Szocpol: a visszaélés melegágya

A félmilliárd forint kárértékű, taktaközi szocpol csalás néven elhíresült ügynek 199 vádlottja van, amelynek nyomozása befejeződött és már a bírósági szakba ért. Jelenleg újabb hasonló bűncselekményekben nyomoz a megyei főügyészség, amelyeket Edelényben és az abaúji térségben, valamint Miskolc városban követtek el.

Az egész csalási folyamat a szociális lakástámogatási rendszerre épült, ahol többgyermekes családok lakásépítésre, később pedig lakásvásárlásra igényelhettek többmilliós támogatást. Hogy miért tudtak egyesek ezzel a lehetőséggel egy évtizeden át visszaélni, arról érdemes lenne megkérdezni néhány hatóságot.

Az észak-borsodi Arló nagyközség polgármestere, Zsigray Árpád már 2004-ben közölte az akkori Egészségügyi és Szociális és Családügyi Minisztériummal, valamint a Belügyminisztériummal, hogy falujában 17 olyan többgyermekes család él, akik Gyöngyös környéki lakással rendelkeznek. Közölte, hogy a segélyt ennek ellenére a községi önkormányzattól igénylik, majd vélelmezte, hogy ezekben az esetekben a csalás gyanúja is fennállhat. Az ESZCSM-ből érkezett válaszban az szerepelt, hogy az ilyen ügyek nem hozzájuk tartoznak, míg a BM válaszra sem méltatta a beadványt. Mivel láthatóan senkinek sem volt érdeke a felderítés, az eltelt években az északi régióban több százan hajtottak végre szocpol csalást, a kár pedig milliárdokra rúg.

Martossy György, a B.-A.-Z. Megyei Főügyészség osztályvezető ügyésze a hvg.hu tudósítójának ecsetelte a bűncselekmény lényegét. Eszerint úgynevezett felhajtó emberek követték az ingatlanhirdetéseket, majd kerestek sokgyermekes, többségében halmozottan hátrányos helyzetű családokat, akiknek felajánlották, hogy amennyiben megigénylik a nekik járó milliós nagyságrendű szocpolt, kapnak belőle néhány százezer forintot. A szegény, nincstelen családok örültek a pénzszerzési lehetőségnek, ezért belementek az „üzletbe”.

Az építési vállalkozók beszerezték az építési engedélyt, a szükséges igazolásokat a szociálpolitika támogatás felvételéhez és a banki hitelhez, majd az igénylővel aláíratták a dokumentumokat. A pénzt már együtt vették fel, amiből a családja jövőjéről lemondó családfő megkapta a kialkudott összeget, ám gyermekeivel továbbra is a szegényes környezetben maradtak. Az építkezés elkezdődött, a vállalkozó készített egy alapszerű valamit, amire néhány téglasort rárakatott. Itt lépett be a képbe a települési önkormányzat építésügyi hatóságának képviselője és a banki ingatlanszakértő, akik megállapították a pénzfelvételhez szükséges készültségi fokot, majd a hivatalban elkészült a lakhatási engedély is. A kifizetések után kezdődött a visszabontás, hogy másik helyen is felhasználhassák az építőanyagot.

A 2008-ban indult taktaközi eredményes nyomozás óta – sok éves hatósági hallgatás után – valami megmozdult, mert Edelényben és térségében is felderítettek egy bűnözői csoportot, akik a leírt módon „építettek” 40 lakást. A még nyomozati szakban lévő ügynek mintegy 60 gyanúsítottja van. Ezzel párhuzamosan fut két miskolci ügy, amelyek közül az egyikben 83, a másikban 65 gyanúsított ellen zajlik nyomozás. A bűncselekmény sorozat szervezettségére jellemző, hogy volt olyan szocpolos, aki élettárs hiányában nem vehette volna fel a támogatást, ezért papíron élettársat is kerítettek számára.

A vádiratban szerepel az eladó, aki aláírta a hamisított összegről szóló adás-vételi szerződést, akárcsak a vevő. A felhajtók és néhány ügyvéd hamis papírokkal legalizálták az üzletet, míg a pénzintézeti és hivatali alkalmazott valótlan igazolást állított ki a készültségi fokról és a lakhatásról.

Az eladók és a vevők többnyire pénzbüntetésre számíthatnak a bíróságon, míg az építésügyi előadók és az ügyvédek hivatali kötelezettségszegésért akár 5-10 év közötti börtönbüntetést is kaphatnak. Mivel jelentős vagyoni hátrányt okoztak, a bíróság törekedni fog a csalási érték megtérülésére, ezért lesz olyan vádlott, akivel szemben vagyonelkobzás is történhet.

A főügyészségi osztályvezető ügyész közölte azt is, hogy befejeződött a bíróságon az első „fészekrakó” per, ahol az eladót pénzbüntetésre, a vevőt végrehajtásában két évre felfüggesztett hat hónapos börtönbüntetésre, a közvetítőt pedig 1,2 év börtönbüntetésre ítélték, utóbbi esetében négy év a végrehajtás felfüggesztése. Emellett vissza kell fizetnie a csalással szerzett összeget, aminek az elkobzását elrendelte a bíróság.