Miért nem fordítja az állam a bankadót a devizahitelesek árfolyamgát feletti kitöltésére?

Sem a kormány, sem az ellenzék, sem az Adózóna devizahitelesek megsegítésére adott javaslata nem vezet eredményre.

A kormány nem készített hatástanulmányt a gyűjtőszámlán felgyülemlő összegről. Ha készített volna, akkor érzékelte volna a különbséget a törvény megalkotásakor 210 forintos svájci frank és a hatályba lépés időpontjában érvényes 250 körüli árfolyam gyűjtőszámlára gyakorolt hatása között. Az utóbbi egy év bebizonyította, hogy a devizahitelek törlesztőrészlete elvitte a fogyasztásra szánt pénzt. Ha a bankadó egy része nem maradna a költségvetésben, hanem a devizahitelesek fogyasztásra fordíthatnák az árfolyamgát feletti részt, akkor a nagyobb fogyasztás révén például áfában, jövedéki adóban visszajutna a költségvetésbe. Angyal József közgazdász szerint ez így nézne ki:

Éves átlagos 270 forintos svájci frank árfolyamnál a gyűjtőszámlákon évente kb. 200 milliárd forintos összeg halmozódna fel. Ez az árfolyam 90 forinttal magasabb az árfolyamgátnál. Ez azt jelenti, hogy 10 forint svájci frank különbözet gyűjtőszámlára (bankadóra) gyakorolt kihatása 200 / 9 = 22 milliárd. Például éves 220 forintos svájci frank árfolyamnál javaslat szerint a bankok éves szinten 4×22 = 88 milliárd forintot írhatnának le a bankadóból. A kormányrendelet 15 százalékos törlesztő részlet korlátozása számokban a következőket jelentené 240 forintos svájci frank árfolyamnál az árfolyamgát igénybevételénél, illetve 36 hónap után is 240 forintos árfolyammal számolva:

• a törlesztőrészlet most 100 ezer forint (példa).

• a havi törlesztőrészlet 36 hónapig 75 ezer forintra csökkenne.

• 36 hónap után a havi törlesztőrészlet 115 ezer forint lenne.

A 15 százalékot a 36 hónap lejárta után visszaálló törlesztő részletre lehet felszámítani és nem a 180 forintos árfolyam gátra. Ezt sokan félreértették. Ha a 180 forintos árfolyamgát lenne a 15 százalék alapja, akkor ez 180 * 1,15 = 207 forintos árfolyamot jelentene. Így akár az is előfordulhatna (207 svájci frank feletti árfolyam esetén), hogy sohasem fogyna el a gyűjtőszámlán lévő összeg, sőt növekedne az azon lévő összeg. De ez nem így van. Mivel nem tudni, hogy 2014 végén milyen árfolyam lesz, ezért számoljuk ugyanúgy 2014 végétől, mint most.

A harmadik alternatíva az MSZP javaslata lenne, mely szerint a devizahiteleseknél a 180 forintos árfolyamgát feletti részt a munkáltatók önkéntesen közvetlenül a banknak utalhassák adó- és járulékmentesen, emellett a családi kedvezményt évközben igénybe vehetik a dolgozók és a munkáltató ragaszkodik ahhoz, hogy évvégén ő készíthesse el az adóbevallást. Amennyiben az adójóváírást évközben az adóelőleg levonásánál  figyelembe veszi a munkáltató, akkor havonta (maximum) 12 100 forinttal több a dolgozó nettó jövedelme, ennyivel kevesebbel kell „zsebből” kiegészíteni. Ha a dolgozó évközben igénybe veszi a családi kedvezményt – például egy gyerek után -, akkor a munkáltatónak ismét megmarad a „zsebében” 10 ezer forint. A „zsebből fizető” vállalkozások boldogan kifizetik a dolgozó helyett a bankoknak mondjuk a havi 15 ezer forint árfolyamgát feletti különbözetet, mert ennek összegét így hivatalosan fizethetnék adó- és járulékmentesen, nem kellene „zsebből”.

Az összeget költségként leírhatnák. A devizaadós helyzetén ez egy cseppet sem javítana. Nem 90 ezer forintot kapna például nem hivatalosan zsebbe, hanem csak 75 ezret, 15 ezret a munkáltató „önként” utalna közvetlenül a banknak. Tehát bármennyire is hihetetlennek tűnik elsőre a javaslat, az a gyakorlatban működne, a fekete-szürke gazdaságban mozgó vállalkozások meglepő módon valóban önként fizetnének. A baj csak az, hogy ez a problémát nem oldja meg, mert a devizaadósok helyzetén nem javítana semmit.