Ki Európa beteg embere?

I. Miklós cár egykor Törökország helyzetére utalva mondta, Törökország beteg, meg fog halni. A XIX. század egyik leghíresebb mondatának mai megfelelője már inkább kezdődhetne úgy: Európa beteg. De vajon hogy fog szólni a mondat második fele?

A magyar beteg

A magyar gazdaság sérülékenységének legfőbb okai a külső és belső államadósság, az erős exportérzékenység, valamint a gyenge belső fogyasztás. A lakossági és vállalati szektor devizaalapú adóssága párosulva az állami (és önkormányzati) adósságállománnyal a rendkívül kedvezőtlen nemzetközi környezetben a szűkebb régióhoz képest is roppant alulteljesítővé tette a magyar gazdaságot, melyet először – mint közismert – a devizahitelesek köre érzékelt – a saját bőrén.

A magyar gazdaság körüli bizonytalanságot pontosan jelzi a CDS felár (lényegében csődkockázati mutató) megugrása, mely régiós viszonylatban is csúcstartónak mondható, így egyre többe kerül a magyar csődbiztosítás is. A 10 éves lekötésű államkötvények hozama ismét 8% fölé kúszott (utoljára Karácsony táján volt ilyen magas), így várhatóan Magyarország ismét befektetői célponttá válhat, hiszen a régiós hozamok (mint a lengyel, vagy cseh) lényegében stagnálnak, míg a magyar papírok a 7,3%-ról emelkedett régiós csúcsra. A viszonylagos csend (egyelőre) tartósnak tűnik, ellentétben a 2008-as összeomlással, amikor is a külföldi befektetők egyszerre és gyorsan igyekeztek megszabadulni a magyar állampapíroktól, legyen szó forint vagy devizaalapúakról.

A 2008 őszi válság során a külföldi befektetők napok alatt tömegesen igyekeztek szabadulni a magyar forint- és devizaalapú állampapíroktól, most ennek azonban nincsenek jelei, és nincs is ennek nagy valószínűsége. A lanyhuló export ellenére a magyar külkereskedelem továbbra is stabil, köszönhetően a német gazdaságnak, és a nyomott belső fogyasztásnak.

Európa beteg félteke

Mindeközben fontos tudni, hogy nem Magyarország okozza jelen pillanatban a legtöbb problémát az EU pénzügyi irányítóinak. Az Európai Központi Bank híven a pár nappal ezelőtt bejelentett intézkedéssorozathoz, jelentős állampapír-piaci intervenciót hajtott végre az olasz, spanyol, ír, görög és portugál piacokon. A kötvényintervenció célja leegyszerűsítve: a bajba jutott országok állampapírjainak hozamának letörése volt, mely egyelőre sikeresnek mondható, hiszen az olasz és spanyol papírok hozama is csaknem egy százalékot csökkent. A folyamat mindenesetre egyértelmű: Európa egyre nagyobb részt vállal az öt ország államadósságának finanszírozásából.

A helyzetet azonban kiábrándítónak is értékelhetjük, hiszen mind az olasz, mind a spanyol gazdaság túl nagy ahhoz, hogy az EU hosszabb távon tudja stabilizálni őket, ám erre a görög és ír válság után már nem csak a képesség, hanem az akarat is hiányzik. A szerény gazdasági növekedés eltűnt, a foglalkoztatottság stagnál vagy csökkent, megszorításokra (csakúgy mint Görögország esetén) alig van esély az erős társadalmi feszültségek miatt.

Gyengélkedő gall kakas

Eddig viszonylag keveset lehetett hallani a PIGS országok mellett Franciaországról, mely sok elemző szerint hasonlóan komoly gondokkal küzd mint a „déli négyek”, és Írország. Az ország államadósság jövőre elérheti a GDP 90%-át, miközben az ország gazdaságának versenyképessége finoman szólva sem közelíti meg a németét. A költségvetés hiánya tetemes, folyamatosan 4-5% körül mozog, miközben a szétszabdalt politikai elit eddig nem igazán erőltette meg magát a reformok ügyében. Az országra óriási terhet rót már eddig is az eurózónát éríntő mentőalap, miközben a hazai reformokra (feltételezve az elegendő politikai akaratot) azonnal reagál a francia társadalom, ahogy azt tette a nyugdíjkorhatár emelése és a közalkalmazottak számának csökkentésekor.  Különösen úgy, hogy a korábbi reformoknak érdemi kiegyensúlyozó hatása egyáltalán nem volt. Az ország egyelőre elkerülte a leminősítést, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ország megmenekült volna a hitelminősítők karmai közül.

Korlátozott források, karanténba zárt válság

A legtöbb elemző úgy gondolja, hogy egyelőre „karanténban tudják tartani a fertőzést”, vagyis  az írek és portugálok még menthetőek, az EFSF (European Financial Stability Facility) alap forrásai elegendőek az országok életben tartására. Spanyolország és Olaszország esete annyiban más, hogy – mint utaltunk már rá – jóval nagyobb gazdaság mellett saját, belső intézkedéssorozattal képesnek tűnnek arra, hogy önön erejükből mentsék ki magukat a csődközelből. A két ország között azonban óriási különbség, hogy míg Olaszország államadóssága a kritikus felé közelít, s a fizetésképtelenség réme fenyeget, Spanyolország szerencsésebb helyzetben van, hiszen az államadóssága még nem érte a GDP 70%-át. Spanyolország óriási előnye, hogy az exportja az euró ereje ellenére továbbra is jelentős pluszban van, illetve a bankszektora is bírja egyelőre az ingatlanpiac stagnálását.

Kérdés viszont továbbra is az, hogy ki fogja megfizetni a jelzáloghitel-rendszer okozta gazdasági és adósságválság hibáit, mivel az európai társadalom láthatóan egyre kevésbé képes, és  hajlandó erre.