokkal finanszírozták, utakat, metróvonalakat, konferenciaközpontokat és repülőtereket építettek. Jellemző az igen gazdag városnak számító Hangcsou (Hangzhou) helyzete: dinamikus projektjeinek mintegy 87 százalékát a földek eladásából fedezték, viszont az ebből a forrásból származó bevétele idén 40 százalékkal elmarad a tavalyitól, mivel fogy a beépíthető földterület.

Augusztusban több tartomány is közzétette eladósodásának mértékét. A milliárdosok paradicsomának számító Hajnan (Hainan) szigete, a listavezető, a 93 százalékos aránnyal. Azóta sürgősen új tőkét injekcióznak oda, ahol a felvett hiteleknek nincs megfelelő garanciája, és az elvben visszaszerezhetetlen kintlévőségeket jobb kategóriába minősítik át. Ez azonban nem változtat azon, hogy – mint a kínai számvevőszék egyik tanulmánya jelezte – a kínai adósságállomány főösszegének mintegy negyede, 2600 milliárd jüan 2011-ben jár le, a Standard Chartered tanulmánya szerint pedig az adósságszolgálat országosan havi 50-60 milliárd jüan. Az összes kínai köztartozások a GDP 68 százalékára rúgnak. A föld-eladásokból eredő legnagyobb bevétel idén száz milliárd jüan volt egy hónapban, de akár 20 százalékkal is csökkenhet. A helyi költségvetéseknek ez a fő forrása, mivel az adóbevételeket a pekingi központi költségvetésbe utalják. Hu Su-li (Hu Shuli), a Caixin gazdasági portál liberális szemléletűnek tartott főszerkesztője szerint a központi kormány hitelkiáramlást fékező intézkedéseinek hatékonysága korlátozott, mivel Kínában a politikai szempontok előbbre valók a piaci meggondolásoknál. Hu asszony szerint megismétlődhet a 2005 évi eljárás, amikor a kormány sorozatosan feltőkésítette nagy bankjait, ami viszont a felelőtlenséget bátoríthatja – és növeli a máris nagyobb inflációt. A jövőre esedékes őrségváltó pártkongresszus előtt így a gazdaság aláaknázott terepnek tűnik – írta a Le Monde gazdagon dokumentált összeállításában.