IMF-hitelre szorul az ország, pedig egyszer már elzavartuk őket

Még tavaly nyáron megszakadtak a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal. Idén a nyugdíjvagyon segítette kiegyensúlyozni a büdzsét, azonban jövőre már más lesz a helyzet. A globális kilábalás lassul, Magyarország gazdasága sem pörgött fel. Könnyen megeshet, még ha most nem is ez az alapeseti forgatókönyv, hogy újra IMF-hitelre szorulunk.

A Nemzetközi Valutaalap 2010-ben azt vizsgálta, hogy milyen kisebb beavatkozásokat kell még elvégezni, hogy egyensúlyba kerüljön a magyar költségvetés. Az új kormány más intézkedéseket vezetett be, ezért – Matolcsy György szavai szerint – „kipaterolta” az IMF-et, pedig a szervezet még 2008-ban megmentette az országot az államcsődtől. A gazdaságpolitika irányvonala megváltozott, és kezdetét vette a nem ortodox válságkezelés. Az új gazdaságpolitikai elemek közül a költségvetést leginkább az új adórendszer forgatta fel. A kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a többkulcsos adóról áttérjünk az egykulcsos, családi jövedelemadózásra. Azt kommunikálták, ezzel mindenki jól jár, majd kiderült, hogy az alsó jövedelemsávban kompenzálni kellett a munkavállalókat, hogy nettó jövedelmük ne mérséklődjön.

A jövedelemadó-változások miatt százmilliárdokat veszített a büdzsé, amelyet ugyan idén még elfed a magán-nyugdíjpénztári vagyon átvétele, azonban jövőre már nagyobb kihívásokkal kell szembenézni. A kormányzat gazdaságpolitikája arra a feltételezésre épült, hogy az adóváltozások hatására beindul majd a fogyasztás, és felpörög a gazdaság. Ezzel azonban több probléma is akadt. Egyrészt, az új adópolitika miatt elsősorban a magasabb jövedelműek jártak jól, akik leginkább megtakarításaikat növelték. Másrészt, a globális, illetve a hazai növekedési kilátások nem alakultak olyan fényesen, hogy a fogyasztók elköltsék többletjövedelmüket, vagyis jogosan számítottak arra, hogy a kilábalás törékeny marad. Harmadrészt, már legkésőbb az idei év elején mindenki számára világos volt, hogy a költségvetést egyszeri bevételek egyensúlyozzák ki idén (szektorális különadók, nyugdíjpénztári vagyon), vagyis legkésőbb 2012-ben erőteljes kiadáscsökkentő, illetve bevételnövelő lépéseket hoz majd a kormány; éppen ezért megtakarították pénzeiket a prognosztizálhatóan nehezebb időkre. (Mint kiderült, már idén érzékelheti a lakosság, hogy mekkora feszültség van a büdzsében, ugyanis Matolcsy György már ere az évre összeállított egy 100 milliárdos csomagot, hogy tartsuk a hiánycélt.) Amennyiben egy erőteljes fellendülési időszakban következett volna be az adócsökkentés, akkor talán segíthette volna a növekedést, mert a kilátások a többletjövedelem elköltését is megengedhették volna.

A kormány nem ortodox intézkedései, illetve sok esetben a gazdaságpolitikai döntések kiszámíthatóságának hiánya oda vezetett, hogy a nemzetközi hitelminősítők a befektetésre ajánlott kategória alsó lépcsőfokára vágták vissza Magyarország adósságának besorolását még tavaly. Most a végtörlesztési terv okoz aggodalmat: elemzők úgy látják, hogy a Standard & Poor’s és a Moody’s Investors Service a befektetésre nem ajánlott kategóriába minősítheti le Magyarországot. Attól annyira nem kell tartani, hogy a Fitch Ratings leminősíti az országot, ugyanis korábban levették a negatív kilátást Magyarország adósbesorolásának margójáról, és stabilra változtatták azt. Amennyiben az elemzői aggodalmak beigazolódnak, és legalább két hitelminősítőtől spekulatív hitelbesorolást kapunk, annak óriási negatív következményei lehetnek. Számos befektetési alap, amely jelentős mennyiségű magyar államkötvényt tart portfóliójában, kiszórja azokat, ugyanis nem tarthatnak spekulatív pozíciókat. A forint meredeken gyengülhet, amely tovább nehezíti a devizahitelesek helyzetét, visszaeshet a kereskedelmi forgalom, újabb lefelé mutató nyomást helyezve a növekedésre is. Az MNB vélhetően kamatemeléssel próbálná meg támogatni a forintot (nyíltpiaci intervencióra szűk lehetőségei lennének, éppen a végtörlesztés okozta negatív következmények miatt). A kamatemelés ekkor tovább hűtheti a gazdasági növekedést, és újabb kiigazítások kellhetnek a GDP-arányos 3 százalék alatti deficitcél eléréséhez. A vevők részben elfogyhatnak az magyar állampapírok piacáról, vagyis elzáródhatnak a pénzcsapok. Ilyenkor általános esetben IMF-szakértők jelennek meg az országban.