A válság hatása a logisztikai piacra

Interjú Dr. Chikán Attila közgazdásszal, a Corvinus Egyetem professzorával. Két nap alatt két leminősítés: március 30.-án az S&P hitelminősítő “BBB mínusz”-ra csökkentette Magyarország hosszú lejárati szuverén adósságának osztályzatát,….

… majd a hónap utolsó napján a Moody’s rontotta le egy fokozattal besorolásunkat, további leminősítést is kilátásba helyezve. Dr. Chikán Attilával – többek között – az előzményekről, a kialakult helyzetről, a válság logisztikai szektort érintő kérdéseiről beszélgettünk.

A válság miatt – a legújabb felmérések szerint – a vártnál jelentősebb termeléscsökkenés várható a 2009-es évben. Milyen mértékű visszaesésre lehet számítani a logisztikai szolgáltatások igénybevételével kapcsolatban?
Arról, hogy mekkora lesz a termelés visszaesése, különböző vélemények vannak, az értékek elég nagy határok között mozognak. A negatív tendencia a különböző gazdasági ágakban eltérő, összességében a szakértők most a GDP 5-6% csökkenésével számolnak, de ez valószínűleg a minimális visszaesés. Mivel ezen belül az ipari termelés még jobban esik vissza, fel kell készülni a logisztikai szolgáltatások iránti kereslet jelentős csökkenésére is, ez a logisztikai szolgáltatók megbízásainak visszaesésében jelenik meg. Azt hiszem tehát, hogy összességében a logisztika legalább annyira meg fogja szenvedni a válságot, mint egy átlagos magyar iparág.

Jelentheti-e azt, hogy a minőségi szolgáltatások jobban előtérbe kerülnek?
A jelenlegi helyzetben két szempont van: az egyik, hogy a cégek költséget akarnak csökkenteni. Ilyenkor csak az számít, hogy az áru jusson el a rendeltetési helyére. A másik szempont viszont az, hogy az adott vállalat szelektál, ebben az esetben a minőségi szolgáltatások iránti igény nő meg. Mind a két variáció vegyesen fordul elő; az azonban biztos, hogy ez az időszak nem kedvez a logisztikai szolgáltatás bővülésének. Azt el lehet mondani, hogy azok a logisztikai szolgáltatók fognak jól kijönni a válságból, akik most fejlesztenek, kihasználva azt a lehetőséget, hogy van szabad munkaerő, hogy az ingatlanárak lefelé mennek. Aki most ügyesen befektet, és kihasználja a lehetőségeket- cégek felvásárlása, olcsó járművétel-, aki relatíve tőkeerős, annak a válság utáni időszak komoly lehetőséget jelent.

Ezek szerint az “előremenekülés” a legfontosabb a jelenlegi helyzetben?
Aki megteheti,annak mindenképp erre kell berendezkednie. Persze az egész magyar belgazdasági helyzetnek az egyik fő problémája a finanszírozási források hiánya: akinek nincsen pénze, annak hiába lenne jó vétel valami, hogyha nem tudja kifizetni. A késedelmes fizetések tovább nehezítik a helyzetet, tehát általában véve nem lehet azt mondani, hogy javulna a cégek helyzete, csupán arra szeretnék utalni, hogy akiknek van ilyen lehetőségük, azok fognak megerősödve kikerülni a válságból. Ilyenkor nyilvánvalóan előáll egy szelekció is a cégek között.

Melyek azok az ipari területek, amelyek csökkenő termelése közvetlenül hat a logisztikai teljesítményre?
Kiemelkedő az autógyártás és autóalkatrész-gyártás egész Európában, sőt az egész világon. Ez nagyon nagy mértékben visszaesik, és mivel ez egy kifejezetten szállításigényes iparág, ennek biztos, hogy nagy hatása lesz az összlogisztikai teljesítményre. Jelentős a visszaesés az elektronikai ipar különböző alágazatainál, mely – bár kevésbé szállításigényes – szintén negatív hatással van a logisztikai piacra.

Számos szektorban túltermelési válságról beszélnek. Mennyire növeli meg ez a tény a készletgazdálkodás jelentőségét?
Ugyan erről beszélnek, de én azt gondolom, hogy nagyon kevés olyan cég van, amelyik most bátran belevág a készletnövekedésbe. Nem szabad elfelejteni, hogy a készleteket is finanszírozni kell: azzal, hogy ott van az áru a raktár sarkában együtt jár a finanszírozási igény is. Nagyon merész stratégiát folytat az, aki a foglalkoztatás fenntartása érdekében, vagy bármilyen más okból késztermék készletbe fektet.

Mennyire látja versenyképesnek a magyar logisztikai szolgáltatókat a határon túli szolgáltatókhoz képest?
Ez egy nagyon régi probléma: pillanatnyilag nincs még komoly versenybeli különbség a magyar és a környező országok logisztikai szolgáltatói között. Van néhány magyar cég, akik nemzetközileg komoly sikereket érnek el, de ahhoz, hogy ez fennmaradjon, ahhoz szükség volna a logisztikának arra a komplex fejlesztésére, amit a Logisztikai Egyeztető Fórum hosszú ideje szorgalmaz. Fontos lenne, hogy ezeket a szolgáltatásokat a maguk komplexitásában kezelje a gazdasági szabályozás, a vámolástól az ügyintézésen át megteremtse a feltételeit annak, hogy ezek a cégek versenyképesek tudjanak maradni. Ma még nem ment el a hajó a versenyképesség szempontjából, de egy-két évvel ezelőtt jobban álltunk, romlik itt is a tendencia.

Milyen mértékben járulhatnak hozzá a versenyképességhez a logisztikai szolgáltatók részére kiírt pályázatok?
A pályázatokkal kapcsolatban ezen a területen nem a pénzhiány a probléma. Két dolog van: az egyik – amiről logisztikai szolgáltatók folyamatosan panaszkodnak -, hogy a kiírási feltételek nem eléggé testreszabottak az adott feladatra. Ezzel kapcsolatban a Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség próbálja a feltételeket változtatni annak érdekében, hogy a cégek jobban tudjanak pályázni. Korábban például feltétel volt az, hogy egy meghatározott fejlődést kellett valamennyi ideig produkálni: a jelenlegi gazdasági helyzetben ennek nehéz lenne megfelelni. A bürokrácia csökkentése érdekében is történtek már lépések, de azzal, hogy bizonytalanná vált a piac, a fejlesztési cél vált bizonytalanabbá, ezért is kevesebb a pályázati igénybevétel.

A logisztika fogalmát még nagyon sokszor rosszul értelmezik: a fuvarozással, a közúthálózattal hozzák összefüggésbe. Változott-e ez az utóbbi időben, a Logisztikai Egyeztető Fórumnak sikerült-e előrébbjutnia a fogalom tisztázásában?
Évek óta “bombázzuk” a Minisztériumot és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget arra vonatkozólag, hogy a logisztika kapja meg azt a helyet, szerepet, ami a gazdaságban betöltött súlyának megfelel a fejlesztések szempontjából is. Ebben értünk el eredményeket, mert szemléletileg már eljutott oda a Minisztérium vezetése, hogy ezt tényleg fontosnak tekintsék, de sajnos a gyakorlatban nagyon kevés történik, mert az apparátusban nincs a helyén a dolog. Ehhez több minisztérium együttműködésére lenne szükség, és ahhoz, hogy ez megfelelő hatáskörű szervezet legyen, egy szakállamtitkári képviselet létrehozása fontos lenne.

Változik-e a körülményekkel együtt a megrendelői kör és a logisztikai munka jellege iránti kereslet?
A jellege nem igazán változik, az igény viszont differenciálódik, az elemi szolgáltatástól a minőségi szolgáltatásig. Valószínű, hogy ilyen szempontból széthúzódik a piac, a mennyiségi igény együtt csökken a termeléssel. A logisztika ilyen szempontból nem önálló funkció.

Milyen helyzetben vagyunk, mennyire érintenek bennünket a válság negatív hatásai a többi európai országhoz képest?
A különböző országok nagyon eltérő helyzetben vannak: mi azok közé tartozunk, akiket Európán belül a legrosszabbul érintettek a gazdasági változások, éspedig azért, mert mi már akkor válságban voltunk, amikor a nemzetközi válság még el sem kezdődött. Akkor is nehéz helyzetben lennénk, ha ezek a nemzetközi gazdasági folyamatok nem indulnak el, ezt azért jó tudomásul venni. Az elmúlt néhány év gazdaságpolitikája – és ezt ma már pártállásra való tekintet nélkül mindenki elismeri – elhibázott volt. Rossz irányba meneteltünk éveken keresztül, nem léptük meg azokat a lépéseket, amiket meg kellett volna. Láztól legyengült állapotban kaptuk a pofont a világgazdaságtól, ezért nyilván jobban legyengít minket, mint azt, aki jó erőben volt.

Ez azt jelenti, hogy a volt keleti blokkba tartozó, az Európai Unióba belépett országokhoz képest nagyon le vagyunk maradva és ez a rés egyre növekszik.
A Versenyképesség Kutató Központban kollégáimmal együtt főként Magyarország versenyképességét vizsgáljuk és sajnos elkeserítő a helyzet: a Világgazdasági Fórum – a legtekintélyesebb szervezet azok közül, amelyek globális rangsorokat állítanak fel országok között versenyképesség szempontjából – rangsorában 2001-ben a versenytárs országok között Magyarország az első helyen szerepelt, és a globális rangsorban 28. volt. 2002-től kezdődően – egy év kivételével, amikor nem változott a helyezésünk – minden évben egy ország elénk került, 2007-ben már 47.-ek voltunk, az utolsó helyre kerültünk.

Tehát 6 év alatt az elsőkből az utolsók lettünk, és a globális rangsorban 19 helyet estünk, de akkor még a köztünk és az előttünk lévő utolsó versenytárs ország között csak néhány hely különbség volt. 2008-ra leestünk a 47. helyről a 62. helyre és akkor már tizenhat hely volt Magyarország és az előtte lévő volt szocialista ország között. Azt a hasonlatot szoktam használni – valamikor hosszútávfutó voltam-, hogy amíg bolyban futnak a versenyzők, addig lényegében mindegy, hogy melyik van a boly elején és végén, mert akármelyik megnyerheti a versenyt, de ha valaki elkezd leszakadni, akkor már nagyon-nagyon ritka, hogy beéri a többieket és jó helyen végez.

Milyen változásokra van szükség Ön szerint, hogy ez a gyors lecsúszás megálljon, és ne folytatódjék tovább a lemaradás?
Ennek sok feltétele van, de a legalapvetőbb az, hogy megvalósuljon a politikai stabilitás, amit ma már leginkább előrehozott választásokkal lehetne elérni: egy közbeeső kormány hihetetlenül nehéz helyzetbe kerülhet. Mindig hangsúlyozom, hogy a nehéz gazdaságpolitikai lépéseket kormányváltás nélkül is, meg azzal is végre kell hajtani, és ez áldozatokkal fog járni. A helyzetünket már elszúrtuk, benne ülünk a slamasztika kellős közepében és onnan kellene kijutnunk. Ha dagasztjuk a sarat, ahelyett, hogy megpróbálnánk kimászni belőle, akkor egyre mélyebbre süllyedünk benne.

Fontos lenne tudomásul venni azt is, hogy a nagyvállalkozások mellett a kis és középvállalkozásokat is fenn kell tartani. Ami Magyarországon – és más volt szocialista országban is – fő probléma ebből a szempontból, hogy a kapcsolat közöttük nem szerves, hogy nő a kettészakadás a magas technológiájú, relatíve nagy termelékenységű multinacionális cégek és az alacsony technológiai fejlettségű, amolyan “magyarosan” működő kis-középvállalatok között. Néhány évvel ezelőtt a mi versenyképességi felméréseink azt mutatták, hogy volt egy olyan kis-középvállalati réteg középen, akinek nagyon jó lehetősége volt arra, hogy hidat teremtsen a két szféra között: ennek az esélye romlik tragikusan. Tanulmányainkban már évekkel ezelőtt hangsúlyoztuk, hogy a közepes vállalatok fejlesztésére kell a fő hangsúlyt helyezni, mert azok lehetnek az oszlopai a magyar gazdaságfejlesztésnek. Ha ezeknek az esélyeit rontjuk, az egész gazdaság esélyeit rontjuk vele.

A megszorítás a túléléshez kell, ahhoz, hogy a fejünk a víz felett maradjon, de ebből még nem lesz kibontakozás: ahhoz arra van szükség, hogy olyan intézkedések történjenek, amelyek beindítják a növekedést. Meg kell oldani a foglalkoztatás szélesítését, ehhez kell a külső kereslet, az export piacaink felélénkülése. A kibontakozásnak tehát a külső feltételei sem jók, ezek is fékezik: benne vagyunk egy lefelé menő spirálban, ezt kellene minél előbb megállítani. Ennek ellenére megvan a technikája és az esélye annak, hogy az ország kilábaljon a válságból, ez az idő azonban nem egy év, nem is kettő: több év. De ha el sem indulunk, akkor sosem fogunk kilábalni.

Évekkel ezelőtt szó volt arról, hogy van esély arra, hogy Magyarország logisztikai központ legyen. Milyen megítélés alá esik most ez a kérdés?
Ma már nem mondjuk azt, hogy kiemelten fontos logisztikai központ leszünk: ott tartunk, hogy az is célfeladat, hogy megfelelő szinten bekapcsolódjunk a nemzetközi áramlásokba. Miután nem történtek meg azok a fejlesztések, amiknek kellett volna, most már arra kell figyelnünk, hogy ne kerüljenek meg bennünket; tehát ahelyett, hogy a pozitív következményeket élvezni tudnánk, arra kell törekednünk, hogy a negatív hatásokat elkerüljük. Erre még van esély, nem kell kétségbeesni, hanem csinálni kellene a dolgokat, és ha megfelelő lenne a gazdasági környezet egésze, akkor a logisztikai fejlesztéseknek még mindig megvolna a realitása. A gazdaságban gyakran előfordul, hogy a nagyon hátrányos helyzet – hogyha megfelelőképpen van kezelve – átfordítható előnyösre.

A nehéz körülmények ellenére kulcságazat marad-e a logisztika?
Az nem lehet, hogy a logisztika ne legyen kulcságazat. Nyilvánvaló, hogy a globalizáció folytatódik, de hogy visszafogottabban, szabályozottabban fog menni, az biztos: a nemzetközi logisztikai feladatok ugyanúgy meglesznek, a minőségi követelmények viszont folyamatosan nőni fognak. Meg vagyok győződve, hogy a mai 10% körüli értékről emelkedni fog a logisztika részesedése a GDP termelésből.