Luxus ez nekünk, de jó

Bár a budapesti Művészetek Palotája megépítésével színvonalas kulturális intézmény jött létre, a beruházás 66,6 milliárd forinttal kerül többe az eredetileg tervezettnél – állapítja meg jelentésében az ÁSZ.

Az Állami Számvevőszék a 2001 januárja és 2006 júliusa közötti időszakot vizsgálva értékelte legfrissebb jelentésében a Művészetek Palotája (MűPa) beruházását. A megállapítások között szerepel, hogy már a kezdeti kormányzati előterjesztések, határozatok sem voltak megalapozottak. Nem készült például piacfelmérés, hatástanulmány, gazdaságossági és költség-összehasonlító számítás.

A beruházás úgynevezett PPP-program (Public Private Partnership – állami és magánberuházói együttműködés) keretében indult. Ennek előzménye, hogy a pesti Duna-parton a Duna Sétány Székház Kft. és a TriGránit Fejlesztési Rt. Millenniumi Városközpont néven indított ingatlanfejlesztési programot, amelyhez utóbb csatlakozott – kormányjóváhagyással – a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM). A tárca olyan multifunkcionális intézményt akart létrehozni, amelyben helyet kapott volna egy hangversenyterem, a modern művészeti múzeum, a Táncszínház és a Hagyományok Háza – az utóbbi végül nem költözött át.

A számvevők szerint a beruházásnál nem vették kellően figyelembe a területi adottságokat, és műszaki-építési kompromisszumokat kötöttek. Bár a fölépítmény egészében színvonalas, a mélygarázs forgalomtechnikai és szellőzési problémákkal küzd, kevés az öltöző, a raktár és a Ludwig Múzeumban az iroda. A legnagyobb problémát azonban a beruházás finanszírozása veti föl.

A 2001-ben, a Fidesz-kormány idején kialakított konstrukció szerint a magánpartner 30 százalék saját tőkével és 70 százalék bankhitellel építi meg a MűPá-t. A NKÖM által alapított Kultúr-Part Kft. 10 éves időtartamra bérli az épületet, és az első három évben részletekben kivásárolja a magánpartner üzletrészeit. A bérleti díj és az üzletrészvásárlás 43,9 milliárdba került volna, áfa nélkül. A szocialista-liberális kormány azonban 2004-ben módosítást kezdeményezett az éves fizetési kötelezettségek leszorítása céljából (átlagosan 4,4 milliárdról 3,5 milliárdra), és azért, hogy a költségvetésen kívül számolhassa el a beruházást, csökkentve az államháztartási hiányt (ehhez utóbb az Eurostat nem járult hozzá).

A 2005. évi költségvetési törvény már 30 évre emelte föl a futamidőt, összesen 97,9 milliárdos nettó beruházási és működési kötelezettségvállalással. Az állam fizetési kötelezettsége ezután három részből áll: a magánpartner társaságaival kötött “rendelkezésre állási szerződés” alapján fizetett díjból – ezért a magánfél vállalja az épület kifogástalan működőképességét 30 évig; a közüzemi díjakból, és a szakmai működtetés állami támogatásából. (Mindez az idén összesen 11,2 milliárd forint.) Az ÁSZ szerint a 2005. évi költségvetésben jóváhagyott összeg nem tartalmazta a szakmai működtetés költségeit.

Mindent egybevetve a megvalósult MűPa-projekt 66,6 milliárd forint többletkiadással jár, végösszege 30 év után mindhárom költségtételt számolva közel 400 milliárd forint – írja a jelentés, amelybe a szakminiszter kérésére nem került bele, hogy szükség lenne az épületet hővisszanyerő rendszerrel ellátni, mert magas az energiaköltsége. Azt azonban olvashatjuk a dokumentumban, hogy az épületet a nyitást követő másfél évben 1 millió 166 ezren keresték föl, mindhárom intézménynél magasabb lett a látogatók száma a tervezettnél. A jegybevételek azonban a vártnál alacsonyabbak. A számvevők hangsúlyozzák, a MűPa infrastruktúrája világszínvonalú, tavaly nemzetközi ingatlanfejlesztési nívódíjjal jutalmazták. Mintha csak azt írták volna: luxus ez nekünk, de azért jó.