Ismét eladó a Párizsi Udvar

Budapest egyik legszebb, historizáló és szecessziós jegyeket őrző palotája nemrégiben azzal került a média figyelmének középpontjába, hogy az V. kerületi önkormányzat más épületekkel együtt értékesíteni kívánja.

2010-ben egyszer már felröppent a hír, hogy elkelt ez az épület – akkor egy csomagban három épületet “dobtak piacra”: a Klotild-palotát, a Párizsi udvart és a Szent István téren lévő Magyar Vendéglátóipari Múzeumot. Úgy tűnt, az eladás akkor sikeresen lezajlott és a tulajdonos az SCD Group lett. (Az a megkötés, hogy csak együtt értékesíthetők az felsorolt épületek, az Örökségvédelmi Hivatal kikötése volt, alaposan átgondolt szakmai érvekre hivatkozva.) Ekkor felbontották az épületben működő üzletek bérleti szerződéseit, s a lakosokat is kiköltöztették. Aztán mégse történt semmi. Mint kiderült, a nyertes a gazdasági válságra hivatkozva visszalépett, hisz csak a Párizsi udvar felújítása 1,5 milliárd forintba került volna. Most új kiírásra kerül sor.

Ahányszor a Ferenciek terén járok, mindig elszomorított ennek a sokat megélt és méltatlanul elhanyagolt épületnek a mostoha sorsa. Az a hír, hogy ismét eladó, reménnyel tölt el. Bízom benne, hogy a megszépült Klotild-palota szomszédságában régi fényében éled újjá ez az egyedülállóan magával ragadó passzázsépület. A homlokzaton található “MCMIX” mozaifelirat, az 1909-es dátum, a tervezés évére, és nem az átadásra utal – de valószínűsíthető, hogy a ház 1912-re készült el. A Ferenciek tere északi részén álló, akkor kétemeletes ház eredetileg Pollack Mihály tervei alapján Brudern József megbízására épült. Pollack a párizsi Passage des Panoramas épületét tekintette mintának, s ezért „Párisi-házként” emlegette.1883-ban az akkori belvárosi szabályozási terv során a Kígyó utcában a ház egy részét elbontották, s a századforduló elejére az egész ház eltűnt. Újjáépítésre akkor került sor, amikor a Belvárosi Takarékpénztár saját székházat kívánt emelni erre a frekventált helyre. A város akkor legdrágább telkének beépítésére tervpályázatot hirdettek 1907-ben. A beérkezett pályaművek között szerepelt Korb Flóris és Griegl Kálmán munkája is, akiknek tervei szerint épült a két Klotild-palota is a téren. A megbízást ennek ellenére a tehetséges, de sajátos életpályát befutott Schmahl Henrik építőmester kapta. Pályaműve feltűnő, de nem hivalkodó palotát mutatott, amelyben izgalmasan keveredik az arab, a mór és a gót stílus.

Az öt szintes, 29 méter magas házat majolika, eozin, nyers tégla és a páratlanul szép üvegkupola díszíti. Jellegzetes saroktornyai 40 méter magasra törnek az ég felé. A keleties hatású homlokzatot a második emeletig vörösrézzel és üvegmozaikkal díszítették, a felső szinteken zománcozott tégla és majolika díszítés látható. A három alsó szinten franciaerkélyek sorakoznak, a félemeleten és az első szinten kovácsoltvas korláttal. A második emeleten a kőkorlátos erkélyt angyalfejes konzolok tartják. A konzolsor felett majolika frízek sorakoznak mitológiai fejekkel és állatalakos ábrázolásokkal. A második és harmadik emelet ablakai között férfi és női alakok majolika szobrai teszik művésziesen változatosabbá a homlokzatot. A passzázsban lévő jellegzetes, kristályüveg kupolája az épület egyik különleges ékszere. A rendkívül sokféle módon préselt kristályüvegek gyártása és összeállítása olyan bonyolult volt, hogy az elkészítése két évbe telt! (Haas és Somogyi). Ez a luxfer prizmákból álló üvegtető felülről ugyan nem kapott természetes fényt, de a külső fény imitálását mégiscsak sikerült megoldani a fölé épített száz darab villanykörtével, amelyek beragyogják a belső teret. A majoliadíszeket a Zsolnay-gyár készítette, a színes üvegablakok magával ragadó szépsége Róth Miksa fantáziáját dicsérik.

Az épületen keresztül futó passzázs belső utcáján nyílnak az üzletek és az épület lépcsőházai, mely középen hatszögletű kiöblösödésbe torkol, majd folytatja útját egészen a kijáratig. A mozaik padlóburkolata is igényes, mint minden más is az épületen belül és kívül. A Kígyó utcai oldalról induló passzázst már a nyolcvanas években építették hozzá. A 2. emelettől felfelé két belső udvar köré szerveződtek a lakások, amelyek belső tereit a kor lakáspolitikájának köszönhetően sajnos felszabdalták kisebb alapterületű otthonokká. Ma már az épület jó ideje szomorúan és üresen áll, kivéve a Jégbüfét és egy cipőboltot.