M?emlék lakások a kampányban és azon kívül

A budai Várban lakók örömmel megvennék lakásaikat – a “várlakások” magánítása az elmúlt napokban kampányté- mává vált.

A budai Várban körülbelül száz műemlék épületet és abban nyolcszázharminc lakást érint még mindig az elidegenítési tilalom, amely miatt a lakók nem válhatnak tulajdonossá. Pontosabban: máig nincs meghatározva az a feltételrendszer, amelynek teljesítése után a bérlők megvehetnék a lakásokat. Ez az igazi oka a mindeddig elmaradt privatizációnak. Pedig vételi szándékukat már 1993-ban kinyilvánították a vári lakosok.

A privatizáció feltételei ma már általában nem olyan kedvezőek, mint tizenöt éve. A “hoppon” maradt lakók most az április 1-jén életbe lépő, módosított lakástörvény következményeitől félnek, amely szigorítja a bérleti viszonyt és az elidegenítést. Pontosabban lehetővé teszi a szigorítást.

A vári lakások eladása mára kampánytémává vált. Kóka János gazdasági miniszter, a várkerület SZDSZ-es képviselőjelöltje az utóbbi hetekben nagypolitikusi lendülettel vetette bele magát a kérdés megoldásába. Bár néha úgy tűnik, nem látja át még részleteiben az ügyet, ám az alapján, amit lát, a privatizáció elmaradásának felelősségét a fideszes Nagy Gábor Tamás polgármesternek, választási riválisának nyakába varrná.

A napokban lakossági fórumot hívott össze a Magyar Kultúra Házába, ellenfele meghívása nélkül. Ott volt viszont Eger SZDSZ-es alpolgármestere, Horuczi Csaba, aki elmondta: náluk rég lezajlott a privatizáció a történelmi városrészben, s így újulhatott meg belvárosuk. A lakók a valós érték 60 százalékáért kaphatták meg lakásaikat. És kilencven százalékban a korábbi bérlők maradtak, a lakosság nem cserélődött ki.

A miniszter átléphetőnek gondolja a vári privatizáció akadályait, csak akarat kérdésének tartja. Mert az eladás nem ellenkezik a fennálló törvényekkel, s őt minden érintett hivatal vezetője biztosította: elvileg mehet a privatizáció. A Nemzeti Kulturális Örökség minisztere rábólintott. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, Varga Kálmán is írásba adta (amit egyébként hat évvel ezelőtt már elődje, Cselovszki Zoltán is kinyilvánított): hivatala kész hozzájárulni a magánosításhoz – amenynyiben a társasházi alapító okiratokba beépül a házak alatti barlangok hozzáférhetőségét biztosító szolgalmi jog, és elkészül az érintett épületek műemlékvédelmi dokumentációja. Sőt az eladások támogatásáról biztosította levelében Nagy Gábor Tamás is azzal, hogy további vizsgálódást, állami jogalkotói közreműködést tart szükségesnek.

De hát miért nem történik akkor semmi? – kérdi Kóka János. Szerinte az önkormányzatnak fel kell vennie munkarendjébe a privatizációt. Rendeletet kell alkotnia róla. Ezzel kell kinyilvánítania, hogy valóban helyesli a lakások eladását.

A fórum résztvevői az április 1-jén hatályba lépő új lakástörvény miatt csapdában érzik magukat. Szerintük az életbe lépő törvény befejezettnek tekinti a privatizációt, őket pedig úgy kezeli majd, mint akik meg sem akarták venni lakásaikat. Félnek, hogy eddigi nyomott lakbéreik piaci alapúvá válnak, hisz erre lehetőséget ad az új szabályozás. Kóka János megnyugtatta a lakókat: a vétel lehetősége továbbra is fennmarad, s ha kell, törvénymódosítási javaslatot fog benyújtani a vári lakosok érdekében.

Nagy Gábor Tamás a fórumon elhangzottakról lapunknak elmondta: a vári műemlék lakások eladása nem olyan egyszerű ügy, mint amilyennek egy messziről jött ember látja. A világörökségi védettség alatt álló műemléki épületegyüttest az önkormányzat annak idején azzal a feltétellel kapta meg, hogy elidegenítése nem lehetséges, társasházzá nem alakíthatóak és az önkormányzati tulajdont fenn kell tartani. Vannak továbbá olyan problémák, amelyek csak állami szinten oldhatók meg. Az államnak finanszíroznia kellene például a házak alatti barlangrendszer pontos felmérését, ami alapvető lenne a megnyugtató privatizáció érdekében.

Elmondta, a lakbért nem szándékoznak piaci mértékűvé tenni, hiszen sok idős ember lakik évtizedek óta a Várban. Nagy Gábor Tamás véleménye szerint az önkormányzatnak és az államnak mindenképpen közösen kell szerepet vállalnia a vári polgárnegyed megóvásában és karbantartásában. Azt mindenképpen elkerülendőnek tartja, hogy a budai Vár az ingatlanspekuláció terepévé váljon, és egyes milliárdos vállalkozók a későbbi busás haszon reményében felvásárolhassák a lakásokat.

Mindezek mellett elképzelhetőnek tartja a magánosítást, de hangsúlyozza: ennek feltételeit a KÖH, valamint a kulturális minisztérium szabhatja meg. A szakértők egyébként évek óta vizsgálják a magánkézbe adás lehetőségét, és a polgármester úgy véli, veszélyes, ha a már folyó szakértői munkát rövid távú politikai haszon érdekében kampánycélokra használják fel.