A magyar élelmiszeripar óriási lehetősége

Noha az egykori Szovjetunióban mindig is sokra becsülték a magyar élelmiszereket, a rendszerváltás után nem sikerült tovább bővíteni ezt a hagyományosan kedvező relációt export tekintetében. Pedig a következő években még ennél is nagyobb lehetőség kínálkozik a magyar élelmiszeripar számára, állítja a Creative Expert Consulting üzlet- és kereskedelemfejlesztési tanácsadócég saját ügyfélportfoliójának és kereskedelmi kirendeltségeinek tapasztalataira alapozva.

 Az egykoron „a KGST éléskamrája” szerepre törő magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar a rendszerváltást közismerten megszenvedte. Elsősorban politikai, másodsorban hatékonysági okok miatt harmadával esett vissza a kibocsátás, ezen belül is elsorvadtak az Oroszországgal és a volt szovjet tagállamokkal fenntartott ágazati kereskedelmi kapcsolatok. „Szakértők tömege figyelmeztetett már arra, hogy hiba volt felégetni ezeket a hidakat, ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy a kilencvenes években fizetőképességi problémákkal is küzdöttek ezek a partnerek, nem egyszer mindkét oldalon, tehát a magyar és a külföldi partner esetében is.” – mondja Füzesi Attila, a Creative Expert Consulting Kft. (CEC) ügyvezetője.

Az elsősorban magyar vállalkozások termékeinek piacot és vevőt kereső tanácsadócégnél az utóbbi évben ugrásszerűen nőtt az élelmiszeripari ügyfelek részéről az érdeklődés. „Ráadásul azt tapasztaljuk, hogy éppen ezekkel az ügyfelekkel járunk legjobban, mert jó esélyekkel találhatunk nekik olyan vevőt, akiknek eladhatják termékeiket, amennyiben kielégítő volumenben, jó minőségben tudnak exportálni a szakértői felkészítésünk után” – mondja a CEC ügyvezetője. A társaság élelmiszeripari portfoliójában édesvízi haltenyésztőtől prémium pálinkamárkán át édesipari és malomipari berendezések gyártóiig mindenféle cég megtalálható, akiket sikeresen juttattak külföldi megrendelésekhez. A társaság a szeptember 18 és 22. között megrendezett Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon saját standján várja az exportlehetőségek iránt érdeklődőket.

Miért éppen Ázsia?

A felfutásra a régió gazdasági folyamatait követő demográfiai trendek adnak magyarázatot: a volt szovjet tagállamokban (pl Ukrajna vagy Kazahsztán), illetve Kínában és Oroszországban is az elmúlt évek gazdasági növekedése nyomán megerősödött a felső és középosztály. Kínában például a legalább évi 25 ezer dollárból gazdálkodó háztartások aránya előrejelzések szerint 11-ről 43 százalékra ugrik 2020-ig. Ebben a közép-ázsiai térségben jelenleg – kategorizálástól függően – mintegy 200-500 milliósra tehető közép- és felsőréteg a fogyasztásában – és azon belül is az étkezési szokásaiban – hamar átvette azokat a jellemzőket, amiket a nyugati társadalmakban már évtizedek óta megfigyelhettünk. „Egyre tudatosabbak, egyre fontosabbak nekik a minőségi élelmiszerek, keresik a természetes alapanyagokat és a hiteles gyártókat, és kezdik fenntartásokkal kezelni az élelmiszeripar multinacionális cégeinek tevékenységét. Ez a trend kifejezetten kedvez a magyar gyártóknak, közülük is a minőségi és prémium márkáknak.” – állítja Füzesi Attila. Az ügyvezető előrejelzése szerint az OMÉK-on is megfigyelhető lesz a keleti piacok felé orientálódó termelők és feldolgozók növekvő aktivitása, illetve a még nem exportáló cégek részéről megnövekvő érdeklődés a lehetőségek kihasználására.

Magyarországnak ebben a folyamatban több előnye is származik: egyfelől természetesen segít a múlt emléke. Meglepően jó az ismertsége és a megítélése a magyar élelmiszereknek, nem meglepő például, hogy a G20-ak Szentpéterváron megrendezett találkozóján Zwack Unicum és tokaji bor is került a küldöttségek asztalára. Másfelől földrajzi helyzete, viszonylagos közelsége, és természeti adottságai is szerepet játszanak abban, hogy jó áron és jó minőségben lehetséges szállítani ezekbe az országokba félkész, vagy jó minőségű feldolgozott élelmiszert. Harmadrészt, az élelmiszeripart kiszolgáló gépipari és szolgáltatói fejlesztések területén is vannak magyar cégeknek lehetőségek, hiszen a nyugati színvonalat a multikénál olcsóbban, mégis bőséges tapasztalat birtokában képesek kivitelezni, helyi adottságokhoz szabni egy-egy nagyberuházás lebonyolításában közreműködve.

 „Az élelmiszeripari szektorban egyedüli nehézség továbbra is a szétaprózottság, és az alacsony együttműködési hajlandóság. A magyar élelmiszeriparban az összkibocsátásához viszonyítva arányaiban sokkal több cég van jelen, mint európai versenytársainál. Ez is azt támasztja alá, hogy elsősorban a kisebb kibocsátási mennyiségeket igénylő prémium-szegmensben van inkább keresnivalónk” – mondja Füzesi Attila. Miközben Franciaországban mintegy tízezer cég termel mindösszesen 150milliárd eurót, addig Magyarországon 6500 cég összesített termelése ennek tizedét sem éri el. Finnország kevesebb mint negyedannyi (1900) élelmiszeripari céggel is többet (11milliárd eurot) termel mint a magyar élelmiszeripar.

Tegyük hozzá, hogy ami réspiaci igényt jelent Ázsiában, az idehaza így is óriási volumennek számít, aminek kiszolgálására előre fel kell készülni, nem okozhatunk csalódást rögtön az első megrendelőnek” – érzékelteti a léptékeket Füzesi Attila.