Magyarországon nincs közlekedéspolitika!

Szalma Botond Mahosz-elnök keserű szavai a magyar hajózás és a döntéshozók viszonyáról.

Engedje meg, hogy rögtön a Constanţai konferenciával kapcsolatos személyes benyomással kezdjem az interjút! Közutas vagy vasúti fórumokkal összehasonlítva, amikor a hajósok kezdenek el beszélni a saját problémáikról, mindig egyfajta sértettséget vagy meg nem értettséget érzek a hangjukban. Kire haragszanak tulajdonképpen a jelenlegi közlekedéspolitikai helyzetben?

Van egy nagyon fontos dolog: nincs közlekedéspolitikánk – én erre haragszom. Magyarországon húsz éve nincs közlekedéspolitika. Húsz év alatt 13 közlekedési miniszterünk volt, és volt legalább öt év, amikor nem volt közlekedési minisztériumunk – ahogy most sincs. Ez botrány, ilyen sötétségben Európa egyetlen országa sem él a közlekedés szempontjából. A hajósok azért mérgesek, mert egy több száz, több ezer éves szakmát negligálnak Európa kellős közepén.

Magyarország megkerülhető a levegőben repülővel, a szárazföldön kerékpárral, vonattal, autóval. Egyedül a vízi közlekedésben nem vagyunk megkerülhetők, a Duna már Szent István idejében is Magyarországon folyt át. Az, hogy a hajózás nem kapja meg a súlyának megfelelő segítséget, elképesztő szakmai dilettantizmusra utal a döntéshozók szempontjából.

Érdemes megnézni egyszer az interneten, hogy az utóbbi húsz évben milyen programok indultak a Dunával kapcsolatban. Európai és hazai tervek, fejlesztési programok, stratégiák, koncepciók minden mennyiségben; Széchenyi Terv, Új Magyarország Fejlesztési Terv és még sorolhatnám. Semmit nem csináltunk meg belőlük. Kiváló példa a Duna Stratégia, aminek jelszava lehetne az „arccal a hajózás és a vasút felé!”, és ahol ezek után a közlekedéssel foglalkozó munkacsoportba sikerült delegálnunk egy közutas szakértőt. A Duna Stratégiából egyébként két dolgot hagytak ki: a Dunát és a stratégiát.

További részletek >